Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

242 Az országgyűlés képviselőházának 2 minőségi emberek szolgálnaJk a nemzeti életnek lehetőleg minden területén, de különösen azokon a helyeken, ahol a köz szolgálata bízatott valakire, mint köztisztviselőre. (Ügy van! Ügy van!) A közéleti tisztaság a mi véleményünk szerint nemcsak azt jelenti, hogy valaki nem ütközik bele viselkedésével és gesztióival a fennálló törvényekbe, hanem a közéleti tisztaság egyúttal egyéni tisztesség, lelkületi tisztesség és tisztaság is, amely nem ütközik hele a közösségi szolgálatnak, a nemzeti szolidaritásnak íratlan törvényeibe sem és a hivatalt nem kenyérkereső pozíciónak nézi, hanem olyan helynek, ahol a nemzetnek szolgál is. Még a »miniszter« szó is szószerinti értelemben azt jelenli, hogy »szolga«. De nem szégyen nagy és igaz úrnak szolgálni, az állam jó és hü szolgájának lenni, mert Isten után a mi legnagyobb urunk a nemzet. Ennek a nemzetnek nemcsak a betűszerinti kötelesség teljesítésé viel tartozunk,, hanem tartozunk neki az idegek türelmével, továbbá nem csupán az elme szakértelmével, hanem a modor és viselkedés példátmutató intelligenciájával is. (Ügy van! Ügy van!) Tartozunk neki nemcsak általában az intézkedések megtételével, hanem elintézésre törekvéssel, gyorsasággal, jósággal, szolidaritással. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps jobbfelől.) És éppen ez hoz előtérbe egy szoros érte lemben ugyan nem ide tartozó, de mégis rokon kérdéskomplexust: a bürokrácia kérdését. Erre szintén több alludáció történt az elhangzott felszólalásokban. Erre vonatkozólag a közelmúlt időkben is elég sok adatgyűjtést végettem. Bár meglehetősen váratlanul jért lennek a (törvényjavaslatnak), líapírendlre tűzése, mert ha több időm lett volna az előkészületre, akkor ebben a tekintetben is jobban ki tudtam volna egészíteni és rendszerezni az adatgyűjtést, de így is nagyon sok idevágó adat van a kezemben. Ezek közül csak 'egyetlen egy veti fel gyanúképpen, bár eléggé indokolt gyanúképpen a tisztviselői megvesztegetés esetét. Ellenben az összes többi adat szinte egyhangúlag a különféle (bürokratikus nehézségek és hiányok miatt panaszkodik. Legfőképpen amiatt, amit az egyik nagy drámaíró úgy nevez, hogy: a hivatalnok packázása, és úgy tart számon, mint a nemzeti élet gyökereit a legnagyobb mértékben veszélyeztető tényezőt. Legyen szabad egy-két konkrét példát megemlítenem ezek közül. Az egyik felvidéki felszabadult helyen azt panaszolják, hogy az őszi mozgósítás alkalmával elpusztult lovak árát még ma sem térítette meg a honvédelmi minisztérium, ugyanakkor a fennálló cseh hátralékos adótartozásokat azonnal behajtották. Egyfelől tehát a bürokrácia lassúsága, amikor adnia kellene, másfelől a bürokrácia gyorsasága, amikor elvennie kell. Egy másik példa: panaszkodnak az _ emberek, hogy a minisztériumban, ügye;; bajos dolgaik elintézése alkalmával, alig kW nak szóba velük. A közönség felvilágosítására kijelölt időt, a 12-től 2-ig terjedő időt — és e% sincs minden nap — a tisztviselők igen sokszor járkálással, telefonálással, beszélgetéssel töltik el, tisztelet a kivételeknek. A felekei egyik szobából a másikba küldik, semMsem tudja megmondani egy-egy ügy elintézésének helyét. Minden minisztériumban meg kellem. ülése 