Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. ipari fejlődés, a hitelélet kifejlesztése s az egész mezőgazdaság és az egész gazdasági struktúra új alakulása folytán egy olyan Középosztály kialakítására lehetett volna felhasználni, amely szakszerű középosztálynak a gazdasági életben való hiányát éppen a mostani napokban érezzük leginkább. Eámutat ez az indokolás arra is, hogy a szafbadelvűség bűvölete alatt a magyarság sajátos önpusztító szemérmessége mellett nem tudott sarkára állni; e bűvölet fejlesztésében nagy, segítségére volt a zsidóságnak a teljesen elzsidósodott sajtó által kialakított közvélemény (Ugy van! Ugy van! jobbfelőlj és n teljesen elzsidósodott magyar sajtónak külföldi zsidó viszhangja, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) amelynek hatása alatt egymásután lehetett megalkotni azokat a törvényeket, amelyek biztosították a magyar gazdasági életnek a zsidóság részéről való kizsákmányolását. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Olyan fajta részére keletkeztek és készültek törvények, amelyről megállapítható, hogy asszimilálódni sem nem tud, sem nem akar; erkölcsi, érzelmi és lelki elzárkózottságában külön fajt alkot és elkülönülő népcsoportként él köztünk, amely egyéni érdekei elérésében, szellemi és gazdasági téren minden gátlástól mentes és éppen gátlásmentességének teljes kihasználásával sikerült is elérni azokat az arányszámát messze meghaladó kedvező pozíciókat, amelyeket elért. (Ugy van! Ugy van!) Ne méltóztassanak tőlem szerénytelenségnek venni, ha azt mondom, hogy majdnem szórói-szóra az indokolásnak ezeket a szavait voltam bátor az elmúlt ciklusban Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt erről a helyről elmondani. Méltóztatnak látni ebből, hogy mirajtunk igazán nem múlott az, hogy a zsidótörvény véghezvitele és megvalósulása ezideig késett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kin múlott? — Piukovich József: A rendszeren!) T. Ház! Minden törvény ellenére a magyarság- ösztönös megérzéssel érezte^ mindazt a veszélyt, amelyet részére a zsidóság és a zsidósággal való keveredés jelent. Magyarországon — szemben a nyugaton elért zsidó társadalmi pozíciókkal, — sohasem tudott a zsidó azzá lenni, ami nyugaton volt, mert lehetett vagyona, szerezhetett rangokat, lehetett báró, de Magyarországon mindig csak zsidó maradt, még a nép szemében is. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl. — Gr. Festetics Domonkos: Ez kétséges! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Méltóságos és kegyelmes! —- Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem számít! — Gr. Festetics Domonkos: Ez eddig még számít! Még nagyon nagy urak! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Ez mutatja a magyarság egészséges tartózkodását. A zsidósággal való együttélés összes veszélyeit a nemzeti összeomlás és a kommunizmus után a magyarság minden tagja felismerte és a szegedi ellenforradalom jegyében egységesen állt vezére mögé a szociális népi politika megindítására, amelyet zsidómentesen akart megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ebben elsők voltunk Európában és természetes, hogy széniben is találtuk magunkkal Európának minden liberálisnak nevezett, de valójában a zsidóság gazdasági lehetőségeinek kedvező hatalmait. Ezek velünk szemben bojkottot és minden egyéb eszközt alkalmaztak, hogy ne valósíthassuk meg terveinket. (Ügy van! jobbfelől.) Mindezek az előzmények és a zsidóságnak ülése 19^2 május 29-én, pénteken, 289 1919 után is változatlanul a hatalomra való törekvései a legutóbbi években ismételten erőteljesen felkeltették a nemzet lelkében a szegedi gondolatot. Az elmúlt hét év ideje alatt számtalanszor hoztunk különféle törvényeket, amelyeket azonban a zsidóság akkori erős ál. lásfoglalása, az általa bevett várak és pozíciók, néni utolsósorban pedig a magunk bátortalansága miatt, is, nem tudtunk íhelyesen megvalósítani. E törekvéseket és erőfeszítéseket annál kevésbbé sem tudtuk megvalósítani, mert mindén törvényünkben megtalálta a zsidóság azt a kibúvó ajtót és kibúvó utat, amelyet részére biztosítani nem akartunk, de amely éppen gátlásmentessége folytán részére mindig nyitva állt. (Piukovich József: Segítettek is neki! — Gr. Festetics Domonkos: Az ős Aladárok!) Teljes hatályú és egészen világos első törvényünk—az 1941 :XV. tc.-et értem — e téren, amely a magyar nép faji tisztaságát kívánja megóvni, amelyben megállapítottuk, hogy kik azok, akikkel a magyarság nem akar együttélni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat rendelkezéseiben ugyanezen fajvédelmi törvénynek a gazdasági életre vonatkoztatott egyik szektora, jelenleg nevezetesen a magyar föld birtoklására és a magyar föld hasznának bérletként való birlalására vonatkozik. A^ törvényjavaslatról örömmel kell megállapítanom, hogy az ezelőtt benyújtott min, den más gazdasági vonatkozású, hasonló célú törvénnyel szemben ez az első törvényjavaslat» amely intézményileg, kimondott, határozott és örökölhető kivételezettségét nem ismer és a végrehajtást parancsolólag mondja ki, olyan esetekben pedig, mint például a bérleti lehetőség, a földmívelésügyi miniszter részére diszkrecionális jogot biztosít. {Szöllősi Jenő: Ez a, baj!) A mindenkori miniszter személyében és bennünk kell a garanciának meglennie arra, hogy ez a lehetőség ne a zsidóság érvényesülését szolgálja, hanem a termelés érdekeinek fenntartását célzó végszükség esetén* és csak a legritkább esetben felhasználható eshetőség. (Szöllősi Jenő: Lásd Ozorán! Ozorán megcsinálták!) Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat kérem. ne szóljon közbe! Jurcsek Béla: Biztos tudatában vagyok annak, hogy megfelelő hitelpolitika bevezetésével megvan a magyar társadalom körében a kellő számú, szakértelemmel is rendelkező gazdaközönség, amely e birtoktesteket a termelés csökkentése nélkül saját boldogulására, á nemzeti vagyon gyarapodására és nemzetünk gazdasági erejének fokozására fel tudja használni. Hiszen érdekes éppen itt rávilágítani a zsidó földbirtokok eredetére. Ebből kitűnik, hogy ezek az üzemek a lehető legkevesebb esetben alakulnak mezőgazdasági szakértelemből eredt vagy ónokból, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem a zsidóság más, ;i mezőgazdaságnál sokkal jobban jövedelmező ipari vagy kereskedelmi foglalkozásból eredő hasznának feleslegeit vagy hasznothajtó állami koncesszióknak legtöbbször visszaéléses kiművelése mellett elért jövedelmét igyekezett a mezőgazdaságban elhelyezni minden szakszerű hozzáértés nélkül (Ügy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon,) és a mezőgazdasági üzem vezetésére mind a szellemi, mind a testi munka vonatkozásában a magyarságot használta fel. Ugyanakkor azonban a csaknem teljesen zsidó kézben levő hitelélet mindenkor I teljesen támogatására volt a zsidóságnak 51*