Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-255

238 Az országgyűlés képviselőházának 255 keresztény szellemben, Ibehozni, ibeidegeztetni a lelkekbe, akkor^ a törvényeknek is lesz ereje és hatálya és remélni merem, hogy éppen ennek a szellemiségnek hatása alatt a kormányzat is hamarosan nemcsak az ilyen apró részleteket tárgy azó javaslatokkal, hanem a közélet tiszta­ságát a maga teljességében biztosító törvény­javaslattal jön a képviselőház elé. Ebben a reményben és határozati javasla­taim elfogadásának reményében fogadlom el mag-aan és pártom, a keresztény párt nevében ezt a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Szónokot többen üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Nagy Ferenc jegyző: Mezey Lajos. Elnök: Mezey Lajos képviselő urat illeti a szó. Mezey Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen törvényjavaslat tárgyalása során pártokra való tekintet nélkül értékes fel­szólalások hangzottak el, amelyeknek kiegészí­téseképpen igénytelen felszólalásomban néhány olyan kiegészítő kérdésre bátorkodom kitér jeszkedni, amelyek mintegy hiányt kívánnak pótolni az eddig elhangzottak tekintetében. Foglalkozni kívánok, igen t. Képviselőház* fel­szólalásom kapcsán egyrészt a gazdasági rend­szerek s a termelési rendszerek és a törvények egymáshoz való viszonyával, érinteni kívánom azonkívül a köztisztviselői etika kérdését és lényegét, végül foglalkozni kívánok azokkal a társadalompolitikai kérdésekkel, amelyek ezek­kel a nagyjelentőségű problémákkal szorosan összefüggnek. Igen t. Képviselőház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amellyel szemben több igen t. képviselőtársam az időszerűtlenség kérdését vetette fel, igénytelen megítélésem szerint, aa utolsó, a huszonnegyedik órában terjesztetett a Ház elé. Időszerűségét semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy változó gazdasági, poli­tikai és társadalmi rendszerek idejében követ­kezett be a benyújtása, továbbá, hogy nem kí­ván nagyhorderejű kodifikáció lenni, hanem a nagy büntetőijogi kérdéskomplexumból egye­dül ési kizárólag azt a kérdéskomplexumot érinti, amely szorosan összefügg a közélet tisz­taságának és törvényességének kérdésével. Igen t. Képviselőház! A gazdasági rend­szerek és a törvények egymáshoz való viszo­nyának mélyreható tárgyának kell lennie a je­len törvényjavaslat tárgyalásánál, mert tud­nunk kell, hogy amint minden gazdasági, ter­melési rendszernek megvan a maga társa­dalma a történelmi fejlődés folyamán, éppen úgy minden társadalomnak megvan a maga külön erkölcse, hite, művészete és végül a maga jogrendszere is. Ha ezt tesszük vizsgálat tárgyává, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy olyan korszakok mesgyéjén, amikor Ranke, a nagy német történetíró sze­rint a történelem elmozdulásának korát éljük, igenis előállhat az a helyzet, hogy bizonyos vonatkozásban megváltoznak felfogásaink a társadalomról, az életről, az embernek a társa­dalomhoz való viszonyáról, valamint az egyén­nek az államhoz való viszonyáról és e felfo­gásváltozással kapcsolatban — legyen ez a fel­fogásváltozás egyrészt a technikai haladás, másrészt a szellemi haladás eredménye — egészen más jogrendszerek uralma alá kerü­lünk, mint amilyent ezek a kivánalmak paran­csolnak. Itt utalni kívánok ezt a kérdéskom­plexumot közelről érintő egyik nagy kérdésre: ülése 1942 április 30-án, csütörtökön. büntetőjogi