Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

288 Az országgyűlés képviselőházának 259 szónok úr az egész javaslatot alkalmatlannak találta arra, hogy róla tárgyaljunk. Méltóztassanak visszagondolni arra, hogy ha ezelőtt hat, vagy nyolc héttel nem ilyen javaslat jött volna, hanem csak egy olyan javaslat, amely a zsidóbirtokok jogorvoslati ügyévé] foglalko zott volna és a zsidóbirtokosoknak csunán birtokon kívüli jogorvoslatot tett volna lehetővé, akkor mindnyájan meg lettek volna elégedve. (Ügy van"! Ügy van! jobb felől) Amikor elmegyünk addig a legvégső határig, ameddig a földbirtokok terén el lehet menni, amikor ezt a javaslatot én egy általános vita tárgyává képzelem tenni, amikor a részletkérdésekre még úgyis kitérünk, mert hiszen lehetnek olyan részletek, amelyek tekintetében változtatások lesznek, akkor én abból, hogy ezt a javaslatot nem tartják az általános vita alapjául elfogadhatónak, nem tudok másra következtetni, mint a miniszterelnök úr személyével szemben megnyilvánult bizalmatlan^ ságra. (Egy hang jobbfelől: Mondta, is!) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak néhány szempontra ezzel kapcsolatban. Én, aki mint képviselő, az első naptól fogva sem jobbra, sem balra el_ nem tántorodtam (Felkiáltások jobbfelől: Úgy van! Igaz!), egyenes utón haladtam, s Gömbös Gyula politikáját híven követtem, a megfelelő és lehető időbeli átalakításokkal, bátor leszek leszögezni azt, hogy mi mint Gombosi Gyula követői, hívei, határozott ígéretet kaptunk Gömbös Gyula volt miniszterétől, Kállay Miklóstól (Felkiáltások a jobboldalon, és a középein: Éljen Kállay Miklós!) Gömbös Gyula politikájának teljes és határozott követésére, nem a politikustól, de Kállay Miklóstól, a magyar úriembertől (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.), akit barátunknak tisztelünk. Tudjuk, de tudja Kállay Miklós is, hogy ennek a politikának be nem tartása nem egy miniszterelnök bukását jelentené, hanem az ország katasztrófáját. Tudjuk, de tudja Kállay Miklós is, hogy anekünk — akikkel baráti nexust tart fenn — tett igéret be nem tartása nem apolitikus és a miniszterelnök bukását jelentené, hanem az ember adott szavába vetett bizalmunk megrendülését is. (Ügy van! Ügy van!) Amennyiben a miniszterelnök úr is tudja ezt és amennyiben mi Kállay Miklóst mint úriembert ismerjük, semmi okunk sincs arra, hogy kételkedjünk a szavában, mert Kállay Miklós, miután a Gömbös Gyula kormányában viselt földlmívelésügyi miniszteri tisztétől visszavonult, a magyar föld termő erejének erőteljesebb kihasználására fordította egész tehetségét, a politikai életben nem nyilatkozott, munkásságávaL erre a térre nem kívánkozott. Meg vagyok róla győződve, hogy Gömbös Gyula nem vett volna maga mellé liberális embert földmívelésügyi miniszternek. De ha Kállay Miklós, aki tudomásom ezerint fajvédő alapon állt régtől fogva, arra a konzekvenciára jutott, hogy a reformpolitikának az útjára lép s hogy Gömbös Gyula hagyatékát a kezébe veszi s hogy mindazt, ami nem jó, —: mert van egy csomó dolog, ami tudjuk, Ihogy nem jó>, — megváltoztatja, mert meg kell htogy változtassa, akkor nem tudom, hogy miért legyenek vele szemben bizalmatlanok, amikor igen sok vezető politikusnál előző állásfoglalásával homlokegyenest ellenkező fejlődést tapasztaltunk. A dolgok belátása senkinél sem szégyen. Mi, akik elejétől fogva ezen az állásponton voltunk, mindig boldogok