Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

Az országgyűlés képviselőházának 25U. ügye. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal- és a jobboldalon!) Ebben az értelemben elvárom, sőt megkövetelem a mélyen t. belügyminiszter úrtól (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hogy sürgősen intézkedjék éhben a,z ügyben, nehogy ismét ide kelljen állanom a nemzet színe elé és a Ház idejét újból igénybe kelljen vennem. (Helyeslés és taps a szélsőbal- és jobboldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök és honvédelmi miniszter úrhoz a zsidók magatartása és háborús munkaszolgálata tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök és honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a zsidók a maguk dőzsölésével. a nemzet érdekeit veszélyeztető akciókban való részvételükkel és Aladár-politikájukkal a jelenlegi helyzethez nem méltó, sőt kihívó magatartást tanúsítanak'? Tudja-e a miniszterelnök és honvédelmi miniszter úr, hogy amíg egyes magyar iparosok, kereskedők és más dolgozók nyolcadszor vonulnak be becsületes katonai szolgálatra és veszítik el ezzel megélhetésüket, ugyanakkor a zsidók többsége katonai szolgálat alól mentesülve gyarapítja itthon vagyonát? Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy ebben az országban e pillanatban is igen sok a tennivaló és hogy ezeknek elvégzése nem szenvedhet késedelmet? Éppen ezért hajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidók magatartását megrendszabályozni s a honvédelmi miniszter úrral egyetértésben őket kemény katonai munkaszolgálatra legalább addig kötelezni, amíg egyetlen magyar dolgozó harctéri szolgálatot teljesít?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsObaíoldalon.) Változnak az idők, változnak a miniszterek (Derültség a szélsőbaloldalon), új miniszterek születnek (Derültség a szélsőbaloldalon.), de amint a mai interpellációkból is hallhattuk, iegyetlenegy dologban nem történik olyan változás, amely megnyugtatná a becsületes magyar közvéleményt — nem a népfrontos közvéleményt — és ez a zsidókérdés. Elhangzottak ugyan itt. is, ott is nagyhangú elvi kijelentések, de méltóztassanak megengedni, hogy szerényen megjegyezzem: nagy dobbal általában nem szoktak, de nem is lehet verebet fogni, vagyis elvi kijelentésekkel ilyen gyakorlati problémákat nem lehet megoldani. A legutóbb is a miniszterelnök úr két kijelentésére a zsidóság azonnal reagált. A zsidóságnál igen nagyszerű szeizmográf a börze. Ahányszor ilyen nagyhangú kijelentések hangzottak el, a börze mindig reagált. Érdekes, hogy amikor ezek a kijelentések elhangzottak, sohasem földrengést jelzett ez a szeizmográf, a börze mindig megszilárdult, tehát nincsen semmi baj (Derült-* ség a szélsőbaloldalon.), természetesen minden megy tovább a maga útján, a régi vágányokon, folyik az árdrágítás. Éppen ezen a téren talán a legmegdöbbentőbb a zsidóság magatartása. ülésé IDlfê'.'április 29-én, szerdán. 20$ (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Folyik a rendeletek kijátszása. Változatlanul folyik a zs.-vitamin adagolása, habár Békefi, a nagy zs.-vitamingyáros, e pillanata ban nem is állhat a zsidóság rendelkezésére. Tovább hallgatják az angol és bolsevista rádióadókat. A zsidó tőke tovább gyarapítja jövedelmét minden gátlás és megszorítás nélkül; talán maga elé állított egyes Aladárokat strómanoknak, de a szellem maradt a régi. Az Aladár-politika is tovább tobzódik. A nemzet érdekét veszélyeztető akciókban vezető helyeken továbbra is zsidókat találunk. A zsidóbarát újságok pedig szemérmetlenül és büntetlenül tovább gúnyolják és támadják azokat a becsületes magyar politikusokat és magyar dolgozókat, akik nem hajlandók meghunyászkodni a halogató maradiság előtt s az épülő új Európáben ennek a nemzetnek, ennek a dicső katonanépnek olyan posszibilitást követelnek, amellyel századokra és ezredekre biztosíthatja erejét és biztosíthatja a nemzet örökkévalóságát. Ha tehát a zsidókérdésnek akán kulturális, akár társadalmi — különösen ezt a kettőt értik alatta — vagy akár gazdasági oldalát nézzük, bizony a mai interpellációk is azt igazolják, hogy az elindulás óta- döcögtünk ugyan egy kicsit, de némi kis túlzással megállapíthatjuk, hogy kátyúban maradtunk és végtére ott vagyunk, ahol elindultunk. Éppen ebben rejlik a zsidóság jelenlegi kihívó magatartása. Miben nyilatkozik ez meg? Ma élet-halál harcát vívja Európa, élet-halál harcát vívja a krisztusi civilizáció, az a civilizáció, amely hatalmassá tett Európában országokat, Magyarországot is. És ebben a harcban dicső katonanemzetünk, dicső magyar dolgozó társadalmunk is részt kíván venni, részt is vesz és meghoz minden áldozatot, vállalja az áldozatot az áldozatvállalás utolsó határáig, tud lemondani, ha kell, az utolsó falatjáról is szívesen lemond, mert tudja, hogy ez a küzdelem jobb jövőt biztosít nemcsak neki, hanem a közösségnek is, hiszen nem a maga érdekéről van szó, hanem a közösség érdekéről, az új Magyarország, az új magyar közösség érdekéről Még a halált is vállalja,, meghal odakint a harctereken ezért az áj Európáért folyó harcban. Mindent vállal a dolgozó magyarság, de Ugyanakkor megköveteli, hogy az áldozatok vállalásából mindenki egyformán vegye ki a részét és ne legyen iii, olyan siserahad, amely a háborúnak csak a hasznát élvezi és dőzsöl. És itt szabad talán Tiborc szavaira emlékeztetnem a, t. Házat: ^Zabálnak, mintha minden tagocska bennük egy-egy gyomorral volna megáldva.« Ne legyen olyan siserahad, amely télen a kávéházak vastag üvegablakai mögött, a meleg kávéházakban, a délutáni kávé mellett kacagja és gúnyolja azokat, akik ugyanakkor a havat lapátolják, seprik az utcán. Magyar honvédek lapátolták a havat, odaalltak dolgozni, nehogy megbénuljon a főváros forgalma. De kérdezem, hogy vájjon ugyanakkor ki tisztította meg a hatalmas hótömegtől odahaza az ő házuktáját, az ő portájukat? Nincs szükség ilyen siserahadrti, amely évszázadokon át csak a maga erdekét képviselte, és' tessék tudomásul venni, hogy a zsidóság lelkét és természetét nem lehet megváltoztatni, mindig, minden alkalommal csak a maga érdekét í'ogja