Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

Az országgyűlés képviselőházának 251 ponyvatermékek papírfelhasználása évente 50— 60 vágón rotációspapír. Amikor a komoly napilapok, komoly hetilapok és tudományos lapok nem kaphatnak kétoldalnyi terjedelem emelést, hogy a rendeleteket, vagy azok tartalmát leközöljék, akkor ezek a lélekmérgező és lehetetlen ponyvaregények vagonszámra fogyasztják el a papírt, amelyet tudjuk, hogy milyen nehéz körülmények között szerzünk be külföldről. (Ráez Kálmán: Például lisztért.) Ez a gazdasági vonatkozása a kérdésnek. A szellemi vonatkozása, t. Képviselőház, az, amit már az előbb is voltam bátor említeni, hogy a statisztika szerint az összes bűnözők 60%-a olvas ponyvaregényt. Nem azt mondom ezzel, Ihogy min'denki a ponyva következtében lesz bűnöző, de kétségtelen, hogy ezeknek az amúgy is talán inficiált lelkivilágát a ponyva olvasása még inkább rombolja és még inkább képessé teszi társadalomellenes cselekedetek elkövetésére. A harmadik vonatkozása ennek a kérdésnek az, hogy ezek a ponyvák mind teljesen idegen témakörben mozognak. Az afrikai idegenlégiótól és az amerikai cowboyoktól kezdve Indiáig (Palló Imre: Zsidó hősök szerepelnek bennük!) mindenféle fantasztikus dolgok szerepelnek ezekben a ponyvaregényekben, de nem találunk köztük egyetlenegyet sem, amely a magyar nemzetnevelést, a magyar öntudatot, a magyar lelkiséget, a magyar nép lelkivilágához közelálló tárgyakat ölelne fel. Dicsfénybe állítják ezek a ponyvák az idegenlégió bűnözőit, dicsfénybe állítják azokat a körülményeket, amikor tucatszámra gyilkolják le egymást az emberek, általában bűncselekmények vannak bennük humorosan vagy tragikusan, de minden körülmények között úgy előadva, hogy azok legalább is kíváncsivá és érdeklődővé, sőt nem egy esetben »majd én is megpróbálom!« gondolkozásúvá teszik az embereket. A negyedik vonatkozása ennek a kérdésnek az, hogy amikor a sajtóban igen komoly revíziót hajtottak végre és a napilapok, a hetilapok és általában az időszaki sajtótermékek megjelentetéséből kizárták a zsidókat, akkor ezeknek a ponyváknak kiadói majdnem kivétel nélkül nem magyarok és nem keresztények (Meskó Zoltán: Álnév alatt írnak!), hanem zsidók és így kijátsszák azt a célt, amelyet törvényileg akartunk biztosítani, hogy magyar betű csak magyar ember tollából jelenhetik meg. T. Képviselőház! 'Ezt az idegen irányú írást azzal igyekeznek leplezni, mint közbeszóló képviselőtársam mondotta, hogy álneveket használnak és így bizonytalanná teszik, hogy kik írják ezeket a dolgokat. Az ötödik vonatkozása ennek a kérdésnek az, hogy komoly magyar írók, akik közül, sajnos, nagyon sokan nagyon nehéz ( helyzetben vannak, ezek miatt a ponyvák miatt nem tudnak olyan megélhetéshez és keresethez jutni, amely mellett komolyabb és eredményesebb irodalmi munkásságot tudnának kifejteni. Még talán tovább is sorolhatnám azt, menynyi káros hatása és vonatkozása van a ponyvának, de ehelyett inkább arra térek rá, mit kellene csinálni. Nem elég az, amit a kormányzat részéről kezdeményeztek, nevezetesen az, hogy ezt a romboló ponyvát egy alkotó, megfelelő irányú és nemzetnevelő ponyvával akarják kiszorítani. Látom, hogy vannak bi. ülése 19 U2. április 29-én, szerdán, 207 zonyos kísérletek, amelyek nemzeti