Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. legtöbb közhivatalnak megvan az a beállítottsága, bogy ha valami kérés érkezik hozzá, milyen alapon lehet azt megtagadni, nem pedig az a beállítottsága, hogy milyen alapon leihet azt elintézni. Ezt a negativizmust < kell megváltoztatni, és bárcsak ez a törvényjavaslat is segítene a köztisztviselői etikának, a köztisztviselői egészséges felfogásnak olyan kialakításánál, amely ezeket az imént hangsúlyozott, körvonalazott szempontokat figyelembe tudja venni. T. Ház! Bizonyos, hogy ebben a tekintetben sok az orvosolni való, az anyagi szempontoktól kezdve; hogy meg kell fizetni a jól dolgozó tisztviselőt, egészen addig, hogy legyen ennek a munkának a disztribúciója. Mezey, igen t. képviselőtársam nagyon súlyos megállapításokat tett a közéleti etikáról és ebbe az ügykörbe tartozik az is, hogy a mi véleményünk szerint nemcsak azért

r van a sok magyar baj, mert ennek a nemzetnek először is kevés ma még a nemzeti jövedelme a maga globalitásában, de mert rossz ennek a jövedelemnek a disztribúciója, szintén a liberális éra liberálkapitalizmusa miatt. . Azt hiszem azonban, nemcsak a jövedelem disztribúciója rossz, hanem nagyon sokan egyetértenek velem abban, hogy nagyon rossz a közmunka elosztása is. Ebben az országban nagy átlagban az emberek egyharmada vagy esetleg fele agyondolgozza magát, mert azt a többletmunkát is neki kell elvégeznie, amelyet egészségesebb munkadisztribúció és egészségesebb munkaetika nyomán , másoknak le kellene venni a válláról, és ez így van nemcsak nagy átlagban, hanem részletekben is. Igen nagy létszámmal dolgozó közhivataloknál, így például mi, akik a minisztériumokban megfordulunk, azt vagyunk kénytelenek látni, hogy sokszor hűségesebb, odaadóan dolgozó kulikkal van dolgunk, . akik görnyednek a munka terhe alatt, és azt látjuk, helyesebben nem latjaik azt, hogy munkájuk terhében osztozna hivatali létszám, amelyben a beosztottak, a nevek ott figuráinak, de a munkájukat nem igen latjaik. T. Ház! Ez a törvényjavaslat nagyon helyesen felveti ezzel a javaslattal kapcsolatban a köztisztviselői tekintély elvét. Nagyon helyesen teszf: köztisztviselői tekintélyre szükség van, tekintély nélkül közösségi élet nincsen. A tekintélynélküliség egyúttal az anarchiát, vagy legalább is annak kezdetét jelenti. (Horváth Géza: Sőt, tekintélyuralom szükséges!) Arra is szeretnék azonban rámutatni, hogy mi a tekintély igazi forrása. A tekintély igazi forrása szintén elsősorban a minőség, a belső kvalitás, s ezért amikor a tegnapi napon befejeződött a hadikölesönök valorizációjának tárgyalása, akkor, eszembe jutott, hogy Istenem, a tekintély érdekében de jó lenne a tekintetesek valorizációja is, de jó lenne megszüntetni a címinflációt, (Helyeslés.) a rang-dömpinget, és milyen jó lenne ezen a téren is olyan valorizációt csinálni, amely sokkal jobban szolgálná a köztisztviselői tekintély emelkedését is. mint a címeknek az a nagy inflációja, amely végeredményben inkább az ellenkező cél felé vezet. T. Ház! Nagy tisztelettel hívjuk fel az illetékesek figyelmet arra, hogy ezeknek a bürokratikus hajoknak orvoslását illetőleg — és itt konkrét tennivalókat aligha tudnánk megjelölni — vegyék programúiba egy nagy, gyökeres átnevelődés megvalósítását; tanítsák meg a tisztviselői társadalmat a felelősség* ülése 19h2 április 30-án, csütörtökön, 243 vállalásra, a kezdeményezésre, tanítsák meg arra, hogy nem kell olyan babonásan félteni a hatáskört, és erősítsék meg ebben a tekintetben a magyar közszolgálati etikát, fokozzák a hivatali tekintélyt, mert egészen bizonyos, hogy az az állam, amely ezen a téren is tud adni, mindig több erkölcsi alappal és nagyobb eredménnyel kérheti azt, amit az ő számára kell adni: a szeretetet, a megbecsülést, a tekintély adóját, az anyagi adót és a véradót is. (Horváth Géza: Majd a tekintély uralmi rendszerben!) T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot mint olyant, amely ezeket a célkitűzéseket fezolgálja és előre viszi, örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik"? Incze Antal jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam szájából csak úgy dőlt a panasz, amely lényegében a bürokrácia ellen irányult. Megnyugtathatom t. képviselőtár samat: panaszai ezzel a törvényjavaslattal nem nyernek orvoslást, mert ez a törvényjavaslat egészen más dolgokról szól és egészen más problémát hivatott szabályozni, mint a bürokrácia kérdését. A bürokrácia elleni panaszait legfeljebb egy új rendszer orvosolhatja, amely az ügyek intézőibe^ új szellemet visz, amely a kérdések elintézésének lehetőségét rendezi, s amely megszünteti azt, amitt. képviselőtársam mondott, hogy egyesek húzzák az igát, mások pedig csak sétálnak. Ezt csak egy új rendszer és nem ez a törvényja vaslat fogja megszüntetni. T. Ház! Én a törvényjavaslattal óhajtok foglalkozni és osztozom abban, amit Mosonyi t. képviselőtársam és több más képviselőtársam is említett, hogy a javaslat címe tulajdonképpen nem fedi a javaslat tartalmát, nem fedi pedig azért, — amit itt nélkülözünk és amiről például a miniszter úr egyáltalában nem tehet — mert az országgyűlés tagjainak összeférhetleneégéről szóló törvényjavaslat nincs a Ház előtt. Ez nem az igazságügyminiszter úr bűne, (Rassay Károly: Hanem a hízottsági tagoké, akik nem jöttek el a tárgyalásra!) ebben maguk az országgyűlés tagjai a bűnösök, akik a bizottságban ezt nem tárgyalták le. (Gr. Esterházy Móric: Akik nem jöttek

1 el!) Hallom, hogy nem jöttek el, hallom, hogy határozatképtelen volt a legutóbbi ülés, halj lom, hogy az előadó úr sem volt ott a legutóbbi ülésen, (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van!) ezért tehát a miniszter urat nem lehet felelőssé tenni. Az azonban bizonyos, hogy a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító intézkedések első sarkköve az, hogy az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségét tudjuk szabályozni. . A másik az, amit képviselőtársaim itt szintén panaszoltak, hogy köztisztviselők nyugdíjba mennek betegség címén és a következő napon felbukkannak egy magánvállalat nagyjövedelmű állásában. Panaszolták azt is, hogy elcsábítanak a minisztériumokból fiatal tisztviselőket, vagy hogy rendes szolgálatuk kitöltése után mennek nyugdíjba magasállású köztisztviselők és akkor elhelyezkednek olyan magánvállalatoknál, amelyek előzőleg az ő minisztériumuk közvetlen felügyelete alá, illetőleg intézkedési hatáskörébe tartoztak. Ezt a másik javaslatot mar t megreklamálom az igazságügyminiszter úrtól, ezt be kel43*