1942 április SO-án, csütörtökön. szervezni valami tájékoztató helyet, amely egyúttal felvilágosítást is tudna adni. Ezek a panaszok a bürokrácia lassúsága, késedelmessége és bonyolultsága miatt vannak. Folytathatnám, de nem akarom erre használni az időt. Idézhetnék még sok-sok zokszót,, amelyben röpködnek az egy-két-három évek elintézetlen ügyekkel kapcsolatban; sőt az egyik ilyen írás szerint már négy év óta bent van egy kérelem, de hiába vár elintézésre; nemhogy elintézésre, de bármiféle válaszra is. Azt írja az egyik keserű levél (olvassa): »A szolgálati út nagyon-nagyon hossszú, végtelen, ha protekció nélkül akar valaki akár még családot is alapítani.« (Jurcsek Béla: Itt nem segít a protekció!) Kiegészíthetném, még ezeket az adatokat azzal, hogy képviselőtársaim egyikétől-másikától is megkezdtem az adatgyűjtést, de ezekben is csak a felénél tartok e törvényjavaslat tárgyalása során. Annyi azonban saját tapasztalataimból és információimból is kiderült, és ha képviselőtársainkat megkérdezzük, hány ügyet kell elintézniök és milyen természetű ügyek, milyen ügyek azok, amelyekben a képviselői minőség nélkülözhetetlen és szükséges, akkor egészen bizonyosan ők is olyan tapasztalatokra hivatkozhatnak, hogy az esetek 90%-ában olyan végezni valókra kell lefoglalnunk időnket, energiánkat és idegeinket, amelyeknek egészségesen működő állami ügyintézésben maguktól kellene elintéződniök. (Ügy van!) Nekünk tulajdonképpen a bürokrácia késedelmességét, lassúságát, nem-közösségi mivoltát helyrehozó, ha nem is teljes, de valamelyes segítséget nyújtó orvosoknak vagy kuruzslóknak a munkáját kell végeznünk. Annyi bizonyos, hogy a felvidéki és erdélyi, általában a felszabadult területi panaszoknak 90 százaléka, ha ugyan nem 99 százaléka megint erre a kérdésre esik. T. Ház! Állítjuk, hogy a szociális érzéknek jórésze, igen nagy része is a bürokrácián múlik, az elintézések* az intézkedések mikéntjén, módján, a stílusán, azon a sokszor megnevezhetetlen és imponderábilis valamin, amit nem lehet eléggé kézbefogni, amiért nem lehet eléggé felelősségre vonni valakit, ami ellen nincsenek eléggé szankciók, de ami mégis ott hagyja nyomát a lélekben. Hány embert látunk, aki a hivatalokból, a magyar államnak angyalcímeres és magyar koronás hivatalaiból, ahol pedig ennek a szent jelvénynek azt kell hirdetnie, hogy éretted vannak, tieid ezek az intézmények, elkeseredve és halálos keserűséggel jön ki a nemzettestvér, a magyar állampolgár. T. Ház! Bízom abban, hogy ez nem a magyar hivatalnok sajátossága, nem a magyar köztisztviselő egyéni, személyi hibája, ez egy olyan örökség, amely a legközvetlenebb elődtől maradt ránk, az imént is hivatkozott Bach-korszaknak abból a szörnyű

r idejéből, amikor egy nemzetellenes bürokrácia ült a magyarság nyakán, amely bürokráciának nem volt érdeke az, hogy úgy intézze el a dolgokat, hogy abból a meglévő és a magyar, ságra nézve hátrányos hatalmi viszonyok megváltozzanak. Az volt az érdeke, az elintézésnek, helyesebben az el nem intézésnek, hogy a magyarság egészséges életlehetőségi ne tudjanak kibontakozni és kivirágozni. Ebből, ha nem is vettük át a közösségi élet iránti ellenségeskedést, — Isten őrizz, hogy átvettük volna — megöröködött valmi különös, sajátos negativizmus, úgyhogy egészen sajátosan a