Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

Az országgyűlés képviselőházának 25 gondoskodott a köztisztviselőknek hivatásuk és tisztségük tekintélyét sértő egyesületekben vagy egyéb szervezetekben való szerepléséről is. Itt bátorkodom csak röviden utalni a történeti hűség kedvéért a köztisztviselőknek való ajándékozás tárgyában kiadott 6920/1907. számú belügyminiszteri rendeletre, amely klasszikusan állapítja meg' ugyanazt a jogelvet, ugyanazt a magas etikai szempontot, amelyet a jelen törvényjavaslat képvisel. A többek között azt mondja ez a rendelet: az ajándék elfogadása a törvényibe és a közérdek kívánalmaiba ütközik és megingatja a tisztviselők pártatlanságába vetett bizalmat, ami már a magasabb állami közérdek szempontjából is mindenekfelett kívánatos. Ami a kérdés lényegét illeti és itt kapcsolódom be Közi Horváth igen tisztelt képviselőtársam nagyértékü és elvi szempontiból igénytelen felfogásommal is egyező fejtegetéseibe, amikor az összeférhetlenség kérdését vetette fel köztisztviselői vonalon. A 7421/1923. M. E. rendelet az állami tisztviselők állásával össze nem férő foglalkozásokról szól. Többek közt a következőket mondja (olvassa): »A közhivatal, a közérdekű hivatal természeténél fogva következik, hogy köztisztviselő nem foglalhat el olyan állást es nem folytathat olyan foglalkozást vagy működést, amely a köztisztviselőseggel, a közhivatali állással össze nem egyeztethető, őt hivatali kötelességeinek pontos teljesítésében akadályozza vagy hivatalának ellátásában az elfogultság gyanújára adhatna okot«. A köztisztviselő meg vesztegetne tétlenségének kérdése nemcsak büntetőjogi szabályozás problémája, hanem sokkal mélyebbre nyúl le. Ez'a második vonalon a köztisztviselő nevelésének kérdése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Harmadsorban pedig a korszerű köztisztviselői javadalmazás kérdése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami a köztisztviselőre vonatkozó büntetőjogi rendszabályokat, vagyis a közéleti tisztaság és a közélet törvényessége kérdésének büntetőjogi vonatkozásait illeti, ez a törvényjavaslat klasszikusan emeli ki ebből az óriási anyagból azt, ami időszerű, ami a köztisztviselő hivatali tekintélyét megóvni hivatott és fogalmilag klasszikusan írja körül mindazokat a sui generis delictumokat, amelyek alkalmasak arra. hogy éppen új korszakok mesgyéjén és gazdasági átállítások idején a köztisztviselőtől távoltartson minden olyan motívumot, amely hivatali kötelességének megszegésére bírja. Igen t. Ház! A köztisztviselői nevelés alapvető fontosságú nemzeti érdek. Közi Horváth igen t. képviselőtársam éles elmével és elokvenciával (fejtegette, hogy a széles magyar tömegek és a köztisztviselői kar közt nincs meg az a mély érzelmi, értelmi kapcsolat, amelyet egy nemzeti állam öncélúsága mellett joggal elvárhatnánk egy történelmi népnél, így van. Ezt a legnagyobb magyar

