Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-259
Az országgyűlés képviselőházának 259. kölesi alapot (Rassay Károly: ÍTgy e vanl), amelynek alapján mi, ha in concreto nem is eredményeséin, de erkölcsileg győzelmesen állttik meg a küzdelmet annakidején az utódállamoknak ezekkel a visszaéléseivel. Ez a törvényjavaslat ugyanis először is kimondja, hogy az állampolgárok egy bizonyos kategóriájától nem is igénybe vehető, hanem igénybeveendő minden mező- és erdőgazdasági ingatlan, másodszor a kártalanítás szempontjából különbséget tesz a valódi és tényleges becsérték és a kataszteri tiszta jövedelem bizonyos sokszorosa alapján kiszámítandó ellenérték között. Itt tehát szembenállunk a magántulajdonnak egy olyan korlátozásával és pedig az állampolgárok egy bizonyos kategóriájára behozott korlátozásával (Rapcsányi László: Belső ellenségek!), amely igenis már a magántulajdon megszüntetése felé egy veszedelmes úton való elindulást jelent. Nekem ez a meggyőződésem, függetlenül attól, hogy zsidóról vagy bárkiről van szó. Ez ebben a pillanatban engem egyáltalán nem érdelkel, mert ha ezen az úton elindulunk, akkor holnap felállhat valaki és követelheti, hozzunk törvényt — mondjuk — a svábok ellen, hozzunk törvényt a tótok ellen, mert akkor nincs megállás. (Rapcsányi László: Egy kis különbség!. Ezek a nemzet ellenségei!) Elnök: Csendet kérek, Rapcsányi képviselő úr! (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső Rapcsányi László felé; Vannak olyan magyarok a zsidók, mint önök! — Rapcsányi László: Kicsoda? — Rupert Rezső: Jobb magyarok! Nem küzdenek az alkotmány ellen! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Hazudik!) Eapesányi képviselő urat rendreutasítom a parlamenti illemet sértő kifejezése miatt! Gr. Apponyi György: Ez az imént elmondott ok a legfőbb azok között az okok között, amelyek miatt ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Budinszky László: Zsidó érdekek védelme!) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, tartózkodjék képviselőtársát sértő kifejezésektől és közbeszólásoktol. (Zsámboki Pál: A zsiaofc különb magyarok, mint mi, azt mondja a képviselő úr!) Ki mondta ezt? (Zsámboki Pál: Rupert képviselő úr!) Felhivom Rupert képviselő urat, jelentse ki, tette-e ezt a kozbeszó3ást vagy sem?^ (Rupert Rezső: Igen, tettem ezt a közbeszólást azokra a közbeszólókra értve...) Rupert képviselő urat rendreutasítom! (Gosztonyi Sándor: Ezt szabad 1942-ben'?!) Gosztonyi képviselő urat rendreutasítom, (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat rendreutasítom és a mentelmi bizottság elé utasítom. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ugyan! Börcs János: Nem tartunk ott!) Gr. Apponyi György: Nem elégedhetem meg azonban annak kijelentésével, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. Legyen szabad egy-két veszedelmes pontra rámutatnom, amely, ha talán nem is kerülte ki a törvényjavaslat benyújtóinak figyelmét, mindenesetre nem hiszem, hogy szándékukban lett légyen ennek a folyamatnak az elindítása. Azt mondja a javaslat indokolása, — ismétlem magamat — hogy ez a javaslat nem földbirtokpolitikai javaslat. A kormány azonban ismételten kijelentette, hogy majd nyugalmasabb időkben földbirtokpolitikai javaslatokkal fog jönni a törvényhozás elé. Különben is bajosan tudom elülése 19 U2 május 29-én, pénteken. 305 képzelni, hogy a kormány ezt előbb-utóbb ne \ tegye meg, mert hiszen most, — hogy indokol; tan-e, vagy indokolatlanul, az mellékes — az , egész földkérdésben egypár év óta, pontosan az 1939-es választás óta, megint olyan agitáció folyik és az egész földkérdésnek olyan, hogy j úgy mondjam, reneszánszát éljük megint, hogy a kormány nolens-volens kénytelen lesz vala1 mit tenni. (Mester Miklós: Vallja az ellenkező| jét! — Zaj és közbeszólások minden oldalon.) Elnök: Kérem képviselő urak, szíveskedje| nek az állandó közbeszólásokat abbahagyni, I mert kénytelen leszek a közbeszóló urakat 1 rendreutasítani és egyben a mentelmi bizottsághoz is utasítani, ha ez tovább így folytatódik. Gr. Apponyi György: Nem akarok most — nem is tartozik ide — jóslásokba és valószínűségszámításba bocsátkozni, hogy milyen lesz a kormány által beterjesztendő földbirtokpolitikai reformtörvényjavaslat, egy azonban bizonyos: ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, ami iránt semmi kétségem nincs, akkor olyan praecedenst alkottunk, amelynek következményei alól a kormány, még ha szeretne is, nem fog tudni kibújni. (Ügy van! a baloldalon.) Kállay Miklós miniszterelnök úr, amikor a Magyar Élet Pártjában bejelentette ennek a törvényjavaslatnak későbbi időpontban történendő benyújtását és azt a rendeletét, amellyel a zsidóbirtokokat zár alá vette, azt mondta, — nem emlékszem szórói-szóra, a nyilatkozatának lényege az volt — hogy ez a javaslat nem lesz földbirtokpolitikai javaslat és semmiesetre sem fog praecedensül szolgálhatni a kormány követendő földbirtokpolitikájának. Ez lehet a miniszterelnök és a f öldmívelésügyi miniszter úrnak intenciója, de, t. Ház, a praecedenseket nem az teremti meg, hogy aki a praecedenst alkotta, praecedenst akar alkotni, hanem az. hogy a dolog megtörtént, hogy bizonyos tény beállott, bizonyos cselekvést valaki megtett, bizonyos törvényt alkottunk, bizonyos jogszokás kialakult. A praecedens magától születik és emberi akarat nem tudja megszüntetni annak kijelentésével, hogy hja kérem, én nem akartam praeepdenst teremteni. Amikor meg fog indulni az egész föld• kérdés körül a vita, — bármilyen földbirtokpolitikai törvényjavaslattal jön ide ez, vagy az elkövetkezendő kormány s amikor természetesen a radikálisabb és konzervatívabb álláspontok meg fognak egymással ütközni, akkor termesztésen minden képviselőválasztáson megint roppant hálás téma lesz másnak a földjét két kézzel osztogatni. Akkor a kártalanítás kérdése is fel fog vetődni és ha, a kormány, — mondom, ez, vagy az akkori kormány — olyan javaslattal jön, amely — amire lehetőleg iparkodni kell — jogosan és méltányosan a lehetőleg száz százalékos kártalanítás elvét fenntartja, akkor én imár látom a képviselőjelölteket, a képviselő urakat, meg a nem képviselő népszónokokat, az újságírókat, meg a publicistákat (Rassay Károly: Esetleg a minisztereket!), akik a kedélyeket állandó forrásban és izgalomban tartják, s akik nagy hangon fogják hirdetni, hogy ha a zsidóknak nem fizettük meg, minek fizessük meg a papoknak, meg a grófoknak, mert nálunk a nagybirtokos és a gróf fogalma végeredményben egy. (Zaj a baloldalon.) Ez matematikai bizonyossággal így fog bekövetkezni. Ezt a t. kormány is valószínűleg éppen olyar» jól tudja, mint én és valószínűleg azt hiszi, hogy fog tudni arról gondoskodni, hogy ennek * a demagóg propagandának határt szabjon, 53*
