Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. legtöbb közhivatalnak megvan az a beállított­sága, bogy ha valami kérés érkezik hozzá, milyen alapon lehet azt megtagadni, nem pe­dig az a beállítottsága, hogy milyen alapon leihet azt elintézni. Ezt a negativizmust < kell megváltoztatni, és bárcsak ez a törvényjavas­lat is segítene a köztisztviselői etikának, a köztisztviselői egészséges felfogásnak olyan kialakításánál, amely ezeket az imént hang­súlyozott, körvonalazott szempontokat figye­lembe tudja venni. T. Ház! Bizonyos, hogy ebben a tekintet­ben sok az orvosolni való, az anyagi szempon­toktól kezdve; hogy meg kell fizetni a jól dol­gozó tisztviselőt, egészen addig, hogy legyen ennek a munkának a disztribúciója. Mezey, igen t. képviselőtársam nagyon súlyos meg­állapításokat tett a közéleti etikáról és ebbe az ügykörbe tartozik az is, hogy a mi vélemé­nyünk szerint nemcsak azért r van a sok ma­gyar baj, mert ennek a nemzetnek először is kevés ma még a nemzeti jövedelme a maga globalitásában, de mert rossz ennek a jöve­delemnek a disztribúciója, szintén a liberális éra liberálkapitalizmusa miatt. . Azt hiszem azonban, nemcsak a jövedelem disztribúciója rossz, hanem nagyon sokan egyetértenek ve­lem abban, hogy nagyon rossz a közmunka el­osztása is. Ebben az országban nagy átlagban az emberek egyharmada vagy esetleg fele agyondolgozza magát, mert azt a többletmun­kát is neki kell elvégeznie, amelyet egészsége­sebb munkadisztribúció és egészségesebb munkaetika nyomán , másoknak le kellene venni a válláról, és ez így van nemcsak nagy átlagban, hanem részletekben is. Igen nagy létszámmal dolgozó közhivataloknál, így például mi, akik a minisztériumokban meg­fordulunk, azt vagyunk kénytelenek látni, hogy sokszor hűségesebb, odaadóan dolgozó kulikkal van dolgunk, . akik görnyednek a munka terhe alatt, és azt látjuk, helyesebben nem latjaik azt, hogy munkájuk terhében osz­tozna hivatali létszám, amelyben a be­osztottak, a nevek ott figuráinak, de a mun­kájukat nem igen latjaik. T. Ház! Ez a törvényjavaslat nagyon he­lyesen felveti ezzel a javaslattal kapcsolatban a köztisztviselői tekintély elvét. Nagyon helye­sen teszf: köztisztviselői tekintélyre szükség van, tekintély nélkül közösségi élet nincsen. A tekintélynélküliség egyúttal az anarchiát, vagy legalább is annak kezdetét jelenti. (Horváth Géza: Sőt, tekintélyuralom szükséges!) Arra is szeretnék azonban rámutatni, hogy mi a te­kintély igazi forrása. A tekintély igazi forrása szintén elsősorban a minőség, a belső kvali­tás, s ezért amikor a tegnapi napon befejező­dött a hadikölesönök valorizációjának tárgya­lása, akkor, eszembe jutott, hogy Istenem, a tekintély érdekében de jó lenne a tekintetesek valorizációja is, de jó lenne megszüntetni a címinflációt, (Helyeslés.) a rang-dömpinget, és milyen jó lenne ezen a téren is olyan valori­zációt csinálni, amely sokkal jobban szolgálná a köztisztviselői tekintély emelkedését is. mint a címeknek az a nagy inflációja, amely vég­eredményben inkább az ellenkező cél felé vezet. T. Ház! Nagy tisztelettel hívjuk fel az ille­tékesek figyelmet arra, hogy ezeknek a bü­rokratikus hajoknak orvoslását illetőleg — és itt konkrét tennivalókat aligha tudnánk meg­jelölni — vegyék programúiba egy nagy, gyö­keres átnevelődés megvalósítását; tanítsák meg a tisztviselői