Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

210 Az országgyűlés képviselőházának 25b képviselni, legyen bár zsidóországban, még ott is. Akik nyitott szemmel járják a városokat, megdöbbenéssel tapasztalják, hogy a kávéházak tele és tele vannak zsidókkal. Tele vaunak a mulatóhelyek, tele a szórakozóhelyek, különösen a hangversenytermek, amikor liberális és zsidó művészek működnek közre. Tele vannak a kártyaszobák, minden olyan helyiség, amelyben pénzt lehet költeni, mert a pénz a zsidóságnak és az őket támogató, a mellettük álló Aladároknak, strómanoknak a kezében van. Mélységesen elítéljük az Aladárokat is, akik a zsidósággal együtt tobzódnak a jólétben, ugyanakkor, amikor a magyar katonák 45 fokos hidegben szenvednek a harctéren és ha kellett, a vérüket is áldozták. Menjünk a vonatokon, mert több vonaton az ember nem tud helyet találni, amikor fáradtan, napokon át járja a vidéket. Tele van zsidókká] a vonat, a II. osztályon ülnek és kacagva beszélnek mindarról, ami tulajdonképpen az új Európa kialakulásával kapcsolatban történik. Látjuk a villamosokon, hogy vasárnaponként jönnek a természetbarátokká kikiáltott zsidó jampecek és feltűnő módon angolul beszélnek, mintha mindenkinek tudomására akarnák adni azt, hogy nem értenek egyet a kormány külpolitikájával, ők haladnak azon a régi úton, amelyen annak idején elindultak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha az ember megnézi a Színházi Magazint, az vacsorákról számol be. Tulajdonképpen a Színházi Magazin sem más, mint a régi Színházi Életnek, annak a bizonyos neon tudom, mil'yein újságnak a folytatása. {Egy hang a jobboldalon: Ez igaz!) Ebben hatalmas vacsorákról, nagy menükről írnsak és megemlékeznek a nagy gyertyakultuszíról, hogy egyikmásik vacsorán száz gyerya ég, hogy minél nagyobb fényessségben éljenek ebben a háborús időszakban. Beszélgettem gyertyakereskedőkkel, megdöbbennek, hogy micsoda gyertyakultusz ütötte fel a fejét és nemcsak a zisidók vesznek részt ezekben a dőzsölő vacsoráikban, hanem ott vannak ezek a méltóságos Aladárok is. Itt legyen szabad rámutatnom arra a szomorú körülményre, hogy a zsidóság igen helyesen gondolkodik akkor, amikor bár megadja annak a strómamnnak a 3—4000 pengős jövedelmet, die ugyanakkor megköveteli tőle, olyan szituációt teremt, hotgy az a íbizoinyos stróman Aladár úr elköltse az utolsó fillérig a maga kapott jövedelmét, sőt adósságba kényszeríti, mert nem engedi, hogy az illető tőkét gyűjtsön össze. Pedig ez sérti a nemzetgazdasági érdekeket. T. Ház! Amikor az egyik oldalon ezt látjuk és ebiben nyilatkozik meg a zsidók magatartása, ugyaniakkor a becsületes, magyar dolgozó társadalom vo-nalán mit látunk? Nem akarok hangulatot kelteni a nehézségek felsorolásával, mert állítom, hogy a becsületes, magyar dolgozó társadalom, kerüljön ki az akár műhelyből, akár íróasztal vagy az örök magyar föld mellől, a jobb jövő érdekében vállalja az áldozatot, a lemondást és engedelmeskedik a kormány rendelkezéseinek. Nem hagyhatom azonban szó nélkül például a következő összehasonlítást. Többször voltam magam is katona és találkoztam- magyar iparosokkal, kereskedőkkel. Keserűen panaszolták el nekem, nem azért, ülése 19 42. április 29-én, szerdán. mert nem akarnak katonai szolgálatot teljesíteni, hanem azért, mert fáj a jövőjük, a jövőjükön keresztül pedig a magyar iparos- és kereskedőtársadalom jövője. Azt mondották: ime, már nyolcadszor vonulunk be két és félesztendő alatt, a nyolc bevonulással elvesztettük életlehetőségeinket, területeinket, de ugyanakkor a zsidók a kávéházakban, a szórakozóhelyeken és másutt kacagnak, gúnyosan nézik azokat, akik felveszik a (becsületes magyar honvéd ruháját és ha kell, elmennek meghalni a hazáért. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt látjuk a másik ol dalon. Legyen .szabad' \igj másik képet elővetítenem. Igaz, hogy a bevonult magyar iparosoknak, kereskedőknek és más dolgozóknak nem kell házbért fizetni ök, talán kapnak néhány pengőt a négy-öt gyermek után, talán nem kell nekik sorbaállniok, hanem bizonyos államilag biztosított p protekciójuk van, talán más kedvezménybejn is részesülnek, ugyanakkor azonban a zsidóság minden eszközzel egészen nyugodtan állandóami gyarapítja a maga jövedelmét. Most még egy másik képet is szeretnék idevetítení. Oroszországból jöttünk vissza, az első vonalból hoztak vissza bennünket Kolomea felé és amint ott haladtunk gépkocsijainkkal, az utat építették. Megnéztük, hogy kik azok, akik az utat építik. Negyven-ötvenéves magyar népfelkelő honvédek törték a követ, pedig otthon maradhattak volna és azt a munkát elvégezhettek volna azok a zsidók, akik a háborúból hasznot kovácsolnak. (Baky László: Tessék kivinni őket!) Fontos kérdés tehát, hogy mindenki egyaránt vegye ki részét ebből a küzdelemből, amely végtére a keresztény civilizáció kérdése. A zsidóságot tehát be kell sorozni és be kell kényszeríteni a lehető legnagyobb számban munkaszolgálatba, mert munkára nagy szükség van. Már nem tudom folytatni gondolatmenetemet. Meg kell jegyeznem még azt, a magyar közvélemény tiltakozik az ellen, hogy a zsidó munkaszolgálatosoknak csak bizonyos százalékát vigyék el. Necsak a pártokat, a nyilasokat vigyék el munkaszolgálatra, hanem elsősorban ezeket a zsidókat. Ne adjanak rájuk magyar honvéd egyenruhát, hanem vigyék őket a maguk ruhájában, mert nem méltók a magyar honvéd egyenruhára. (Igaz! XT g y van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Sok munka van nemcsak idebent, hanem kint is és éppen ezért kérdezem — bár elismerem a honvédelmi miniszter úr becsületes álláspontját ebben a kérdésben és bár az ő álláspontja érvényesülne — a miniszterelnök urat, Ihajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidók magatartását megrendszabályozni és a honvédelmi miniszter úrral egyetértésben őket kemény katonai munkaszolgálatra kötelezni saját ruhájukban addig,— míg egyetlen magyar katona is kint van a harctéren? (Igaz! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök- és honvédelmi miniszter úrnak. Következnék Botár István képviselő úr interpellációja. A képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárul. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását.