Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-259
292 Az országgyűlés képviselőházának 259 don, ott és oly mértékben, amint azt az általuk elhasznált szükségleti cikkek előállítása megkívánja. (Élénk helyeslés.) A jelen törvényjavaslat megvalósításához közelebbi és távolabbi tervre van szükség. Nem akarom kérdezni a miniszter urat, hogy vannak-e ilyen tervei — mert hiszem, hogy vannak — a termelés folytonosságának fenntartására és lehető emelésére a törvény útján majd állami tulajdonba kerülő birtokokra vonatkozóan. A régi időkben szokásos volt mindazokat a dolgokat, amelyek nem megfelelők, az ellenzék részéről szóvátenni s ha ezeket a kormánypárt részéről tették volna szóvá, akkor sok esetben azt mondták volna, hogy a kormánypárt ellenzéki. Most, hogy a praktikus észjárású Kállay Miklós miniszterelnök úr (Éljenzés jobbfelől.) foglalta el a miniszterelnöki széket, meg vagyok győződve, hogy mindazokat a dolgokat le fogja bontani és helyre fogja hozni, amelyek nem bizonyulnak praktikusoknak, mert a mindennapi élet megkönnyítése a legfőbb feladatunk, de ugyanakkor minden joga megvan az államnak a mindennapi életben az egyéntől a legnagyobb teljesítmények követelésére is. (Ugy van! jobbfelől.) Éppen ezért, mint minden alkalommal, úgy most ifi ki kell térnem a termelés folytonosságával kapcsolatban arra a súlyos helyzetre, amelyben mezőgazdasági termelésünk és ebből eredően közellátásunk akár a zsidóbirtokokon, akár a nemzsidó birtokokon van. Ennek a helyzetnek legfőbb előidézője az a helytelen árpolitika, amely a különböző gazdasági szervek munkájában mezőgazdasági oldalon megnyilvánul- (Ugy van! jobbfelől.) Régi és alapvető hibákra kell itt rámutatnom, amelyek még Teleki Pál miniszterelnöksége alatt az európai háború kitörése után kialakult ár- és bérrendszer^ rögzítésekor keletkeztek, akkor, amikor a mezőgazdasági árakat egy túlságosan mély ponton rögzítették (Ugy van! jobbfelől.) egy olyan mély ponton, amely nem kizárólag gazdasági törvényszerűségből állt elő, hanem úgy, hogy a rövid idővel azelőtt visszakerült Felvidék gazdasági viszonyainak javítását célozva bizonyos árucikkekben, mondhatni, irányított csökkentett árak alakultak ki. Emlékezetem szerint 1 pengő 54 fillérben volt rögzítve akkor a zsír ára, pedig akkor még bőven volt ipari nyersanyag és éppen a háború folytán előállott erőteljes kereslet mellett az ipar teljes kapacitással működött, ami nemcsak azt jelentette, hogy rendezett béreket tudott fizetni, hanem azt is, hogy mivel egy-egy családból többen voltak, mint alkalmazottak az iparban elhelyezkedve, egy ilyen, az iparban foglalkoztatott család azelőtt sohasem remélt összegeket keresett. Akkor történt ez, amikor a zsír ára az előző időkben a munkanélküliség és a rossz kereseti ^lehetőségek mellett is állandóan 2 pengő körül mozgott, tehát a mezőgazdaság, mondhatni, 25%-os hátránnyal startolt. •'Ugyanezekben az időkben a pengő értékállóságának biztosítására a mezőgazdasági cikkek árának stabilizálása mutatkozott a legegyszerűbbnek. Ez érthető is volt, mert hiszen, ha emeltük volna az árakat, akkor mindenki azt hitte volna, hogy a pengővel van valami hiba. De az 1940-ben, felállított kiváló szakemberekből álló mezőgazdasági árvizsgáló és árellenőrző intézet pontos kalkulációi azon az alapon utasíttattak el, mintha ez az intézmény költségkitaláló intézmény volna. (Szöllősi Jenő: Mit szól ehhez Reményi-Schneller!) így azután ülése 19U2 május 29-én, pénteken. a mezőgazdasági árakat az árkormánybiztosság és annak mezőgazdasággal soha eddig nem foglalkozó, bár általam igen nagyra becsült, tiszteletet érdemlő, szorgalmas emberei állapították meg, és intézkedtek rólunk, de nélkülünk. Ennek az eredménye volt a ráfizetéses termelés és a ráfizetéses termelés eredménye minden súlyos nehézség, amely miatt évrőlévre mindinkább szenvedünk és szenvedni fogunk mindaddig, amíg ebben változtatás nem történik. