Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselŐházáruik 259. célt, Ihtogy i i. a zsidiók kezébfr ne kerülhesse* nek más célokra felhasználhatóan nagyobb pénzösszegek. Sokkal célszerűbbnek tartanám, ha ez az összeg szintén zárolt számlára fizettetnék be, nem is szólva arról, hogy ha a zsidóság kiköltöztetésére kerül a sor, mert a kiköltöztetésnél valószínűleg az így foglalkozás nélkül maradottak lesznek az elsők, s akkor újabb intézményes rendelkezésekkel kell megoldanunk az utolsó, hat év előtti részletek kifizetésének kérdését. Bár mint mondottam, a termelés folytonosságának biztosítása ma nemcsak mezőgazdasági, hanem nemzeti, sőt ezenfelül a háborús Európában európai érdek is, mégis ha a zsidóbirtokokat és zsidóbérleteket mielőibb nem likvidálnók, ez azt mutatná, hogy nem követtünk el minden tőlünk telhetőt a törvény teljes végrehajtására. Meg vagyok róla győződve^ hogy a miniszter úrnak is ez az álláspontja. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs benne a javaslatban!) Meg tudjuk találni, meg kell és meg is lehet találni mindenüvé a megfelelő embert és amikor katonáink emberfelettit teljesítenek, akkor igenis a Ihátsó országban is emberfeletti teljesítményt kell követelni minden magyartól. (Ügy van! jobbfelől!), különösen akkor, amikor egy ilyen óriási horderejű kérdésnek a helyes megoldásáról van szó. (Ügy van! jobbfelől.) A magyar birtokosok bekapcsolásával az átmeneti időre többszörös munkateljesítményt lehet várni, kívánni és parancsolni. (SzöllŐsi Jenő: Elsősorban a törvényhozásnak!) A törvényhozás megadta a honvédelmi törvényű en az összes lehetőségeket arra, hogy ezt megtehessük és ebben a meggyőz ődésemhen támogat az, hogy éppen a miniszter úr nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot. Ha nem ez lenne az ő.elgondolása, ellenkeznék a törvényjavaslat szellemével és azzal az indokolással, amelyet a miniszter úr és munkatársai olyan kiválóan szerkesztettek meg

; amely törvényszerkesztésért és indokolásért mindazoknak, akik ennek megalkotásában resztvettek, oly mértékben, amint abban résztvették, hálás köszönetet kell mondanunk. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a jobboldalon) Osak azt vagyok bátor kérni a mélyen t. Háztól, hogy ne vegyük el hosszas tárgyalással a törvény mielőbbi hatálybalépésének lehetőségét, A miniszter úrtól pedig azt kérem, íhogy már a tárgyalások alatt is dolgozza ki a törvény végrehajtási utasítását (Helyeslés jobbfelől.), hogy ez a törvény kihirdetésével együtt kiadható legyen és a törvény még ennek a gazdasági évnek végével teljes egészében végrehajtható legyen. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon.) T. Ház! Halljuk azokat a nehézségeket, amelyek a törvény céljának megfelelő megvalósítása tekintetében akár emberhiány miatt, akár termelési, akár más szempontokból előállnak. Amint már említettem, ezek a nehézségek biztos és meggyőződésem szerint áthidalhatók. Meg vagyok győződve róla. hogy az illetékes vezetőknek megvannak a terveik a végrehajtás módjára és így nem az én feladatom, hogy ezeket a lehetőségeket —, s a megvalósítás általam lehetőnek tartott módját — körvonalazzam. Mindezeket a nehézségeket mi is tisztán látjuk, de ezeknek megfontolása éppen nem a törvény elodázását, hanem mielőbbi végrehajtását és a zsidóságnak a gazdasági élet összes ágairól való kiszorítását teszi a mi parancsoló kötelességünkké. A fennálló helyzetben ugyanis a zsidókat érintő különféle törvények és rendelkezések következtében & a jelenlegi törvényjavaslat alapján ülése 19U2 május 29-én, pénteken, 291 is előállt a zsidóság és a magyarság között az eddigi módon kialakult együttélés további fenntartásának lehetetlensége. Ez akár érzelmi okokból, akár a törvény adta adottságokból magyarázható. Országunk ma hatalmas szövetségesei oldalán olyan harcban áll, amely létét vagy nem létét dönti el nemcsak nemzeteknek, hanem a kultúrának, sőt egész Európának is. E helyzetben hatalmas barátaink mint elsőszámú ellenséget és az egész harc lértelmi szerzőjét a világ zsidóságát és az azzal együttműködő szabadkőmívességet és plutokráciát jelölték meg. (Ügy van! Ügy van!) E harc nemcsak a fegyverek harca, hanem a mögöttes országrész megszervezettségének, munkakészségének és teljesítőképességének vizsgája és harca is, amelyben az egyik fél alulmarad. Mi teljes biztonsággal látjuk előre és joggal reméljük e harcnak ránk nézve győzedelmes befejezését, de minden esetben viseljük annak minden következményét. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) De kérdezem, hogyan lehessen kívánni,' hogy e harc frontmögötti küzdelmeiben áldozatosan álljon mellettünk az a zsidóság, amelyről nemcsak szövetségeseink állapították meg, hogy ellenségünk, és hogy a velünk való együttélés a magyarság részére nem kívánatos, s hogy ennek kiküszöbölése érdekében mindent elkövetünk, — azt a miniszterelnök úr is oly erőteljes formában nyilvánította, hogy végső következtetésként a zsidóság kitelepítését jelölte meg. E kitelepítési szándékkal szemben ezidőszerint állandó beszivárgást kell megállapítanunk, amely ma már százezres tömegekké nő. Éppen a legutóbb ^ alakult csempésztársaság leleplezése bizonyítja, — amely társaság célja a zsidóknak Magyarországra való becsempészése volt — hogy mégsem Magyarországon a legrosszabb zsidónak lenni. (Rapcsányi László: Szomorú tényállás.) Harcainkban és küzdelmeinkben, valamint azoknak győzelmes kimenetele érdekében, tehát észszerűségi és érzelmi okokból nem számíthatunk a zsidóság támogatására, de azokra sem, akiket a zsidóságnak kiválóan bevált módszereivel sikerült a magunk álláspontjának helyességéről, illetve állandó győzelmi reményeik alaposságáról meggyőzni. A napi gondok közepette — a termelés és ellátás nehézségei között — mindenütt rátalálunk a zsidóság ártó kezére s ezt a tényt az ezirányú büntetések is igazolják. Ezek alapján kérnem kell a kormányt, hogy megfelelő intézkedésekkel ellensúlyozza ezeket a jelenségeket. Ugyanakkor azonban, .amikor «gyrészt laz állami koncessziók megvonásával él a kormány s másrészt, hála Istennek, ma már kialakult szokással >a zsidóságot minden téren, a faluban is vissnaszorítani törekszik s azonkívül ajelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével ismét sok zsidó marad foglalkozás nélkül, ,kérdeznem kell a kormányzattól, vájjon van-e terve arravonatkozóan,. hogy a termeléstől már eddig kiszorított és az ügyek természetes folyományaként munkanélkülivé vált zsidóságot a \ Magyarországon termesztett javak általuk elhasznált mértékének megfelelően úgy dolgoztassa, hogy ezek a nehéz viszonyok között ne ingyenélői legyének annak a társadalomnak, amely ki akarja őket rekeszteni magából, hanem ebben az átmeneti időben «intézményesen "vegyenek részt a termelésben olymo-