Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-240
Az országgyűlés képviselőházának 2W. A gazdasági életben örök probléma volt az. üzleti idő kérdése, még abban az időben is, amikor ennek szabályozására senki sem gondolt. Problémája volt a kereskedőnek, aki kénytelen volt a konkurreciának utána táncolni a legkorábbi üzletnyitással és a legkésőbbi üzletzárással; problémája volt a munkásnak, akinek munkaerejét éppen a jogszabályok hiánya miatt kiuzsorázták; és harmadszor problémája volt a vásárló közönségnek, amely a vásárlási idő bizonytalansága miatt minden oldalról és mindenkor csak kárt szenvedett, így jött létre ezen a téren a legelső törvényalkotás, az 1913 : XXXVI. t.-c, amely azonban az akkori idők szellemében túlságosan merev volt, nem számolt a rendkívüli időkkel és a rendkívüli idők által okozott újszerű gazdasági komponensekkel. Ezért kellett azután módosítani az 1921 : XXXVIT. t.^c.-kel. amelynek megint az volt a hibája, hogy bár az egyik oldalon egyességet engedett a munkavállalók és a munkaadók között, ezt olyan formában alkalmazta, ami a kereskedelemügyi minisztérium részére túlságos megterhelést okozott. Ezért kellett ezt a törvényt is módosítani és ezért volt szükség erre az új törvényjavaslatra. Erről a törvényjavaslatról minden részletezés nélkül meg lehet állapítani, hogy rugalmas, alkalmazkodik a mai rendkívüli időkhöz és enged olyan lehetőséget, hogy bármilyen idők következzenek, ezeknek az időknek a követelményei szerint lehet rendezni a gazdasági életnek idevonatkozó részét; olyan jogszabályokat állít fel. amelynek keretei között a helyi hatóságok az időknek megfelelően mozoghatnak. Előnye tehát, hogy számol minden idővel, nem merevíti meg rendelkezéseit olyan módon, hogy egy későbbi időben, vagy más körülmények között nem állhatnák meg a helyüket. Másik előnye — és ezt igen nagyra kell becsülnünk — az, hogy egységes egész, (Ügy van! jobbfelol.) hatályon kívül helyez minden más, idevágó rendelkezést és ami nálunk igen ritka dolog, egy törvénnyel a kezünkben a gazdasági élet i'devágó részletének minden kérdésével tisztában lehetünk. A törvényjavaslatot lelkiismeretes átvizsgálás után minden részletében helyesnek és jónak kell tartanunk. Ha a gyakorlati élettel szemben némi aiggályosság támadna, ezt talán csak ott lehetne felemlíteni, ahol a véleményezés tekintetében helyi hatóságoknak a kereskedelmi- és iparkamarákat jelöli ki, aminek gyakorlati szempontból, ha a kereskedelmi- és iparkamarák mai területi eloszlását vesszük, nem nagy értéket tulajdonítok, mert hiszen például egy máramaro si járás helyi viszonyait vajmi kevéssé ismeri a tőle többszáz kilométerre eső nagyváradi kereskedelmi- és iparkamara. Mivel azonban ez nem ennek a törvényjavaslatnak a hibája, hanem a kereskedelmi és iparkamarai törvényé, megvan az a reményünk, hogy ez a kérdés más oldalon megnyugtató megoldást fog találni. A gyakorlati élet még egy követelményével kellene számolnunk ebben a törvényjavaslatban, még -pedig a 7. §-ban, ahol a piacon történő árusítás i'deje szabályoztatik. Ez ugyan nem egészen vág a törvényjavaslatnak ehhez a részéhez, minthogy azonban a nagyközönség vásárlási lehetőségét és szabadságát is érinti a törvényjavaslat, ezzel a résszel is vonatkozásban van, mégpedig nem az árusítókra, hanem a vásárló közönségre nézve vannak kívánalmak, mert hiszen az újabb rendkívüli időkben a vásárlások terén a gazdaságilag teljesen megbízhatatlan társadalmi csoportnál találunk ülése 1.94,2 február 6-án, pénteken. . 17 olyan tendenciákat, hogy a háztartási szükségletükön felüli mennyiséget vásárolnak fel és mivel ezt nyilt kereskedés útján nem hozhatják forgalomba, ezzel táplálják az úgynevezett zug- vagy fekete kereskedelem forgalmát, ami mai gazdasági életünkre különösen a vidéken igen káros befolyással van. Ezt a törvényjavaslatot, amely gazdasági életünknek ezt a kis részét teljes mértékben kielégíti, mind a magam, mind pártom nevében elfogadom. (Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik 1 ? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Tauffer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert egy lépést látok benne a gazdasági élet szociális ren'dezése irányában. Amikor azonban ezt a javaslatot elfogadom, ugyanakkor nem titkolhatom el a'zokat az aggályaimat, amelyek egyes szakaszok kapcsán jelentkeznek. Egészen rendkívüli ez a törvényjavaslat abban a vonatkozásában, hogy az 1. §, azt lehet mondani, generálisan szabályozza a nyitási és zárási időt, ugyanakkor azonban a 2. § megadja a módot annak visszavételére, amit az 1. $ generálisan megadott. Egészen szokatlan jelenség a törvényalkotásban, hogy a kivétel generális legyen. Ahhoz hozzá vagyunk szokva, hogy generális szabályokat állítsunk fel, amelyekből speciális kivételeket teszünk, de ilyen törvényre nem emlékszem, nem tudom, hogy volna olyan törvény a törvénytárunkban, amely generális szabályt állít fel és mindjárt generális kivételt is alkot. Én itt azt kifogásolom, hogy ha mindjárt alkalmazkodnunk is kell a változó élet viszonyaihoz és ezért természetesen kivételezésre kell alkalmat adni a törvény útján, a 2. § mégsem állapítja meg azokat az alapelveket, amelyek kötelezők lennének a miniszterre és a polgármesterre, meg az alispánra, amikor ezeket a kivételezéseket alkal mázzák. Nem mondja ki a 2. §, hogy elsősorban is mely elvek tartandók szem előtt és hogy csak egészen kivételes esetben, nyomós okok esetén változtatható meg a nyitási és zárási idő. A törvényjavaslatnak még egy hibája az, hogy a 6. § szakmák szerint, azt lehet mondani, 80% erejéig kiveszi az üzleteket a szabályozás anyagából. Az 1. § kiterjed, az összes üzletekre, ugyanakkor azonban itt van a 2. ^, amely ugyanezeknek az összes üzleteknek tekintetében kivételes rendelkezésekre ad alkalmat, s azután jön a 6. §, amely egyenkint előveszi a szakmákat és megállapítja, hogy ezek és ezek a szakmák nem esnek e törvény szabályozása alá. Méltóztassék meghallgatni, hogy mi nem esik e törvényjavaslat szabályozása alá. Ha ezt végighallgatjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy alig marad valami, talán csak a füszerüzletek és egy-két más üzlet. Nem esnek a töi vényjavaslat szabályozása alá a vendéglők, kooslüák, kávéházak, a kifőzések, kávémérósek, tejivócsarnokok, nyilvános étkező helyiségek, továbbá a fodrászüzletek, a cukrászdák, a mészá. rosok. a hentesek, a sütőiparosok. Mi esik akkor a törvényjavaslat hatálya alá 1 ? Csak a fűszeresek? "Én ezt a törvényjavaslat igen nagy hibájának és hiányának tekintem, mert hiszen egy kis fáradsággal ezeknek a szakmáknak a nyitási és zárási idejét is lehetett volna ebben a törvényben szabályozni és ugyanakkor rugall mássá is tehettük volna ezt a törvényjavasla«
