Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

246 Az országgyűlés képviselőházának 255. talatért, azért a bölcseségért, amely benne fog­laltatik. Ez bizonyítja azt is, hogy a magyar királyi igazságügyminisztérium tökéletesen jól ismeri a közéletnek minden ágát. A magyar ki­rályi igazságülgyminisztérium alkalmas lenne arra, hogy a közéletben fölburjánzó minden visszaélést tökéletesen a törvényességnek meg­felelően intéztessen el. . Azt mondja az indokolás (olvassa): »A be­folyással üzérkedő alakját az élet termelte ki, s az többé-kevésbé mindenki előtt ismeretes. A hatóságoknál, közhivataloknál esetleg csak­ugyan rendelkezik befolyással, esetleg ezt csak színleli.« T. Ház, mindenki ismeri és mindenki egyetért abban, hogy ki kell irtani. Azt is mondja az indokolás, hogy: »Befolyását... személyes összeköttetésének és főleg annak kö­szönheti, hogy ügyesen tölti ibe a közérdek ön­zetlen munkásának szerepét és mindenki azt hiszi, hogy meggyőződésből támogat méltányos ügyet.« Ez az, itt van: »Ügyesen tölti be a köz­élet önzetlen munkásának szerepét.« Hallunk nagy beszédeket erről, (Maróthy Károly: De sokan vannak ilyenek.) közben pedig az illető pontosan az ellenkező életet éli és a pénzt sze­retve, gátlás nélkül — persze, fórumon kívül — jár közbe, csinál meg bizonyos dolgokat az embereknek, esetleg zsidóknak — pedig zsidó­ellenes — csinál olyan dolgokat, amelyek t ki­merítik a befolyással való üzérkedés kritériu­mát. (Maróthy Károly: Építési engedélyek! — Rassay Károly: Százalék ellenében! — Derült­ség.) Azt is mondja, az indokolás: »Nem szorul tüzetes fejtegetésre, hogy az ilyen eljárás mennyire alkalmas a közhatóságok tekintélyé­nek széles néprétegek előtt való lerombolására« és azt is mondja, hogy rendszerint a szegény embereket sújtja. Én ezt tapasztaltam. Szegény kis házmesterektől, altiszti állást elnyerni óhajtó szegény emberektől, sőt tanítónőktől, kis szellemi szükségmunkásoktól is sokszor hallottam, hogy egyes »befolyásosak« igenis pénzért szereznek csak nekik állást. Nem lehe­tett megfogni az illetőt sonasem, mert egy­részt nem volt bizonyíték, másrészt ennek az üzérkedésnek eddigi törvényi szabályozása nem volt kielégítő, mert csak csalás, tehát fondorlat esetén lehetett az illetőt büntetni. Szörnyű tragédiák voltak és ezzel szörnyen aláásták a közélet tisztaságát, törvényességét, tekintélyét. Ezért örülök, hogy van itt egy sza­kasz, amelynek alapján most ezeket az embe­reket — ha lesznek ilyenek — könnyebben és biztosabban meg lehet fogni. Van azon'ban itt egy mondat, amelyet nem értek és mély tisztelettel kérem a minisz­ter urat, magyarázza meg nekem. Ez^ a követ­kezőképen szól (olvassa): »Valódi közérdek elő­segítésére irányuló befolyást nein fenyegeti büntetéssel, még ha a közbenjáró túlzottan fi­zetteti is meg a fáradozását.« Sokat gondolkoz­tam ezen, hogy lehet közérdekű ügyben megfi­zettetni magamat, de nem tudom elképzelni a dolgot. Én ezL nem' értem és nagyon szeretném, ha a miniszter úr ezt megmagyarázná nekem. Mert az rendben van, hogy magánérdekért já­rok el és megfizettetem. De közérdekért? Ha például vízlevezetésért felveszek a parasztoktól pénzt, akkor nem vonatkozik rám az 5. §? De­hogy nem! Hát a víz levezetése, vagy a csa­torna megépítése közérdekű ügy. Ezért nem lehet pénzt felvenni 1 ? Én ezt nem értem. Legyen szíves a miniszter úr ezt megmagyarázni, egé­szen biztosan valami tévedés van itt. Sem ma­ülése 1942 április 30-án, csütörtökön, gánérdekért, sem közérdekért nem lehet meg­fizettetni a befolyást. (Helyeslés .jobbfelől.) Ez az én szerény és igénytelen nézetem és ezért ezt a mondatot a javaslat indokolásából minden­képen törölni kell. