Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

248 Az országgyűlés képviselőházának 255, nősen, ha valamilyen nagy érdekéről van szó és különösen akkor, ha olyan vagyoni helyzetben van, hogy nála — mint ahogy mondani szokták — a pénz nem számít és különösen, ha ebben a vagyoni állapotban és az ezzel együtt járó beteges mentalitásban akként nevelődött fel, hogy mindent meg lehet pénzért szerezni. Az ilyenek azután nem átallnak elmenni ahhoz a közhivatalnokhoz és óriási kísértésnek tenni ki — most szembeállítom az előző példával — azt a szegény kis közhivatalnokot, akinek szintén •sok gyermeke van otthon és akinek szintén fontos az, hogy a kenyeret hogyan tudja nekik előteremteni. Teljesen egyéni mérlegelésre, az esetek egyéni mérlegelésére kell tehát bízni azt, hogy mikor súlyosabb a felbujtónak, illetőleg a megvesztegetőnek a cselekménye és mikor súlyosabb a megvesztegetett cselekménye. Ezért van az, igen t. Ház, hogy megszüntetni kívánjuk a ma hatályos jognak azt az egészen helytelen — szerintem legalább helytelen — büntetési tételét, hogy a megvesztegető maximálisan — s akkor is csak úgy, ha a célzat kötelességszegésre irányul — egyévi fogházzal büntetendő, holott a megvesztegetettre súlyosabb büntetést, igaz, hogy csak általános esetekben kétévi fogházat, minősített esetekben azonban súlyos fegyházbüntetést szab ki. Ez tehát elvi kérdés, hogy miért azonosítottuk, természetesen általános esetben, a büntetési tételeket. Az egyes felszólaló urak majdnem f mindnyájan, legalább is az ügyvéd képviselő urak, akik az 5. §-hoz hozzászóltak és azt egyebekben nagyon helyeselték, azt a kérdést vetették fel, hogy vaj.ion ez a szakasz nem veszélyeztetheti-e az ügyvéd szabadságát _ az ó hivatásszerű munkájában és nem teszi-e. ki olyan zaklatásoknak, hogy az 5. §. alapján bűnvádi eljárás indulhat ellene, akkor, amikor ő törvényben biztosított jogát gyakorolja, illetőleg törvényben megszabott kötelességét teljesíti. Szükségesnek tartom, hogy erre néhány szóval itt is válaszoljak, a részletekiben azonban szívesen belemegyek a tárgyalásba a részletes vita során. Itt csak le akarom szögezni, hogy a javaslatnak természetesen nem lehet célja, és nem is az a kormány célja, hogy az ügyedet megakadályozza az ő hivatásszerű munkájában. Nem az a cél, hogy amikor az ügyvéd az ő törvényes jogait gyokorolva, és ismétlem, törvényes kötelességét teljesítve, az ügyfelet képviseli és ott esetleg magasabb be folyása, is érvényesül, mert hiszen magasabb befolyása bizonyos etikai vonalon van, tehát nem az a cél, hogy ezért büntessék, hanem az* hogy ha, figyelem nélkül arra, hogy ügyvéd vagy nem üjgyvéd, olyan ügyben kívánja befolyását érvényesíteni, amelyben nem lehet képviseletnek helye, — etikai alapon nem lehet képviseletnek helye — például egy közhivatali állásra való pályázat esetén a hivatali állás elnyerése érdlekében, az ügyvéd sem járhat el mint ügyvéd, az ügyvédi rendtartás alapján, (Úgy van! a szélsőjobboldalon.) de befolyását esetleg érvényesítheti, és ha ezért fogad el díjazást, akkor tekintet nélkül arra, hogy ügyvédi vagy nem ügyvéd, feltétlenül büntetendő. (Nagy László: Nagyon helyes!) Semmiképpen sem gondolok arra, — ismétlem a megnyugtatás kedvéért, — hogy az ügyvédlet az ő rendes ügyvédi működésében akadályozza ez a paragrafus, és éppen ezért szívesen hajlandó vagyok a részletes vita során az errevonatkozó propozíciókat tárgyalás