rendszerünk, kereskedelmi jogunk és 1 csődjogunfe általános problémájára, ame­lyek mind a liberális gazdasági rendszer ural­mának tetőfoka idejében keletkeztek és ma már olyan életviszonyokra vonatkoznak, ame­lyek nagyjában és egészében elavultak, kihal­tak, teljesen más vonatkozásúak, mint e tör­vények keletkezése idején. Ami büntetőtör­vénykönyvünket illeti, mindnyájan tudjuk, mi­ként jött létre 1873-tól egészen 1878-ig a Cse­megi-féle büntetőkódex, amely lényegében nem kifejezetten önálló alkotás, nem is kopí­rozás, de teljes mértékben liberális és különö­sen általánosító, dogmatikus. Főhibái között azt kell megjelölnünk, hogy míg az intellektuális bűncselekmények iránt elnezo, méltányos, addig azokkal a bűncselek­ményekkel szemben, amelyeket az egyszerű falusi nép követ el, túl rigorózus (Űűy van! Úgy van!) s büntetőrendszere rossz és komplikált. Ezeket különben csak érinteni bátorkodom. De itt van a második fontos kérdés: kereskedelmi jogunk kérdése. Minden a kereskedelem kérdé­sevei foglalkozó tényező tudja, hogy ez a po­rosz kereskedelmi jognak egyszerű, szolgai fordítása. Itt van továbbá csődjogunk, amely szorosan és szervesen összefügg azzal a liberá­lis gazdasági rendszerrel, amely Magyarorszá­gon egész gazdasági, társadalmi életünket be­folyásolta és létrehozta azokat a társadalmi, gazdasági, politikai, irodalmi, kulturális, ke­reskedelmi vonatkozásokat, amelyeknek meg­szüntetése vagy felszámolása érdekében ma az újjáéledő Európa szellemében mindannvian küzdünk. Azí; látjuk tehát, hogy amikor törté­nél mi korszakok mesgyéjén állunk, amikor gazdasági rendszerekről, politikai rendszerek­rőLaz emberről, a társadalomról, az embernek a társadalomhoz való viszonylatáról felfogá­saink megváltoznak, akkor a törvényhozásnak ezeket az alapvető kérdéseket nem szabad el­hanyagolnia és hogy nem hanyagolja el, arra íme, ez a törvényjavaslat is egy eklatáns példa. A közélet tisztasága, illetve a köztiszt­viselői etika kérdése elsősorban komoly fele­lősség kérdése: felelősség kérdése a köztiszt­viselő részéről a közösséggel szemben, a hierarchikus felsőbbséggel szemben, a hivatali hatáskörében, szolgálatában rábízott közkin­csekkel szemben, (Úgy van! Ügy van!) legye­nek azok erkölcsi vagy anyagi közkincsek. Ha tehát ebből a szempontból nézzük ezt a komplikált problémát, akkor igenis, eljutunk oda, hogy komoly és elsőrendű állami feladat volt mindénkor a köztisztviselő és a közösség egymáshoz^ valp viszonyának; okszerű, időszerű rendezése és irányítása. Ezzel kapcsolatban engedtessék meg, ~ szintén csak a hiányokat bátorkodom pótolni — hogy rámutassak arra, hogy a magyar tör­vényhozást évszázadok óta foglalkoztatják ezek a mélyreható és a nemzetnevelés kérdéseit is érintő problémák. Már az 1625 : XV. te, az 1638:XLVIII. te, az 1659 : XXXIII. te. ra­gyogó és példás előrelátással és fogalmi preci­zitással állapítja meg a köztisztviselő köteles­ségeit a közösséggel szemben és igen rigoró­zus rendszabályokat hoz a hatalmaskodó köz­tisztviselővel szemben. Ha meg méltóztatnak engedni, rövid uta­lással itt kapcsolódom be Közi Horváth igen tisztelt képviselőtársam nagyértékű fejtegeté­sébe. Gondoskodott a magyar exekutiv hatalom, a magyar törvényhozás, a magyar végrehajtó hatalom jogszabályt alkotó előrelátása a tiszt­viselői Összeférhetlenségről az ajándék tilalma kérdéséhen is és még; a háború előtti időben

Next

/
Oldalképek
Tartalom