vagyunk és örülünk, ülése 19k2 május 29-én, pénteken. ha azok, akik nem voltak azon az állásponton, belátják, hogy a mi álláspontunk helyes és ennek teljes tudatában biztosíthatom a miniszterelnök urat, hogy mindaddig, amíg ebben az irányban halad, — és meg vagyok róla győződve, hogy ebben az irányban fog haladni, — tántoríthatatlanul maga mögött találja Gömbös Gyula barátait, követőit. Természetesen, ha nem ezt akarná csinálni, • amit nem hiszek, akkor Gömbös Gyula politikáját követjük mi továbbra is és mindenek felett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezeket voltam bátor leszögezni azért, hogy talán tisztább atmoszférát teremtsünk ebben az egész kérdésben. .Bátor leszek áttérni magának a zsidótörvénynek a tárgyalására. A zsidó erdő- és mezőgazdasági ingatlanokról szóló törvényjavaslatnak, amely most itt előttünk fekszik, a szövegébe,! és indokolásából s az előadó úr ismertetéséből is egészen világosan kitűnnek azok a célok, amelyeket meg akar valósítani. Az indokolás az ezelőtt idekerült törvényjavaslatok indokolásain túlmenően drámai erővel mutat rá a magyarságnak arra az állandó küszködésére és küzdelmére, amelyet egyéb időkben és egyéb küzdelmei közt mindig folytatnia kellett egy tőle idegen faj tolakodó és betolakodni akaró, a maga részére előnyösebb gazdasági helyzetet biztosítani szándékozó törekvéseiért. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy az ősi magyarság zsidómentes Magyarországra törekedett, azt az árpádlbázi királyok törvényei és Nagy Lajos rendelkezései bizonyítják. Hogy a Habsburg uralkodók vagy még előbb Mátyás is mindig arra törekedtek, hogy a zsidóságot az akkori törvényes rendelkezések szellemét megkerülő különféle fondorlataiban visszaszorítani igyekezzenek, erre is rámutatnak az idevonatkozó törvények. Ha az 1830-tól 44-ig terjedő országgyűlések és diéták tárgyalásait nézzük, azt látjuk, hogy országépítő nagy magyarjaink, amikor látták, hogy országunknak is be kell állania a francia forradalom hatása alatt kifejlődött liberális gazdasági rendbe, előre látták á zsidó veszélyt, Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey és az összes többi nagyok töprengtek és mindent el akartak követüi arra, hogy meg tudják menteni és meg tudják óvni a magyarságot a liberalizmussal együtt a zsidóság veszélyeitől. Hogy ez kevéssé sikerült, ezt az ügyeknek gyorsabb tempójú menete hozta magával. Az 1867-es törvények ugyanazokat a jogokat biztosítják a zsidóság részére Magyarországon, mint tőlünk nyugatra és az egész világon. A. katasztrofális eredményekre, amelyeket ezek a törvények magukkal hoztak, felesleges rámutatnunk; egyébként az indokolás rámutat. Ez magával hozta a kötött birtokon kívüli birtoktesteknél a birtokososztály eladósodását, a nagybirtok és a középbirtok tönkremenését, de magával hozta egy fejlődő gazdasági konjunktúrában és lehetőségében a magyar ,nemzet munkás tagjainak az elhelyezkedési lehetőségéből való kiszorítását is. A magyar munkásnak vándorbotot kellett a kezébe vennie, idegenben kellett megtalálnia érvényesülési lehetőségéi hazáját és országát. 1930-ig az országnak mezőgazdasággal foglalkozó lakosai közül a 200 katasztrális holdon felüli birtokoknál a zsidókézben lévő földbirtokra és bérletre vonatkozó aránya 52*7%-ra emelkedett a tulajdonosokat illetően. De elfoglalta a zsidóság még azokat a tecpületeket is, amelyeket a gazdasági fejlődés ideje alatt az