társadalmat a felelősség* ülése 19h2 április 30-án, csütörtökön, 243 vállalásra, a kezdeményezésre, tanítsák meg arra, hogy nem kell olyan babonásan félteni a hatáskört, és erősítsék meg ebben a tekin­tetben a magyar közszolgálati etikát, fokoz­zák a hivatali tekintélyt, mert egészen bizo­nyos, hogy az az állam, amely ezen a téren is tud adni, mindig több erkölcsi alappal és nagyobb eredménnyel kérheti azt, amit az ő számára kell adni: a szeretetet, a megbecsülést, a tekintély adóját, az anyagi adót és a vér­adót is. (Horváth Géza: Majd a tekintély uralmi rendszerben!) T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot mint olyant, amely ezeket a célkitűzéseket fezol­gálja és előre viszi, örömmel elfogadom. (He­lyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik"? Incze Antal jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam szájából csak úgy dőlt a panasz, amely lényegében a bürokrácia ellen irányult. Megnyugtathatom t. képviselőtár samat: panaszai ezzel a törvényjavaslattal nem nyernek orvoslást, mert ez a törvényja­vaslat egészen más dolgokról szól és egészen más problémát hivatott szabályozni, mint a bürokrácia kérdését. A bürokrácia elleni pa­naszait legfeljebb egy új rendszer orvosol­hatja, amely az ügyek intézőibe^ új szellemet visz, amely a kérdések elintézésének lehetősé­gét rendezi, s amely megszünteti azt, amitt. képviselőtársam mondott, hogy egyesek húz­zák az igát, mások pedig csak sétálnak. Ezt csak egy új rendszer és nem ez a törvényja vaslat fogja megszüntetni. T. Ház! Én a törvényjavaslattal óhajtok foglalkozni és osztozom abban, amit Mosonyi t. képviselőtársam és több más képviselőtár­sam is említett, hogy a javaslat címe tulaj­donképpen nem fedi a javaslat tartalmát, nem fedi pedig azért, — amit itt nélkülözünk és amiről például a miniszter úr egyáltalában nem tehet — mert az országgyűlés tagjainak összeférhetleneégéről szóló törvényjavaslat nincs a Ház előtt. Ez nem az igazságügymi­niszter úr bűne, (Rassay Károly: Hanem a hí­zottsági tagoké, akik nem jöttek el a tárgya­lásra!) ebben maguk az országgyűlés tagjai a bűnösök, akik a bizottságban ezt nem tárgyal­ták le. (Gr. Esterházy Móric: Akik nem jöttek 1 el!) Hallom, hogy nem jöttek el, hallom, hogy határozatképtelen volt a legutóbbi ülés, hal­j lom, hogy az előadó úr sem volt ott a legutóbbi ülésen, (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van!) ezért tehát a miniszter urat nem lehet fele­lőssé tenni. Az azonban bizonyos, hogy a köz­élet törvényességét és tisztaságát biztosító in­tézkedések első sarkköve az, hogy az ország­gyűlés tagjainak összeférhetlenségét tudjuk szabályozni. . A másik az, amit képviselőtársaim itt szin­tén panaszoltak, hogy köztisztviselők nyug­díjba mennek betegség címén és a következő napon felbukkannak egy magánvállalat nagy­jövedelmű állásában. Panaszolták azt is, hogy elcsábítanak a minisztériumokból fiatal tiszt­viselőket, vagy hogy rendes szolgálatuk kitöl­tése után mennek nyugdíjba magasállású köz­tisztviselők és akkor elhelyezkednek olyan ma­gánvállalatoknál, amelyek előzőleg az ő mi­nisztériumuk közvetlen felügyelete alá, illető­leg intézkedési hatáskörébe tartoztak. Ezt a másik javaslatot mar t megreklamá­lom az igazságügyminiszter úrtól, ezt be kel­43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom