Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

ól6 Az országgyűlés képviselőházának Ezen az elven, az igazságos és jogos rekompenzáció elvén nem szabad rést ütni, mert egyébként nem áll helyre az a jogrend és az a jogbiztonság, amely megmozdult a magántulajdonba való belenyúlás következtében. Ha ebből a szempontból nézem ezt a javaslatot, akkor meg kell állapítanom, hogy a iusta recompensatiót, tehát az igazságos és jogos ellenérték nyújtását ez a törvényjavaslat nem valósítja meg. Maga bevallja ezt akkor, amikor egyes esetekben, mikor nem zsidónak minősülő 'birtok igénybevételéről van szó, teljes és valóságos kártalanításról és becsértékről beszél, igazolva ezzel azt, hogy a másik kártalanítás nem teljes és nem valóságos. Nem tudom, mi volt a gyakorlati akadálya ez elv megvalósításának akkor, amikor úgyis kötvényekkel történik a kártalanítás és amikor ezek a kötvények amúgyis zároly

a vannak? Miért nem lehetett jobban megközelíteni az igazságos rekompienzációnak az elvét? És ha már ezeknél a kötvényeknél való kártalanításoknál tartunk, akkor talán szabad! lenne figyelmébe ajánlanom az igen t. kormányzatnak azt, hogy ezeket a kötvényeket lehessen felhasználni egyes adók, illetékek fizetésére, névértékben. Ezzel az állam hitelképességébe vetett bizalom is természetszerűleg megerősödnék. A máso'dik kérdés, amely ezzel a törvényjavaslattal szintén szétbonthatatlanul van egybekapcsolva és amelyet voltaképpen ez a törvényjavaslat a magyar nép javára akar szolgálni: a föld kérdése. A föld, igen t. Ház, az egyéni, a családi, a társadalmi és az állami élet alapja. Az élet a földben gyökerezik és a földből nyeri erejét, formáját. A nemzet egészségének, a nemzeti erő megtartásának, a nemzeti erő megújulásának és fokozásának színtiszta forrása a föld. Minél több magyar embernek van ebben a hazában biztos része a földből, annál biztosabb és annál szilárdab'b a •magyar nemzetnek az exiszteiiciája, a léte. A föld, amint azt már a telepítési törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban is kifejtettem, nem nyers matéria, nem is pusztán kereskedelmi cikk, (Mesko Zoltán: Úgy van! Nem portéka elsősorban!) hanem a föld külön kategória; eleven, élő valóság, majdnem azt mondhatnám, hogy a földnek lelke és szelleme van. A föld jogforrás. Jogokat ad annak, akié az a föld, aki birtokolja azt a földet és ezeknek a jogoknak alapján van beleszólása a községi, a törvényhatósági és az országos ügyekbe. A földnek nemcsak gazdasági jelentősége van, a földnek erkölcsi jelentősége is van. Természetesen a föld gazdasági értéke és jelentősége is fontos, mert hiszen a föld munkásának, munkájának gyümölcse és áldása szűrődik fel minden társadalmi rétegbe. A földnek nemzeti jelentősége van. A földben valami csodálatos erő van, amely elválaszthatatlanul és eltéphetetlenül megfogja az embert, valami elolthatatlan nosztalgia él a föld után minden emberben, aki elszakadt a földtől. A föld közvetíti az ősök szellemét, lelkét, (Meskó Zoltán: Ügy van!) amely beleszörőjdött a földbe vérrel, könnyel és verítékkel. Micsoda egyéniségeket, micsoda jellemeket, micsoda lelkiségeket nevel a föld! Önálló, független, szabad, önérzetes embereket. A földnek szociális jelentősége is rendkívüli, mert aki gyökeret ver ebben a magyar földben, azt semmiféle felfordulás, vagy felforgatás vihara nem sodorja magával. (Maróthy