Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
2Í2 Az országgyűlés képviselőházának 254 jon egy kicsit türelemmel. Iiá fogok térni arra is, amire céloz. Azt kérdem, megélhet-e ma egy magában élő munkás 2.80 pengőből? Mzethet-e belőle lakást, étkezést és ruházkodást? De itt családos emberekről is szó van. Lehetséges, hogy van olyan rendelkezés, amely ezt tűri és fenntartja és meghosszabbítja? Mert erre azt mondhatná valaki, ha jól értettem, Lipcsey képviselőtársam mondotta, hogy mindenki többet fizet. Hát bocsánatot kérek, tavaly megjelent az 1520. M. E. sz. rendelet, amely kihágásnak minősíti azt, ha valaki ennél a minimalizált és az 1520/1941. M. E. rendelettel egyben maximalizált napszámbérnél többet fizet vagy többet elfogad. Az a tisztességes magyar állampolgár, aki a rendeletet betartja, ennél többet nem fizethet. (Padányi Gulyás Jenő: Ez a minimális, ennél kevesebbet nem szabad fizetni!) Bocsánatot kérek, maximális is egyúttal. (Padányi Gulyás Jenő: Nem! — Zaj.) Csanád vármegyében a munkabérmegállapító - bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy maximális uapszámbéreket is állapítson meg és amikor erre felkértem tavaly a miniszter urat, rendelje el, hogy állapítsák meg a maximális munkabéreket is, akkor interpellációmra három hónap múlva írásban azt válaszolták: (olvassa): »Mindezekre figyelemmel nincs módomban az interpelláló képviselő úrnak azt a kívánságát teljesíteni, hogy a vármegyei múnkabérmegállapító-bizottságok a legnagyobb munkabérek megállapítása végett azonnal összehivassanak«. Ez a kormányzati intenció, tessék tudomásul venni. Válaszoltam arra, hogy ez nem minimális, ez maximális napszámbér is egyúttal. Most még következik, hogy miért tart fenn a kormány olyan rendeleteket, amelyeket naponta százezerszámra kell áthágni, mert mindenki többet fizet. És most hivatkozom a miniszter úrnak bemutatkozó beszédében tett arra a kijelentésére, hogy infláció van a rendeletekben. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy gondoskodni kell a rendeletek betartásáról, különben a közrendet nem tudjuk betartani. Hát ez mesterségesen kitenyésztett példája annak, amikor a hivatalos hatalom szemet huny, mert a tavalyi évben is Makón 6—7 pengőig terjedő napszámbéreket fizettek a kisgazdák és senkinek sem volt bátorsága, hogy megindítson akár egyetlen kihágási eljárást. Hát micsoda erkölcsi alapon áll ez a kormányzat, amely kiad egy rendeletet és nem meri végrehajtatni?' A hatóságok is tudják és mindenki tudija. Ez az a struccpolitika, amelyről Piukovich képviselőtársam beszélt. Ilyen eset ezerszámira történt meg naponta és ugyanezt merevítik a folyó esztendőre is. Tavaly sem volt elég a megélhetésre és meri-e valaki azt mondani, hogy az idén elég? Azt a nyomorult kisembert, akit mindenki a legkönnyebben uzsoráz ki, mert nem tud védekezni az áruuzsora ellen, nem szolgáltathatjuk ki továbbra is ennek a helyzetnek. Azt kérem tehát interpellációmban, méltóztassék gondoskodni róla, hogy a minimális és maximális napszámbérek kiigazíttassanak, mert ez nem történt meg. A < rendelet erre módot ad. A Csanád vármegyei munkabérmegál- lapító bizottság elnöke tavaly lépéseket tett hogy állapítsanak meg maximális napszámbéreket; az elnök akarta, de nem tudta keresztülvinni, egyszerűen nem csinálták meg. Hogy miért, talán meg tudná mondani. Most jöít e-íry másik intenció, egy másik akció; a munkabérülése 1942. április 29-én, szerdán. megállapító bizottság a rendelet értelmében jogosult lévén kérelmezni, hogy állapítsák meg újra a minimális napszámbért, december,havában felírt a földmívelésügyi kormányzatnak s kérte, hogy engedélyezzék ennek felemelését. Négy hónap után most leérkezett az irat: nem engedélyezi a, miniszter úr, hogy a minimális uapszámbéreket, amelyek egyúttal maximálisak is, felemeljék. Tehát mi lesz a helyzet? A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy ezen bölcs belátással és okossággal segítsünk, mert ha ez nem fog bekövetkezni, nem szeretném ennek szociális következményeit látni. így akar a földmívelésügyi kormányzat termelési csatát nyerni? Hát szabad ilyen eszközökkel Magyarországon, nálunk, itthon a szegény népet lenntartani? _ (Maróthy Károly: Szégyenteljes dolog, az biztos!) Az ember sokszor nem tudj a a felindulását mérsékelni. Bevallom Őszintén, nem merek kint a választók előtt erről a kérdésről beszélni, (Maróthy Károly: Ezért kell gyüléstilalom és cenzúra!), mert olyan izgalom fogná el az embereket, hogy az ember nem tudja, hol végződnék a dolog. A kormányzatnál viszont süket fülekre talál az ember. Nagyon sürgős választ és intézkedést kérek ebben a dologban, mert ez így nem mehet tovább. A magyar ember, a magyar munkás uniformisa nem lehet a, rongyos ruha és a magyar munkásnak jól is kell laknia. Erre egyetlen mód és segítség van: tisztességes terményárakat kell adni a gazdálkodónak, hogy tisztességes napszámbért fizethessen. Ha pedig önök azt mondják és a kormány azt mondja, hogy nemzeti és szociális politikát folytatnak, sőt már azt is mondják, hogy nemzetiszocialista politikát folytatnak (Maróthy Károly: Na, na!)) hiszen Lukács elnök úr azt mondotta, hogy a nemzetiszocialista gondolat a szegedi gondolattal egyértelmű, tehát ez azt jelenti, hogy a szegedi gondolat jegyében kormányzó kormányzat nemzeti és szociális politikát folytat... Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Szölló'si Jenő ... akkor azt mondhatom, az első parancsa mindegyik nemzeti és szociális kormányzatnak: adjátok meg a munkásnsk, ami a munkásé. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Szöllősi János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. A képviselő úr halasztást kért erre az interpellációjára. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Csorba János képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció nagyméltóságú Kállay Miklós m. kir. miniszterelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez. Van-e tudomása arról a kormánynak, hogy a Csaná'd—Arad—Torontál k. e. e. vármegyék területén összeomlott, vagy összeomlás előtt álló házak újjáépítése céljából eddig foganatosított intézkedések, valamint az erre fedezetként biztosított összegek semmi biztosítékot nem adnak arra, hogy a többezer hajléktalan család a tél bekövetkezéséig házhoz tud juttú? Hajlandó-e a kormány az újjáépítés irányítására, valamint a kijelölendő új házhelyek azonnali igénybevételére teljes jogkörrel felruházott kormánybiztost kínevezni és annak részére a szükséges összegeket biztosítani?«
