Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-255
Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 19 U2 április 30-án, csütörtökön. 245 sal való üzérkedésről szól, higyje el a miniszter úr, e téren, legalább is ezeknek az ügyeknek egy részében keresni kell azokat az embereket, akik ebbe az 5. §-ba beleütköznek. Tudom, hogy a miniszter úr. a maga részéről a legszigorúbban meg akarja büntetni az árdrágítókat. De higyje el nekem a miniszter úr — nézzen utána — sok olyan intézkedés történik, amiért a felelősséget tulajdonképpen a miniszter úrnak kell viselnie* és ami nem a miniszter úr intenciója szerint történik. (Radocsay László igazságügy miniszter: Mindig konkrét eseteket kérek!) Kérem, miniszter úr, most mondok egy konkrét esetet. Itt van a Pető—Peri-ügy. A királyi Curia 2,480.000 pengő vagyoni elégtételt ítélt meg a kincstár javára. Ez az ítélet ma sincs végrehajtva. Ennek az ügynek a nyomozása során 607.000 pengőt tartalmazó 2 darab betétkönyvet adtak vissza és nem foglaltak le 860.000 pengő akkor meglévő pénzt. Mindkettő, a betétkönyv is, a követelés is az 1922:XXVI. t.-c. értelmében elkoibzandó lett volna. (Mester Miklós: Nagy dongók!) A királyi Curia 2,480.000 pengő vagyoni elégtéltelt ítélt meg a kincstár javára. Ez az ítélet nincs végrehajtva. A feljelentő szaladgál a jutalékért. Valami 46.000 pengő ugyan a kincstár javára befolyt, de a többi nem. Nekem semmi közöm nincs a _ feljelentőhöz, hiába integet Rassay t. képviselő úr. (Rassay Károly: Dehogy integetek! — Derültség.) A feljelentő engem nem is érdekel, engem az érdekel, hogy a 2,480.000 pengő elégtétel a kincstár javára nincs behajtva. A miniszter urat nagyon kérem intézze el ezt és ezeket az ügyeket radikálisan, szüntessen meg minden gyanút és fogadja el ezt a határozati javaslatot, amelyet bátor vagyok most beterjeszteni. (Olvassa): »Utasítsa a Ház a m. kir. igazságügyminiszter urat, hpgy az 1935 január 1. és 1942. május 1. között jogerőssé vált valuta^ és árdrágító ítéletek név és ügyszám szerinti jegyzékét 30 nap alatt terjessze a Ház, elé. Ebben a jegyzékben ügyenként tüntesse fel, hogy a büntetést végrehajtották-e, ha nem, miért nem, továbbá, hogy pénzbüntetés, vagyoni elégtétel és elkobzás alá eső érték címén esetenként milyen összeg folyt be az államkincstárba, s mikor s ha nem folyt, be, miért nem. Volt-e jogerősen elrendelt sajtóközlés és ennek végrehajtása megtörtént-e s ha nem miért nem?« Ha a miniszter úr lesz olyan szíves és elfogadja ezt a határozati javaslatomat, akkor a dolgok rögtön, megoldódnak, látunk mindent, tudunk mindent ©s a kérdésekre megkapjuk a tárgyi felvilágosítást, mert bennünket a tárgyi felvilágosítás érdekel, s az érdekel, hogy ha megbüntették a valutást vagy ár. drágítót, akkor állja ki a büntetését és a vagyoni elégtételt hajtsák be rajta. (Horváth Géza: Ez a közélet tisztasága és törvényessége!) A javaslat rendkívül alaposan foglalkozik az »előny« fogalmával. Itt azonban az indokolás 8. oldalán van egy mondat, amely a következőképpen szól: (Olvassa): »Udvariassági ténykedések, amelyek az egyéni önérzetet, vagy hiúságot pillanatnyilag kellemesen érintik, olyanok, amelyek csak jelentéktelen, múló »érzéki« élvezetet nyújtanak, nem megfelelő eszközei a vesztegetésnek«. Mély tisztelettel kérem a miniszter urat méltóztassék ezt a mondatot az indokolásból kihagyni. Nem jól fest ez a dolog. Maga az »érzéki« szó, amelyet olyan poentirozva mondtam, nem mentő körülmény az én szerény igény telén véleményem szerint, hanem súlyosbító. Másodszor, ha például valaki elmegy pezsgős vacsorára, egyszer, kétszer, háromszor, igaz, hogy múló élvezetet okoz neki. de^ végeredményben a tiltott ajándék, szóval az előny fogalmát kimeríti. