Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-255
Az országgyűlés képviselőházának 255. benyújtani, azt válaszolná, hogy erre képtelennek tart (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és én nagyon kérem a t. képviselőtársamat, kegyeskedjék engem ennyire megismerni. (Éljenzés jobbfelöl.) Ugyancsak Révész László t. képviselőtársam a 10. <§>. utolsó bekezdésével kapcsolatban vetett fel egy kérdést, amelyet — bár inkább a részletes vitára tartoznék — kénytelen vagyok itt a plénumban azért megcáfolni, mert azt hiszem, hogy ez nem jogász t. képviselőtársaim között egy bizonyos nyugtalanságot kelthetett. Nevezetesen azt mondotta a képviselő úr, hogy elhagyni kívánja a 10. ^. utolsó bekezdését azért, mert a javaslatnak ez a rendelkezése jogot adna a büntetbíróságnak arra, hogy valakit egyházi méltóságától vagy egyházi tisztségétől megfosszon, ennélfogva ez súlyos beavatkozást jelent az egyházak autonómiájába. Erre kénytelen vagyok magyarázatot adni. Abszolúte szó sincs erről ebben a rendelkezésben! (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez a rendelkezés szó szerint úgy szól, hogy (olvassa): »Az előző két bekezdés eseteiben« — tehát az egyházi bíróság vagy más egyházi hatóság előtt elkövetett ihamis tanúzási esetekben és a hivatási kamarák fegyelmi hatósága előtt elkövetett hamis tanúzási esetekben — (továbbolvassa:) »a Btk. 220. §-ának második bekezdését akként kell alkalmazni, hogy a hivataltól vagy állástól elmozdítás alatt az egyházi méltóságtól vagy tisztségtől vagy az egyháztagok jogaitól való megfosztást, valamint a hivatás gyakorlásától való eltiltást is érteni kell.« Büntetőtörvénykönyvünk tudniillik a hamis tanúzás elbírálását akként szabályozza, — ami nagyon természetes és helyes rendelkezés, — hogy a legsúlyosabban bünteti a hamis tanúzást, ha azt büntető ügyben követte el valaki és ott is minősített súlyosságú eset az, amikor a hamis tanúzás következtében az illető büntető ügyben a vádlottat nagyon súlyosan ítélték el, a vádlott nagyon súlyos büntetést kapott. Kevésbbé súlyos büntetés éri a hamis tanúzást, ha polgári perben követte el valaki, ott is azonban disztinkció van abban a tekintetben, hogy nagyobb volt-e a. per tárgya vagy kisebb, bizonyos értékhatáron, 200 pengős értékhatáron aluli volt-e, mert természetes, hogy ha nagyobb károsodást okozott valaki a hamis tanúvallomással, akkor az objektív elbírálás szerint is feltétlenül erőteljesebben büntetendő. Van egy külön kategória, és ez van szabályozva a büntetőtörvénykönyv itt hivatkozott 220. §-ában, amikor fegyelmi ügyben követi el valaki a hamis tanúzást. A büntetőtörvénykönyv azonban csak a közhivatalnok és az ügyvéd elleni fegyelmi ügyre nézve szabályozza a hamis tanúzás bűncselekményét. Ezt ki kell egészíteni úgy, amint a javaslat 10. Vának második és harmadik bekezdése szól. Már most ha kiegészítettük avval, hogy a büntetőtörvénykönyv 220. §-a szerint büntetendő az, aki egyházi bíróság vagy hatóság előtt és hivatási kamara előtt követte el a hamis tanúzás bűncselekményét, akkor le kell vonnunk a konzekvenciát és meg kell állapítanunk azt is, hogy a büntetőtörvénykönyv vonatkozó 220. ^-ának második, minősítő bekezdése hogyan alkalmaztassák. Az első bekezdés szerint ugyanis az általános, a normális büntetési tétel egy évi börtön, a minősített esetben pedig, ha tudniillik a hamis tanúvallomás következtében aâ illetőt elmozdították hivatalától vagy állásától, három évi börtön. Már most az egyházi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1942 április BÖ-án, csütörtökön. 249 hatóságok előtt előforduló ilyen ügyekben nem hivatalvesztésről vagy legalább nemcsak hivatalvesztésről és az állásból való elmozdításról lehet szó, hanem az egyházi méltóságtól, vagy tisztségtől, vagy az egyháztagok jogaitól való megfosztásról i is. A hivatási kamarák ilyen bíráskodásában pedig a hivatás gyakorlásától való eltiltás következhetik be. Ki kellett tehát mondani, hogy amennyiben az egyházi bíróság, vagy a kamarai fegyelmi választmány ezt mondaná ki, akkor a büntetőtörvénykönyv 220. §;-ának második büntetési tétele alkalmazandó, tehát a súlyosabb, a háromévi börtön. Tisztán csak ezt mondja ez a szakasz, egyáltalán nem nyúl tehát bele semmiféle egyházi autonómiába. (Úgy van! jobb felöl.) Fel van nálam jegyezve az az észrevétel, hogy meg kellene szüntetni a denunciálást és a strohmannságot. iEzt tmondja Biró István igen t. képvislőtársam és felsorol imég sok olyan dolgot, ami a javaslatban nincs benne, ami tehát szerinte a javaslatból hiányzik. Nem egészen így van, hogy ami a javaslatban nincs benne, az hiányzik is a javaslatból. Valóban nagyon sok nincs benne, aminthogy ebben a javaslatban igen sok természetesen nem is lehet. Azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy némely dolog hiányzik. De nem minden hiányzik, amit. Bird ilstván igen t. képviselőtársam mond. Ami például a denunciálást illeti, erre vonatkozóan van hatályos büntetőjogi jogszabályunk. A denunciálás vagy hamis vád lehet, vagy egyszerűen rágalmazás. De akár egyik, akár másik, a hatályos jog szerint egészen méltán nyeri el büntetését es azt hiszem, ez a kérdés, szabályozásra nem szorul. , Nagyon szívesen benne volnék a strómanság büntetésében, (ha ezt meg lehetne oldani. (Derültség.) Méltóztassék • azonban elhinni, hogy ha arra az útra térnénk, hogy a strómanságot büntetőjogi jogszabályokkal akarjuk megszüntetni, akkor nem tehetnénk egyebet, mint hogy január 1-től december 81-ig állandóan büntetőjavaslatokat tárgyaljunk, mert akkor az egész gazdasági életnek, az egész társadalmi életnek, az egész közéletnek minden vonatkozását büntető jogszabáilyokkal kellene megoldanunk, ha következetesek akarnánk maradni, ez pedig úgysem megoldás. (Zaj, _ Rassay Károly: Szomorú vallomás.) Nagyon helyesen jegyezték meg felszólalt t. képviselőtársaim közül többen, hogy elsősorban nemzetnevelési kérdés. hog;y megszűnjék a strómanság és a hozzá hasonló kifejezésekkel illetett különböző ilyen elhelyezkedések. (Zaj.) Ez elsősorban társadalomnevelési kérdés, ezt tehát büntető jogszabályokkal szabályozni mess: sem merném kísérelni és nem is ajánlanám senkinek, hog> erre az útra térjünk. (Nagy László: Ezt máinem osztom!) Mosonyi Kálmán igen t, képviselőtársam és a felszólalók közül többen kifogásolták a törvényjavaslat címét. Többek között azt is kérdezték, hogy mit jelent a közélet törvényessége és miért van ez a címbe felvével Tulajdonképpen sem a közélet tisztasága, sem a közélet törvényessége külön-külön, sem együtt nem egészen fejezi ki azt, amit ez a javaslat tartalmaz, mert hiszen ez egy vegyes tartalmú javaslat. De mégi« ezzel, hogy nem egyedül a közélet tisztaságát vettük be a címbe, hanem a törvényességét is, valamennyire rámutattunk arra, hogy vannak a javaslatban olyan rendelkezé44