Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-260

Az országgyűlés képviselőházának ládvédelem elsőrendű nemzeti és keresztény kötelessége, a család egységének, a család szellemének, a család egyensúlyának, a család exisztenciájának védelmezése és a családi élet alapját képező szülői tekintély oltalmazása. Ezek a családi élet isteni és természetiog által megállapított attribumai és ezektől a családi életet semmiféle államhatalom és semmiféle állami törvényalkotás sem tudja megfosztani. Aki ezekkel szembehelyezkedik, az szembehelyezkedik az egyéni és közösségi élet alapját képező tekintély tisztelettel és aki ezt a tekintélytisztelétet lazítja a, családban, az magának a közösségnek a struktúráját lazítja. (Maróthy Károly: Mi van a faj védelemmel? — Elnök csendet.) Majd lesz olyan kedves a képviselő úr kifejteni. Én a keresztény állásoontot fejtem ki. (Mozgás.) . Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat, szíveskedjék egy pár percnyi türelemmel lenni, mert úgyis a képviselő úr a ^következő szónok. Ha van mondanivalója, szíveskedjék beszéde keretében megfelelő érvekkel erre a felszólalásra válaszolni. vitéz Makray Lajos: A harmadik a felelősség kérdése. (Maróthy Károly: Szép!) Van egyéni felelősség és van kollektív felelősség. Én az egyéni felelősség tekintetében nem vagyok túlságosan érdekelve, harminchárom éves papi életemben egyetlenegyet kereszteltem meg, 1920-ban, amikor ez hivatalos irányzat volt (Rapcsányi László: Ki volt az az egy?), de a kollektiv felelősség alól nem vonhatom ki magamat. Tudnunk kell azt, hogy a mostani irányzatot megelőző iránynak az volt a hivatalos felfogása, amelyet propagáltak, favorizáltak, sürgetően hirdettek egyházi és világi részről,, az egyházi és világi vezetők részéről egyaránt, hogy tessék megkeresztelkedni, (Meskó Zoltán: Meggyőződéshői!) beleolvadni a magyar keresztény társadalomba... (Gosztonyi Sándor közbeszól.) Ezen nem lehet változtatni, ez így volt! (Maróthy Károly: Prohászka mást mondott! — Elnök csenget,) Fel fogom olvasni Prohászkától... (Maróthy Károly: Igen, a világháború előtt!) Elnök: Ismét figyelmeztetem Maróthy kép. viselő urat, hogy szíveskedjék türelemmel megvárni, amíg felszólalására sor kerül. vitéz Makray Lajos: Ezt hirdették egyházi és világi részről egyaránt. Hivatkozni méltóztatott Prohászka Ottokárra. Én abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy Prohászka Ottokár Összes munkáit nemcsak ismerem, hanem át is tanulmányoztam (Maróthy Károly: Mi is!), én Prohászka Ottokárt igen sokszor hallgattam (Maróthy Károly: Mi is!), ennek következtében én ismerem Prohászka Ottokár szellemiségét és lelkiségét, (Maróthy Károly: Mi is!), annak a Prohászka Ottokárnak szellemiségét és lelkiségét, akit az ő felfogásával homlokegyenest ellenkező irányzatú emberek hívnak saját álláspontjuk igazolására segítségül. (Horváth Zoltán: Ügy van!) Elmondhatjuk Prohászka Ottokár munkáiról azt, hogy: hie liber est. in quo auaerit quisque dogmata sua. Prohászka Ottokár a következőket írja, (Maróthy Károly: Mikori) 1918-ban. (Olvassa); »Három pontban összegezem azt, hogy mit akarunk e részben« — tudniillik az antiszemitizmus szolgálatában — »és amiért azután antiszemitáknak mondanak minket. Az első, hogy meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését (Meskó Zoltán. Ügy van!), a második, hogy meg akarjuk akadályozni Ma gyarország elzsidósodását (Ügy van! Ügy van! 260. ülése 19^2 június 2-án, kedden. 