Károly: A zsidókat igen!) Sőt a földnek más erkölcsi értéke és jelentősége van, mert milyen 260. ülése 194-2 június 2-án, kedden* másként szárnyal annak a lelke, aki fénylő homlokkal és ragyogó tekintettel, dalos lélekkel járja a határt és látja a barázdán két keze munkájának nyomát és áldását, aki látja, hogyan lesz ott a rög mélyén a „magból és'a földből, ebből az Örök szerelemből illatos, meleg kenyér és ezzel béke, megnyugvás. És milyen más, milyen sötét érzések és gondolatok szállnak fel abból a lélekből, aki kilátástalanul és reménytelenül üres tekintettel néz az életbe, akinek nincs gyökere és nincs talaja. Nagyon jól tudom, hogy micsoda értéket és micsoda kincset jelent a magyar föld, és nagyon jól tudom azt is, hogy különösen a magyar embernek mit jelent. A magyar ember örök szerelme a föld, hiszen utolérhetetlen gyönyörűséggel nevezi a földet édes anyaföldnek. (Maróthy Károly: Utolérhetetlen szerelme, azi igaz!) Igen t. Ház! Minden olyan javaslatot tehát, amely a magyar ember és a föld között bensőségesebbé, valóságosabbá, termékenyebbé és áldásosabbá teszi a kapcsolatot, szívesen és boldogan szavazok meg és nagyon jól tudom, bogy nem közömbös, kinek a kezében van a föld, (Meskó Zoltán: Úgy van!) nem közömbös, hogy akinek föld van a kezében, az milyen kapcsolatban van a magyar nemzeti gondolattal és érzéssel, és milyen kapcsolatban van a nemzeti élettel, a magyar nemzeti élet alapját képező keresztény világfelfogással. Megértem tehát ennek a törvényjavaslatnak alapgondolatát és alapelvét. A. harmadik kérdés, amellyel foglalkoznom kell, voltaképpen nem is kérdés, hanem felelet. Felelet arra a kérdésre, hogy a keresztény egyházak — kivétel nélkül — miért vették védelmükbe és oltalmukba azokat a keresztény családokat, amelyek vegyesházasság alapján jöttek létre és amely családokból keresztények származtak. Ennek az állásfoglalásnak,, igen t. Ház, három oka van és én nagyon szeretnék eziránt az állásfoglalás iránt megértést kelteni. Az első ok az, hogy mi az élet materiális tényezőin túl, azokat nem kisebbítve — mert mi is nagyon jól tudjuk azt, hogy az Úristen ültette bele az egy talajból sarjadt emberiség lelkébe azokat a plasztikus erőket, amelyek azután fajokra bontották széjjel ezt az eredetében egységes emberiséget — de mondom, ezeken a materiális tényezőkön túl ezeknél hatásosabbnak és elhatározób'bnak minősítjük a lelket és a keresztség által közvetített kegyelemnek a regeneráló erejét. Ha letérnénk erről az álláspontról, akkor a kereszténység fundamentumáról és alapelvéről térnénk le, akkor az összes egyházak feladhatnák a missziós tevékenységet. Mi keresztény, tehát spirituális világnézet alapján álló emberek, a lélek primátusát, a lélek elsőrendűségét és felsőbbrendűségét valljuk és hirdetjük. Az az irányzat pedig, amely jobboldali, amely a keresztény világnézet alapján áll, szükségszerűen kénytelen ugyanezt az álláspontot elfoglalni, mert ez az irányzat, mint a liberális materializmus és a marxi materializmus antitézise jelentkezik. De vájjon, ha az egyik materializmus helyébe egy másik materializmust tesz, akkor mi lényegbeli különbség volna a két irányzat és a két rendszer között? (Maróthy Károly: Azért kell a zsidótól elvenni a földei, hogy ne legyen materialista! — Derültség a szélsőbalo Idaion.) Elnök: Csendet kérek. vitéz Makray Lajos; A második ok a csa-