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb oldalon és a középen.) A ^mezőgazdasági termények árának megnemértéssel történt és halasztó megállapítása/ okozta, hogy a földművelésügyi minisztérium könnyebben járult hozzá egy olyan elgondoláshoz, hogy a közellátás külön szervezetet kapjon. Szerintem tragikus volt ez az elhatározás. A helytelen ármegállapításból előálló nehézségek felismeréséből kifolyólag az akkori földmívelésügyi miniszter a felelősséget tovább vállalni nem tudta, állásából távozott és.a gazdasági kérdések a földmívelésügyi minisztériumból teljesen kicsúsztak. Szétválasztatott a termelés és a fogyasztás éppen akkor, amikor a dolgok természetéből eredően beosztás és ólosztás csak a termelt javakból lehetséges és a szükségletek megfelelő előteremtésére az illetékes termelési minisztériumok a hivatottak. (Taps a balközépen.) Ha azok erre jelen Összetételükben nem megfelelőek, akkor é célnak megfelelően át kell őket alakítani. A közellátás feladata csak részben osztás, de főkép szorzás, illetőleg a termelhető javak lehetőségig való megsokszorosítása. (Szöllősi Jenő: Mit szól ehhez Reményi-Schneller 1 ?) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ismételten közbeszólni. (Szöllősi Jenő újból közbeszól.) Ha a. képviselő úr továbbra is zavarja a tárgyalást, kénytelen > leszek rendreutasítani. Jurcsek Béla: Rá kell mutatnom mindazokra a nehézségekre, amelyek a rögzített mezőgazdasági árak mellett abból álltak elő, hogy az elérendő mennyiség előállítását nem biztosították minden módon, tgy el fogunk jutni oda, hogy a veszteséges termelési ágakbtól a gaadák kénytelenek kivonulni, el fogunk jutni oda, hogy a búzaterületeik mind kevesebbek lesznek, el fogunk jutni ahhoz, hogy nem a termelés folytonosságának fenntartásáról kell beszélnünk, hanem magának a termelésnek újra való organikus megszervezéséről. (Taps a balközépen.) A mezőgazdasági és ipari árak egymástól való eltávolodása a termelésben egyébként is fellépő nehézségek mellett a munkakedv és a munkakészség csökkenésére vezettek és ugyanabban a gazdasági évben a változó termelő rendelkezések a mezőgazdasági termelést olyan módon akadályozták, hogy nem mulaszthattam el arra itt e helyről is rámutatni. (Helyeslés.) Részleteiben felsorolni e kérdést igen hosszadalmas f volna. Mindezen megállapításaim helyességét teljesen alátámasztja a jelenlegi közellátási miniszter úr is, amikor kénytelen termelési kérdésekbe is beavatkozni mind ipari, mind mezőgazdasági téren. Ne méltóztassanak félreérteni, az adott helyzetben alkalmasabb embert a közellátási miniszter úrnál nem lehet találni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mélységes tisztelettel, nagyrabecsüléssel hajlok meg az előtt a saját egészségét sem kímélő áldozatkész munka előtt, amelyre vállalkozott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) I)e amint jövetelekor, sőt a köz-