317 • -— Maróthy Károly: Na, úgy-e?! — Halljuk! j Halljuk! half elő}.), a harmadik, hogy rá akar i juk segíteni a jóakaratú és nemzeti érzésű zsidóságot a nemzeti keresztény társadalom: mai való összeforrásra«. (Ronkay Ferenc: Ebben Prohászka tévedett! — Egy hang a széhöbaloldalon: Ilyen nincs!) Hogy értette ezt Prohászka? (Zaj a szélsőbaloldalon.) A következőképpen. Azt mondja (olvassa): »... ellenkezőleg, siettetni akarnám nemcsak a nyelvben, hanem az érzületben és vallásban való egyesülést. Tudom, hogy a sátoraljaújhelyi borügynökök, akik zsinagógába menekülnek he slusszaikkal és imaszíjaikkal, erre a lépésre nem alkalmasak. Ezeknek a nyakába csordult már, ha nem is Krisztusnak, de a rendőrségnek az ostora. Van azonban sok-sok elem a zsidóságban, amely cseppet sem zsidó vallású és ezeknek meg kell könnyítenünk az áttérést. Nyitnunk kell nők és férfiak számára katekizá'ló iskolát, (Mozgás a szélsőbaloldalon. —if3. Tatár Imre: Nem vallásról beszélünk, hanem fajról!) tartani kell részükre missziókat és fel kell őket venni és meg kell őket tartani nagy szeretettel a kereszténység és a magyarság kebelében«. (Maróííhy Káioly: 1919-ben mi volt az álláspontja? — Elnök csenget. — Mozgás.) En imost nem arról beszélek és nem bocsátkozom annak a kérdésnek tárgyalásába, hogy ez helyes vagy nem helyes — szerintem helyes — én csak a felelősség kérdését vetai.tem fel. Ezekért valaki felelős. Az a legegyszerűbb és legkönnyebb elintézés volna, hogy egyszerűen elfordulunk tőlük és veszni hagy juk őket, de hol van akkor a lelkiismeret, hol van az igazság és hol van a felelősség? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: A magyar népet védjük! — Meskó Zoltán: Annakidején a másik oldalon a kivándorló magyarokról nem beszéltek így soha! — VŰJJ tan! Ügy van! a szélsőbaloldálon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak (Gosztonyi Sándor: A zsidók elég jól védik magukat!) vitéz Makray Lajos: Prohászka többet tett ebben a vonatkozásban (Maróthy Károly Majd válaszolunk!), mint — tisztelet az uraknak — önök valamennyien együtt. (Meskó Zol tán: Ügy van! — Maróthy Károly: Majd vála szolunk! — Meskó Zoltán: De földet ő sem adun nekik! — Egy hang jobbfelől: Ennék örülni fognak a zsidók!) Ellenkezőleg! Ez egy meg állapítás, ez egyáltalában nem érv. Ezeknek előrebocsátása után, amit a nia gam részéről szükségesnek tartottam, a tör vényjavaslat egyes szakaszaival szeretnék csak úgy futtában foglalkozni. Az 1. § második bekezdése azokra a mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanokra vonatkozik, amelyek olyan részvénytársaságok vagy szövetkezetek, általában jogi személyek tulajdonában vannak, amelyek tagjainak töibbsége zsidó, vagy amelyeknél a törzstőke' nagyobb része zsidókézben van, vagy pedig amelyek a miniszter megállapítása szerint zsidó irányítás alatt állanak. Engem ennek a kérdésnek zsidó része ebben a pillanatban és egyáltalában nem érdekel, de érdekel a keresztény részvényesek sorsa. Ha egy töhbségében zsidó, tehát mondjuk 51%-ban zsidónak minősülő részvénytársaságban 49% keresztény tőkés van, mi lesz ezekkel? És viszont mi lesz azokkal a szerencsés zsidókkal, akik véletlenül egy olyan részvénytársaságban vannak, amelyben ők képviselik a 49%-ot és a keresztények az