íróinkat és nemzeti irodalmi alkotásainkat népszerűsítik, azonban a verseny komoly — mondjuk, az alkotó ponyva és a romboló ponyva között nagyon egyenlőtlen, mert a romboló ponyva az emberek alacsonyabb ösztöneit fogja meg és természetesen a rosszat, a tilost az ember mindig jobban szerette és jobban kedvelte és ez nagyobb hatással van rá, míg az alkotó, a komoly iro'dalom számára emellett unalmassá és nehézzé válik. Tehát az az eljárás, amelyet a kormányzat eddig követett, nem elégíthet ki, nem elégítheti ki különösen azt a nagy nemzeti célt, hogy az utcára kerülő nyomtatványoknak bele kell illeszkedniük a magyar nemzeti gondolkozásba (Helyeslés.), bele kell illeszkedniük a magyar nemzeti célokba és a magyar nemzeti öntudatot, a nemzetihez való tartozást és a jóra való nevelést kell biztosítaniuk. A megoldásnak sokkal erélyesebbnek kell lennie. Amikor az egész magyar sajtó szigorú cenzúra ellenőrzése alatt áll — történik pedig ez honvédelmi, vagy nemzetpolitikai érdekből —' akkor, azt hiszem, ugyanilyen fontos nemzetpolitikai érdek a,z is, hogy a ponyva is hasonló cenzúra ellenőrzése alatt álljon. Azt kérdem tehát a miniszterelnök úrtól — és erre kérek választ és intézkedést —, hogy hajlandó-e felállítani egy olyan cenzúrabizottságot, amely kifejezetten ezeknek az utcai terjesztésen alapuló úgynevezett ponyvaregényeknek az elbírálásával foglalkozik és azután kolportázs jogot és papírt csak olyan ponyvaregények kinyomatásához adjon a miniszterelnök úr, illetőleg a bélügyminiszter úr, amely regényeknek utcai terjesztését ez a cenzúrabizottság helyesnek és jónak tartja. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha egy komoly bizottságot állítanak össze, akkor ez a bizottság legalábbis a, nagyon piszkosát, a nagyon rosszát, ki fogja selejtezni ezeknek a ponyváknak; bár a cenzúrabizottságról nem vagyok a legjobb véleménnyel, hiszen eleget tapasztalhattuk azt, hogy miképpen működik, például a miniszterelnök úrnak Beszterce német városra vonatkozó megjegyzését, amely nem helytálló, szinte áteresztették, de talán mégis itt be fog következni az, hogy a rostálás mellett az egészen selejtes, az egészen romboló hatású fércmunkák nem fognak kikerülni az utcára, ahol azután az ilyen behatásokra igen fogékony ifjúság a legkönnyebben hozzá juk juthat. A miniszterelnök úrnak módja lenne ezzel a cenzúrabizottsággal intézkedni, ugyanígy a belügyminiszter úrnak is módjában van a terjesztési engedélyek megadásával vagy meg nem adásával intézkedni, tehát ez a kérdés a legegyszerűbb módon és rövid úton megfogható. Annál inkább szükség van ilyen cenzúrabizottságra és ilyen ellenőrzésre, mert meg kell állapítanunk, hogy, sajnos, a ponyvának az irányzatával még komoly magyar írók is elkövetnek olyan műveket, amelyeket utóbb csak szegy élni fognak, amelyeknek nem volna szabad az utcára és így a nép kezébe kerülniök. ahogyan a napisajtó vitáiból is tájékozódva, lehetünk arról, hogy miről van szó. (Rátz Kálmán: »A cigányleány csókja!«) Kérem az igen tisztelt miniszterelnök urat, hogy ezt a régóta húzódó kérdést, az utcai terjesztéssel terjesztett szépirodalmi műveket, röviden szólva: a ponyvát most már komolyan j vegye szabályozás alá olyan értelemben, ahogyan voltam bátor kérni és méltóztassék e 38*