Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

6 Az országgyűlés képviselőházának 240. Elvileg mi, magyar nemzeti szocialisták is csak helyeselni tudjuk, toa egy nemzet megvédi a maga nagyjait, akiket a tradíció révén cse­lekményeik miatt csak tisztelni tudott, külö­nösen, ha megvédi azzal a kufár szellemmel szemben, (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van!) amely nem látallotta a mi nagyjainkat a maga idegen eredetű haszonleső politikájának szol­gálatába állítani, amivel azt a népet és annak a népnek a nagyjait igyekezett üzleti célokra felhasználni, amely számára még a gazdasági hatalmat is biztosította. T. Képviselőház! Én úgy érzem, hogy ezzel a javaslattal valamiképpen az újkor szelleme, az újkor szele csapott be ennek a háznak ódon és tiszteletreméltó falai közé, figyelmeztetendő bennünket arra, hogy amikor körülöttünk Európában már mindenütt az új koreszme, a nemzeti, a keresztényi koreszme és ezzel egybe­kapcsolódva a nemzeti szocialista koreszme kezdi kitisztogatni még a legelrejtettebb libe­rális zugokból is azokat a pókhálókat, amelyek a nemzet életét át-meg átszőve a nemzetet akarták tönkretenni, nekünk is kötelességünk egyszer már úgy bekapcsolódni ennek a kor­szellemnek a munkájába, hogy ennek erejével azután mi is ki tudjuk tisztogatni a magunk zugait azoktól az élősdiektől, akik még ma is eléggé belerágódottak a magyar gazdasági életbe. A javaslat kétségtelenül jószándékával eredményt is fog elérni. Én azonban bizonyos, mértékig szeretném ezt a javaslatot kiegészí­teni. Ugyanis, bizonyos aggályaim vannak a javaslat 1. §-át illetően, amely szerint a jelen törvény rendelkezései a hatálybalépésük előtt szerzett jogok alapján gyakorolt használatra nem terjednek ki. Elvileg én ezt helytelení­tem. Helytelenítem pedig azért, mert éppen a liberális múlt korszaka volt az, amely kor­szakban pontosan ez az élősdi, a nemzet gaz­dasági és erkölcsi életére súlyosain kiható kár­tékony had nagymértékben kisajátította nem­zeti nagyjainkat és szentjeinket a maga gaz­dasági érdekében. Ha már most ezeknek jogát sértetlenül hagyjuk, a javaslat törvényerőre emelkedvén, úgy érzem, bizonyos mértékig nem tudja teljesíteni hivatását, íbár a 2. §-ban utal arra, 'hogy milyen büntető szankciókat használ és használhat a hatóság a meg mem felelő, törvénybeütköző esetekkel kapcsolatban. Kekem ugyanis az lenne a szerény vélemé­nyein, csináljunk tabula rasât s egyszersmin­denkorra zárjuk le a lehetőségét annak, hogy ilyen esetek előfordulhassanak, nevezetesen, hogy kártékony gazdasági elemek nemzetünk nagyjait és a szenteket üzleti célok szolgála­tába állíthassák. Itt azután nincs tovább vitá­nak helye, elvileg ez valamennyiünk felfogása, e tekintetben tehát a legtisztáblb munka az. hogy ha egyszersmindenkorra gyökerestől old­juk meg a kérdést, annál is inkább, mert pon­tosan ezt kívánja a nemzet érdeke. Ez volna az egyik. A másik pedig az, hogy az igen t. Ház va­lamennyi tagja számtalan esetben láthatja, mint ahogyan a múltban is láthatta, hogy vannak cégek, különöskép a zsidó cégek, ame­lyek nemcsak: nemzetünk nagyjait és a szen­teket sajátították ki a maguk gazdasági érde­keinek védelmére s állították ennek a célnak szolgálatába, hanem a magyar nemzet címerét is felhasználják joggal vagy jogtalanul. De ha még joggal használják, akikor is szerintem