1 történészek mind megállapítják és ennek okát ott keresik, — beszéljünk világosan és szintén őszintén — hogy amíg idegen országokban, különösen az 1848—50-es évek után a gépi termelés, az ipari forradalom következtében tetőfokára ért kartelkapitalista termelési rendszer mellett nemzeti tőkék is akkumulálódtak, addig nálunk a nemzet széles rétegei ebben a mérhetetlen nagy termelési küzdelemben a processzusban gazdaságilag elvéreztek, de elvéreztek értelmileg és szellemileg is, nem képviselik már azt a magas kultúrszínvonalat, azt az erkölcsi meg. ülése 19 U2 április 30-án, csütörtökön. 239 közelíthetetlenséget, amelyet az első nemzedék képviselt a reformkorszakban. Mindazok, akik ezzel a kérdéssel történeti távlatból, a magyar faj nagy értékeinek kiibányászásával, napvilágrahozásával aggódva foglalkoznak a közösségi szempont érdekeiből és az értékek legnagyobbra való fokozása érdekében, azok igenis, látják ezt á differenciát és látják azt, hogy a magyar köztisztviselői osztály, mely a maga nagy tömegeiben intakt, nemzeti érzésű és kötelességtudó, csak úgy tudja betölteni a maga nagy történeti hivatását, ha igenis, nem tekinti magát külön osztálynak a társadalomban, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hanem egynek tekinti magát a, kormányzott tömegeikkel és feladatát mindenkor a nagy közcél, hivatali hatalmát az egyesek jogos szolgálatának érdekében használja fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Ház! Ez a köztisztviselői nevelés kérdése is. Nem frázis és nem egyszerű üres szólam ez. Látjuk, hogy milyen mértékben bevált például a közigazgatási szaktanfolyamok intézménye és milyen nagy eredménnyel működnek a bírói és ügyészi testületeknél a r külön téli szemináriumok. Ezt a kitűnő önképző tevékenységet, a kari szellemet alátámasztó és fejlesztő önképzést kell folytatnia ugyanilyen mértékben a köztisztviselőknek is. Ennek a tisztviselőképzésnek azonban nem szabad csak elméletinek lennie; gyakorlatinak is kell lennie. Még a mostani háború előtti időkben volt szerencsém a belga, a holland és a finn közigazgatást a helyszínen tanulmányozni és az ideális fijvn közigazgatással kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy a

( felső, harmadfokú nagy közigazgatási intézményekbe nem kerülhet fel senki Finnországiban, aki lenn a legutolsó kis finn tanyaházak mellett, a perifériákon, a anunicipiumoknál, a községeknél nem teljesített szolgálatot. (Élénk helyeslés.) Ezen a módon, a köztisztviselői kar ilyen organikus nevelésén keresztül jutott el a finn közigazgatás oda, hogy a világ első közigazgatása lett. A magyar fajtában megvannak mindazok az intellektuális, erkölcsi erők, amelyeknek révén, ha a tisztviselőket egy nagy átfogó gondolat jegyében intézményesen megfelelő irányban nevelik, akkor mindig csak a haza és az egyetemes köz erkölcs céljait tudják szolgálni. (Krúdy Ferenc: Tradícióinál fogva!) Igen t. Képviselőház! A nevelés kérdésevei kapcsolatban még csak azt akarom mondani, hogy az ilyen, hivatásának erkölcsi és tárgyi magaslatán álló magyar tisztviselői- kar áll a mi lelki szemeink előtt és ezért a tisztviselőkarért — itt kapcsolódom bele az anyagi vonatkozásba — ez a nemzet minden anyagi áldozatot hajlandó meghozni. Igenis szükséges, hogy a szociális igazságokkal telített magyar közszellem a köztisztviselőben ne ellenséget, ellenfelet, rajttá és érdekein kívülálló hatalmi eszközt lásson, hanem lássa ügyeinek törvényes elintéző tényezőjét és akkor az a köztisztviselőellenes hangulat, amely a köztisztviselői fizetések rendezésének rendszerinti kísérőzenéje, el fog maradni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Igen t. Ház! Szólnom kell arról is, hogy amint a technikai fejlődés során a kézműipa.ros'ból lassankint házlioz, nagyobb ipartelepekhez kötött munkás lett, amint a kézműipart a fejlődés során felváltották a gyárak és a termelési ágazatok trösztökben és kartellekben csúcsosodtak ki, ugyanúgy a végrehajtóhatalom hivatalai is közigazgatási nagyüzemekké alakultak át. Ez a közigazgatási