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a félreértésre alkalmat adó mondatot, amely az ítélő bíróság részére iránytmutató lenne, hagyja ki a javaslatból. Azt mondja továbbá a javaslat indokolása, nagyon helyesen (olvassa): »Előny ellenben mindaz, ami a közhivatalnok helyzetét javíthatja, emelheti, például előléptetés, kitüntetés, kedvezőbb beosztás, áthelyezés, cím, rendjel adományozásának kieszközlése stb.« Hálás vagyok a miniszter úrnak, hogy ezt az indokolásba beletette, de ha betette, akkor ennek konzekvenciáit is le kell vonni a javaslat 1. és 3. §-ában. Mert nemcsak a pozitívummal lehet a megvesztegetést vagy tiltott ajándékozást elkövetni, tehát azzal, ha én ígérem, hogy előléptetem, ígérem, hogy áthelyeztetem, ígérem, hogy címet adok neki, hanem a negatívummal is. Megfenyegethetem, hogy ha nem csinálja meg a törvénytelen dolgot, áthelyeztetem, megfenyegethetem, hogy nem fog előlépni.. Ezért most vagyok bátor a miniszter úrnak figyelmét felhívni erre, amikor kiváló jogászaival még megbeszélheti a kérdést, mert hiszen szilárdan megvagyok győződve arról, hogy a miniszter úr százpercentes munkát akar végezni ezzel a törvényjavaslattal. Méltóztassék megfontolni, hogy az 1. és 3. §-ba ne tegyünk-e be »vagy személyes hátrány okozására irányuló fenyegetéssel« szövegű betoldást, mert ebben az esetben a negatívum, az áthelyezéssel való fenyegetés, az előléptetésnek elmaradásával való fenyegetés stb. büntetés alá kerül, nemcsak az, ha jót Ígérnek ueki, tehát a pozitívum. Ezzel szerény nézetem szerint elintéződik Mosonyi t. képviselőtársamnak és barátomnak az az agálya is, amely ezzel kapcsolatban elhangzott. A 3. §-nál van még valami, amit szintén Mosonyi t. barátom nem helyeselt, az t. i., hogy (olvassa): »Nem büntethető, aki az előnyt a köz hivatalnok követelésére adta vagy Ígérte, ha vonakodása esetére jogtalan hátránytól tarthatott.« Kérem a miniszter urat, bár tökéletesen értem intencióit, gondolja meg, nem kell-e ide bevenni azt a rendelkezést, hogy ez a mentesség az illető részére csak akkor érvényes, ha a közalkalmazottat feljelentette. Az indokolás azt akarja, hogy így kikerüljenek ezek a vesztegetési esetek, tehát tegyen az illető feljelentést. Csak akkor hivatkozhatik mentességre azon a címen, hogy tőle követelték az ajándékot, ha annak a kötelességnek eleget tett, hogy ha az ügyét elintézték és már nem kell félnie semmitől, megtette a feljelentést. (Rassay Károly: De mivel bizonyítja? A végén őt csukják be!) A bizonyítás az alaptörvény szerint is bírói kérdés. A bizonyítást nem tudom törvénynyel elintézni. Meg tudom mondani, hogy mi a kritérium és ennek a kritériumnak beálltát bizonyítani kell. Ezt Rassay mélyen t. képviselőtársam egészen kiválóan tudja. (Rassay Károly : Persze, hogy tudom! De azt is tudom, hogy nem kényszeríthetek valakit feljelentésre, ha bizonyítékai nincsenek!) Nagy örömmel üdvözlöm á javaslatot a befolyással való üzérkedésnek konstituálasa miatt. Ki kell jelentenem, hogy remek az indokolás, amelyért a miniszter úrnak és munkatársainak is hálás köszönetet mondok, mégpedig nemcsak a szavakért, hanem azért az élettapasz-