a magyar nemzet címere semmiféle cégtáblára ülése 1942 február 6-án, pénteken, nem való. Azt nekünk magyaroknak sokkal nagyobb védelemben kell részesítenünk, (Úgy van! ŰQÍI van!) semhogy megengedhetnénk, hogy az bármilyen cégtáblára, legyen az üzleti vagy nèm üzleti célú. felkerüljön. (Maróthy Károly: Például a Brammer Testvérek! Zsidó cég magyar címert használ!) Számtalan eset­ben kénytelen az ember szomorúam megállapí­tani, hogy nemcsak belvárosi, de még külvá­rosi cégek is annakidején a liberális rezsim jóvoltából igeo előnyösen használták ki a ma­gyar címert tevékenységük céljaira pontosan a magyar címer jogos birtokosainak kárára. Az lenne tehát a kérésem, az igen t. igazság­ügyminiszter úrhoz, hogy méltóztassék talán ezt a javaslatot olyan módosítással kiegészí­teni, amely a magyar címer védelmét is tör­vényileg biztosítja. Azt hiszem, az igen t. Ház minden egyes tagja hozzájárulhat ehhez a módosító javaslathoz. T. Képviselőház! Igaza van az előadó úr­nak abban, hogy ezt a javaslatot mindenki valóban úgy fogja fel, ahogyan ő azt itt előt­tünk kifejtette. Félmunkát végeznénk azon­ban, ha ezt a javaslatot kizáróan' abban a kör­ben tárgyalnánk, amelyet maga a törvényja­vaslat megenged. Méltóztassék nekem megen­gedni, hogy ezzel szoros kapcsolatban egy a mai korban kiburjánzó esetet néhány szóval megemlítsek. Ugyanis, amilyen kártékony volt a nemzet életére úgy erkölcsi, mint gazdasági vonatkozásban az, hogy a liberális szellem és rendszer megengedte üzleti vállalkozások cél­jaira nemzetünk nagyjainak és a szentek ne­vének kisajátítását, éppen úgy a mai korban ehhez hasonló, de talán még veszélyesebb je­lenség kezd pontosan elburjánozni a magyar gazdasági életben. Mert mi a helyzet? Évek óta hangoztatjuk, hogy nagyon jó néven vesszük és örülünk annak, hogy a történelmi nagyjaink neveit viselő utódok a magyar gazdasági élet keres­kedelmi és ipari vonalán helyezkednek el ós onnét kiszorítják a. nem kívánatos zsidó ele­meket, de amikor — ha csak egyetlein egy is akad ilyen — megengedjek és elnézzük — mert ezt cselekedjük — azt, hogy a történelmi neve­ket viselő egyének utódai a gazdasági életben úgy helyezkedjenek el, hogy mögéjük ponto­san ugyanúgy húzódjanak be a zsidó érdekek, mint ahogyan annakidején a liberális érában nemzetünk nagyjait és a szenteket kisajátítva, szintén ezek védelme alatt húzódtak meg, akkor hiába hozzuk ide ezt a törvényjavasla­tot és hiába tiltjuk meg formailag azt, hogy a gazdasági élet eme^ harácsolói szentjeinket és nagyjainkat kisajátítják, ha pontosan ennek Pandanját a jelen korban meg nem akadá­lyozzuk. Ezt csak azért említem meg itt, nehogy csö­börből vödörbe kerüljünk, és ezzel a javaslat­tal — kétségtelenül jószándékkal — megtilt­sunk olyan dolgokat, amelyek átbúj tátva más formában jelennek meg talán veszedelmeseb­ben is, úgy ahogyan ebben a korban tapasz­taljuk. Tudom, hogy nem lehet törvényjavas­latot ilyen formában hozni, de erkölcsi nyo­mást lehet gyakorolnunk, hogy történelmi nagyjaink utódai, illetőleg az úgynevezett tör­ténelmi osztály egyes tagjai hasonló bújtatást végezzenek, mint amilyen bújtatásra használ­ták fel annak idején az érdekeltek történelmi nagyjaink és szentjeink nevét. Ennyit kívántam a javaslathoz hozzá­szólni. Helyeslem annak intencióját. Kénem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom