Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

206 Az országgyűlés képviselőházának 25 erről a rendkívül fontos és újszerű dologról. Nyilvánvaló, hogy az adófizetőik nagy többsége erről az intézkedésről kellő időben nem nyert tudomást és mert ismeretlen is volt általában ez a fogalom, a legtöbb adófizető, akit ez a kérdés érintett, nem jelentkezett azért, hogy több 7 adót akar fizetni. Mi volt ennek a következménye? Az, t. Képviselőház, hogy az adóhivatalok természetesen ezeket a rögzített adókat felmondták, a jövedelem arányában többletadókivetést eszközöltek. Ez még nem is volna helytelen. A törvényben azonban van egy intézkedés, amely azt mondja, hogy aki elmulasztja a jelentkezést, hogy ő több adót akar fizetni, az adótöbblet kétszeresének megfelelő bírsággal sújtandó. Természetesen szükségesek megfelelő kautélák, amelyek az adófizetőket adó erkölcsre szoktassák, a, gyakorlatban azonban egy ilyen gyorsan életbeléptetett törvénynél ez a rendelkezés rendkívül súlyosan alakul. Példának említem fel, hogy a gödöllői adóhivatalnál ezen a címen 130.000 pengő bírságot róttak ki :az adófizetőkre. Ha most méltóztatnak figyelembevenni azt, ihogy a csonkaországban, tehát Erdélyt nem is számítva, közel 200 adóhivatal van, ha ilyen arányban rótták ki a bírságokat, akkor ez 18-20 millió pengő bírságot jelent az adófizető polgárokra azért, mert a pénzügyminiszter úr ezt a törvényes rendelkezést december 31-én, Szilveszter napján adta ki azzal a hatállyal, hogy februárig ennek eleget kell tenni. Az adófizetők azonban erről nem tudtak kellő időben tudomást szerezni. A következménye ennek a súlyos bírságolásnak az, hogy egészen rendes és becsületes adófizetők a szó szoros értelmében anyagilag tönkremennek, ha meg kell nekik' fizetni ezt a rendkívüli adóbírságot. A pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációm az, hogy kérem őt, tekintettel arra, hogy kevés idő állt rendelkezésre, hogy a lakosság erről az adófizetési szabályról tudomást szerezzen és az első évről van szó, ennek az egészen új jogszabálynak bevezetésénél legyen méltányos és kizárólag az 1941. esztendőre ezeket a rendkívül súlyos adóbírságokat engedje el, vagy legalább is mérsékelje oly csekély összegre, amely csak figyelmeztesse az adózókat, hogy igenis hibát követtek el. Hiszen ez nem volt szándékos hiba, csak tévedésből, jóhiszeműségből vagy tudatlanságból követték azt el. (Börcs János: De a végösszegre szükségünk van!) Igen t. Házi Nem lehet az állami, pénzügyeket bírságokra építeni. Nincs is beállítva a költségvetésbe egy ilyen 18—20 millió pengős óriási bírságtétel, amit a számításokból ki lehet hozni. Azt hiszem, nem tartozik az adómorálhoz, hogy az állami pénzügyeket bírságokkal és az adófizetők tönkremenését jelentő súlyos megterhelésekkel tartsuk egyensúlyban. * Tisztelt pénzügyminiszter úr, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ezzel a bírsággal éppen a jóhiszemű embereket sújtják, ezeket fenyegetik anyagi tönkretétellel, ezzel .szemben a ravasz, a, törvény paragrafusát ismerő emberek megmenekültek ezek elől a bírságok elől, mégpedig olyan módon, hogy azok, akiknek adóját fel kellett volna emelni, azt már előzőleg felmondták és kérték adójuk leszállítását. Konkrét esetek vannak, ahol az illető adózó adóalapját a tízszeresére emelték fel jogosan s az az adózó előzetesen kérte adójának leszállítását. Most előállt az a helyzet, hogy egy ilyen ember, akire jogosan vetettek ki tízsze. ülése 1942. április 29-én, szerdán. res adót, nem fizet bírságot, pedig elhallgatta jövedelmének emelkedését, viszont egy másik jóihiszemű ember, akinek alig lehetett valamivel emelni az adóját, kétszeres terhet lesz kénytelen viselni. Azért rendkívül súlyos ez, mert ezek után az adók után a különféle pótlékok, útadó, községi pótadó, vármegyei pótadó, rokkantadó, ami mind hozzájárul, együttesen többet tesznek" ki, mint maga &z alapadó. Ismételten kérem a pénzügyminiszter urat, hogy kizárólag az 1941. esztendőre, amikor az adózók ezzel a jogszabállyal még kellően nem voltak tisztában, engedje el ezeket a bírságokat, annál is inkább, mert meg kell állapítanunk azt, hogy maga az állam nem tesz meg mindent ahhoz, hogy az adófizetők és általában az állampolgárok a jogszabályokat kellő időben és kellő mértékben megismerhessék. Nem elég ugyanis, hogy csak egy ilyen vaskos könyvben, a Rendeletek Tárában jelentetik meg azokat, hanem szükség volna azokat kellő módon írásban

1 és sokszorosítva, kellő időben az adófizetők tudomására hozni. Azt hiszem, hogy ez a kérés erre az egy esztendőre teljesen méltányos és várom a pénzügyminiszter lir ilyenirányú intézkedését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a »ponyva« fogalma alá eső regények terjesztése tárgyában. Tekintettel az egyre jobban burjánzó és semmiféle nemzetnevelő hatást ki nem fejtő, sőt nemzeti szellemet romboló úgynevezett »ponyva« regények nagy tömegére, kérdezem a m. kir. miniszterelnök urat, hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy korlátozza a kinyomtatását. terjesztését olyan írásműveknek, melyek a kevésbbé művelt olvasóközönséghez szólva, ennek a néprétegnek erkölcsi, társadalmi és nemzeti felfogását rombolják, mételyezik. Csoór Lajos s. k.« „ .„ ,. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. • , Csoór Lajos: T. Képviselőház! A ponyváról óhajtok interpellálni. Jogosultnak érzem magam, hogy ebben a kérdésben felszólaljak, azért mert húsz esztendeje töltöm be azt a hivatást, hogy tanítsam ós neveljem az egyszerű embereket a magam szerény erejével. (Meskó Zoltán: Éljen! Éljen!) Amikor ezt a munkát végzem, sajnos megdöbbenéssel kell látnom, hogy nem csak az én munkám, de az egész, tanítóság, az egész lelkészkedő papság, az iskola, <a templom munkája és minden más, valóban kultúrmunkát, nemzetnevelést végző közeg munkája is értéktelenné, semmivé válik a ponyva hatása következtében. Méltóztatnak járni az utcán es így meg lehet állapítani azt, hogy minden serdülő embernek, úgy férfinak, mint lánynak a kezében megtaláljuk ezeket a ponyvákat Megtaláljuk ma már. sajnos, a falvakban is, ahol ezeket ia teljesen káros és veszedelmes írásokat kellő iskolázottsága hiánya következteben valósággal favorizálja és kedveli a falu népe. (Rátz Kálmán: Ki ad erre papírt?!) Ennek a kérdésnek rendkívül sok vonatkozása van, t. Képviselőház! Az első vonatkozása — hogy belekapcsolódjam ebbe a közbeszólásba — az, hogy a Magyarországon megjelenő úgynevezett