alá venni. Előre jelzem azonban, hogy a Petro ülése 19U2 április SÓ-án, csütörtökön. Kálmán igen t. barátom által alternative felvetett gondolatok közül én inkább a másodikat, vagyis azt tartanám helyesnek, hogy a törvényjavaslat indokolásának kiegészítéseképpen a bizottsági jelentésben tegyünk olyan nyilatkozatot, amely megfelel annak, amit most mondok, mintsem hogy a rendelkező részt egészítsük ki. Már csak azért sem szeretném ezt az utóbbit, mert ennek a rendelkező résznek ilyetén való kiegészítése azt a látszatot kelthetné, hogy egyes ügyvéd urak, akiknek társadalmi állásuk vagy egyéb pozíciójuk folytán nagy tekintélyük van, ezzel a kivételezéssel éppen azt akarják elérni, hogy ne legyen __ rájuk alkalmazható az 5. §. (Nagy László: Igaza van a miniszter úrnak!) Az pedig nem lehet érdeke sem az ügyvédi karnak a maga egészében, hogy ilyen : látszat-gyanu keletkezzék, és különösen nem. érdeke ez semmiféle vonatkozásban azoknak az igen t. képviselőtársainknak, akik ügyvédek. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a látszatnak elhárítása végett tehát sokkal helyesebbnek találnám, ha ilyen . megokolással egészítenénk ki a bizottsági jelentést. (Helyeslés.) Ha azonban a t. Ház bölcsessége máskép határoz, én nem zárkózhatom el az elől, hogy a rendelkező részbe is belevegyünk valamely megfelelő korrektívumot. (Nagy László: A miniszter úrnak van igaza!) Eévész László igen t. képviselőtársam, eltekintve attól, hogy a javaslatot nem tartja időszerűnek éa szükségesnek, — amire, azt hiszem, már az előbbiekben válaszoltam* — és eltekintve attól, hogy az aktiv vesztegetés büntetését másképpen kívánná megállapítani, mint a passzivét, vagyis a megvesztegetett büntetését, amire szintén válaszoltam, egyebek közt kifogásolta azt, hogy a minősített büntető esetek tekintetében különbséget teszünk börtön- és fegyházbüntetés között, mondván, hogy hiszen a két büntetés ma már nem is különbözik egymástól. Abban képviselőtársamnak igaza van, hogy magának a végrehajtásnak a tekintetében, a két büntetés végrehajtása tekintetében, nem sokban, nem lényegben különbözik, de megfeledkezik arról, hogy különböznek abban, hogy más a minimuma az egyiknek, mint a másiknak, és ez az, hogy a ma hatályos jogunk szerint ez ma még mindig igen reveíáns, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni a képviselőház jogásztagjai, hogy a fegyházbüntetés, amelynek általános minimuma két év, végeredményében legfeljebb hathavi börtönre fokozható le a rendkívüli enyhítő körülményről szóló 92. § alkalmazásával, ellenben a börtön lefokozható ugyancsak ezen enyhítő paragrafus alkalmazásával akár egynapi fogházra is. Van tehát értelme annak, hogy a súlyosabb minősítésű esetekre fegyház- vagy börtönbüntetést szabunk e ki. Ennek értelme akkor fog megszűnni, amit én remélek, ha egy későbbi kodifikáció meg fogja szüntetni ezeket az általános minimumokat. Ebben az esetben azonban akkor önmagától meg fog dőlni ennek a jelentősége is. Révész László képviselő úrnak arna a célzására, hogy egyenesen ügyvédellenes az 5. §., kénytelen vagyok még egyszer visszatérni és kénytelen vagyok rámutatni arra, amit az előbb voltam bátor hangsúlyozni, hogy egyáltalában nem ügyvédellenes és ezt még megtoldanám azzal, hogy egészen bizonyosan tudonij hogy az ország ügyvédségének 95%-a arra a kérdésre, hogy én személy szerint képes volnék-e egy ügyvédellenes törvényjavaslatot