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Helyes azoknak az alakoknak megfogása akikről Mosonyi t. barátom is mondotta, hogy befolyást színlelnek és azt mondják: Éppen most tárgyaltam X. Y. méltóságos úrral, — vagy tanácselnök úrral, — vagy az ügyész úr­ral stb. és aki áltelefonbeszélgetéseket folytat, amikor az áldozattal tárgyal. Igen, ezt ismer­jük, örülök, hogy a minisztérium is ismeri és örülök, hogy ez a szakasz most ezt megszünteti. mert ezek súlyosan ártanak a köznek és a be­csületes embernek. Én komoly törekvést látok abban a tekin­tetben, hogy a miniszter úr meg aíarja fogni azokat, akik a közélet tisztaságát és törvényes­ségét veszélyeztetik és bízva abban is, hogy a bizottsági tárgyalás során a miniszter úr ez­irányú javító fáradozásunknak eleget fog tenni és törekvéseinket honorálni fogja, a javaslatot általánosságbán elfogadom. (Taps a szélsőbal­oldalon.^— A szónokot üdvözlik.) Elnök. Kíván még valaki a javaslathoz hoz­zászólni? (Nem!) Ha felszólalni senki sem kí­ván, akkor a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Mindenekelőtt hálás köszönete­met nyilvánítom elsősorban az előadó úrnak egészen kiváló, szabatos és minden részletre kiterjedő pompás előadásáért, másrészt az összes szónokoknak azért (az igazán magas­színvonalú vitáért, amelyet ezzel a javaslattal kapcsolatban lefolytatni méltóztattak. Rendkívül hálás vagyok különösen szert, hogy úgy méltóztattak felfogni a javaslat tendenciáját, ahogy az valóban a kormány tendenciája volt, hogy tudniillik nem arról van itt szó, hogy a köztisztyiselőket kell ezzel a javaslattal vegzáció alá vonni, vagy hogy a köztisztviiselőkben. a köztisztviselők -'inte­gritásában való kételkedés lett volna a javal­lat •• benyújtásának indító oka, hanem az indítóok igenis a prevenció. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy 'háborúban élünk és a háborús állapotnak minden konzekven­ciáját le kell vonnunk minden vonalon. Az pedig kétségtelen, hogy minden háborúnak vannak gazdasági és szociális kihatásai, amelyek következtében háborús idők alatt a moralitás bizonyos veszélyeknek van kitéve, általában az erkölcsiség: kissé csökkenő irány­zatot mutat. Eleknek [megelőzésére minden­intézkedést meg kell tenni, ami szükséges, még büntetőjogi vonalon is. Ez azonban ter­mészetesen nem oldja meg a kérdés gyökerét és itt válaszolnom kell az egyik felszólalt igen t. képviselőtársunknak arra a megjegy­zésére is, hogy azért nem tartja elfogadható­nak a javaslatot, mert hiszen a cím sokkal többet fejez ki. mint amennyi a javaslatban van. Ez igaz. De a javaslatnak, mint ő mon­dotta, az a legnagyobb hiánya, hogy nem oldja meg a kérdést, mert nem szünteti meg azokat az okokat, amelyek miatt szükség van ezekre az intézkedésekre. Ezt a beállítást nem tudom elfogadni. Ez a büntetőjogi javaslat természetesen nem szüntetheti meg azokat az okokat, amelyek pönalizálandó tényálladékokat eredményez­nek. Egyáltalán elvileg sem lehetséges olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom