Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

240 Az országgyűlés képviselőházának 21 nagyüzemi rendszer követeli meg mindenekfelett ós elsősorban azt, hogy a köztisztviselői nevelés kérdése a legelsőrendű kormányzati feladat legyen. Nem lehet azt kívánni, hogy egy gyárban minden munkás egyforma kvalitású munkát végezzen, de viszont a gyárakban is megvan technikai téren ia Petro Kálmán igen tisztelt képviselőtársam által érintett szelekció, a tehetség, a rátermettség, a szorgalom, az ügybuzgóság' és a megbízhatóság révén, ami ezeknek a kérdéseknek nem utolsó attribútuma. Ugyanúgy ebben a nagyüzemmé lett közigazgatási apparátusban is a köztisztviselői tekintély és az államigazgatás gyorsasága, olcsósága és eredményessége tekintetében elkerülhetetlen szükségszerűség az úgynevezett főnökképzés intézményének állandósítása. (Helyeslés jobb felől.} A büntetőjogi szankciók mellett ezek azok a nagyjelentőségű társadalompolitikai, köztisztviselőpolitikai kérdések, amelyek befolyásolják ennek a nagyjelentőségű kérdésnek a köztisztviselők és a közönség érdekei szempontjából egyformán kívánatos és eredményes megoldását. T. Ház! Panaszokat tudnék felolvasni, hogy egyes hivatalokban, háborús időkben, amikor az állami feladatok fokról-fokra emelkednek, milyen túlterheltségek vannak, menynyire túl vannak halmozva munkával bizonyos hatóságok. Érdemes ezt megnézni két oldalról. Érdemes volna vizsgálat tárgyává tenni a kormányzatnak, hogy néz egy ilyen problémát maga a köztisztviselő és hogy nézi a jogkereső közönség. Ennek tanulmányozása a legtárgyilagosabb eredményre vezetne. Vannak Izoldák, amelyekre nem akarok hivatkozni itt azért, mert teljesen elvi síkon akarok maradni és konkrét kérdésekkel nem akarom -ezeket a nagy horderejű elvi problémákat: zavarni. Mégcsak a következőket. Az Evangélium többek között azt mondja, hogy egy iota és egy kommácska se vesszen el a törvényből, mielőtt a törvény be nem teljesedik, Éz vonatkozik arra, hogy a köztisztviselő a közélet törvényességének akkor tesz eleget, ha a meglévő törvényt hajtja végre és hajtsa végre a Szentírás szavai szerint úgy, hogy abból se pro, se kontra, se iota, se egy vesszőcske ne maradjon el, ne szűnjön meg a törvény beteljesedés okából. Mert ha a köztisztviselő akár az iotát, akár a vesszőcskét hagyja el, vagy teszi hozzá a gyakorlat ban, akkor akaratlanul is lelép a törvényesség útjáról és a gyakorlatban a jogkereső közönségből a jogbizonytalanságérzületét váltja^ ki. A jogbizonytalanság érzülete pedig az állam rendjébe vetett bizalmat szünteti meg, különösen akkor, amikor a nemzetnek egész szellemi, erkölcsi és fizikai erejével részt kell venni a létért folytatott küzdelmben. Ez az állam jogrendjébe vette bizalom olyan nagy erkölcsi érték, amely felett a végrehajtó hatalom tisztviselőinek mindenütt őrködniök kell. Nem akar ez figyelmeztetés lenni az intakt és kitűnő magyar tisztviselői kar irányában, de nem volna teljes ennek a kérdésnek a fejtegetése, ha ezeket itt őszintén nem éríntenők. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) Igen t. Ház! Ami a törvényjavaslat érdemét illeti, én csak az 5. §-sal kapcsolatban bátorkodom észrevételemet megtenni. Ezt a szakaszt különös örömmel üdvözlöm úgy is, mint jogász, úgy is, mint törvényhozó. Végre eljutottunk oda, hogy közéletünknek ezt a rák'•••. ülése 19U2 április 30-án, csütörtökön. fenéjét csírájában fogja a törvényhozás elintézni büntető kodifikáción keresztül és lecsap azokra, akik valódi vagy színlelt befolyásokkal magánérdekekért kopogtatnak hivatali ajtókon és hivatalnokok szívén — ritkán vagyoni előnyök nélkül. Itt a büntetés minősítésének utolsóelőtti bekezdésével kapcsolatban bátorkodnám felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy nem volna-e kívánatos a cselekmény elkövetésekor vagy pedig a befolyás érvényesítésekor magukat hivatalnokoknak és egyebeknek kiadók kategóriái közé beiktatni egyrészt az országgyűlési tagságra vonatkozó védelmet, másrészt pedig a törvényhatósági bizottságok tagjaira vonatkozó hasonló védettséget is? Az utóbbi időben többször előfordult, hogy etikailag intakt és megközelíthetetlen törvényhozók és törvényhatósági bizottsági tagok nevével félesztendőkig éltek vissza kalandorok (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) és csak amikor a botrány már képviselői és törvényhatósági színvonalig kezdett felérni, akkor vette észre az illető képviselő, hogy a nevével hónapokon keresztül igen súlyos visszaélések történtek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Egyébként olyan mélyen és kimerítően érintette ez a tárgyilagos és magas színvonalú vita ennek a törvényjavaslatnak a részleteit, hogy ezekkel én magam nem is kívánok foglalkozni, csak annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ez a törvényjavaslat majdan törvényérőre emelkedvén, igenis preventív hatással fogja a köztisztviselői kart megóvni minden olyan reá, hivatali működésére, hivatali tekintélyére káros cselekménytől, amelyet eddig az ezeken a tereken garázdálkodó tényezők a büntetőjog hiányossága folytán büntetlenül követhettek el. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) , Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Rupert Rezső! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozását töröljük. Ki a következő szónok? Nagy Ferenc jegyző: Szabó Zoltán! Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársaim közül többen úgy látták, hogy ez a javaslat nem elég időszerű, nem indokolt az aktualitása. Ezért jól esett hallanom az ellenkező megnyilatkozásokat is, közöttük különösen Mezey Lajos igen t. képviselőtársam imént elhangzott gondolatait, amelyekben képviselőtársam rámutatott éppen ennek a törvényjavaslatnak nagyon is nagy időszerűségére. Én is azzal szeretnem kezdeni beszédemet, hogy rámutatok arra, hogy ennek a javaslatnak lehetnek^ hiányai, lehet túlságosan is kezdő és első lépés. Én azonban ebben a törvényjavaslatban azt látom, hogy benne egy szörnyű, fojtogató, minket, a nemzeti életet sakkban tartó és terrorizáló nagy várrendszernek egyik bástyája dől le, a liberális érának egyik védőtornya kap itt aknát, annak a felfogásnak ereje szenved ezáltal is nagymértékű csorbát, amely évtizedekig uralkodott a világ közéletén is, azzal a néha kimondott, néha ki nem mondott jelszóval, hogy mindenkinek megvan a maga ára, csak meg kell tudni fizetni. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Egészen bizonyos vagyok abban,