Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

6 Az országgyűlés képviselőházának 240. Elvileg mi, magyar nemzeti szocialisták is csak helyeselni tudjuk, toa egy nemzet megvédi a maga nagyjait, akiket a tradíció révén cselekményeik miatt csak tisztelni tudott, különösen, ha megvédi azzal a kufár szellemmel szemben, (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van!) amely nem látallotta a mi nagyjainkat a maga idegen eredetű haszonleső politikájának szolgálatába állítani, amivel azt a népet és annak a népnek a nagyjait igyekezett üzleti célokra felhasználni, amely számára még a gazdasági hatalmat is biztosította. T. Képviselőház! Én úgy érzem, hogy ezzel a javaslattal valamiképpen az újkor szelleme, az újkor szele csapott be ennek a háznak ódon és tiszteletreméltó falai közé, figyelmeztetendő bennünket arra, hogy amikor körülöttünk Európában már mindenütt az új koreszme, a nemzeti, a keresztényi koreszme és ezzel egybekapcsolódva a nemzeti szocialista koreszme kezdi kitisztogatni még a legelrejtettebb liberális zugokból is azokat a pókhálókat, amelyek a nemzet életét át-meg átszőve a nemzetet akarták tönkretenni, nekünk is kötelességünk egyszer már úgy bekapcsolódni ennek a korszellemnek a munkájába, hogy ennek erejével azután mi is ki tudjuk tisztogatni a magunk zugait azoktól az élősdiektől, akik még ma is eléggé belerágódottak a magyar gazdasági életbe. A javaslat kétségtelenül jószándékával eredményt is fog elérni. Én azonban bizonyos, mértékig szeretném ezt a javaslatot kiegészíteni. Ugyanis, bizonyos aggályaim vannak a javaslat 1. §-át illetően, amely szerint a jelen törvény rendelkezései a hatálybalépésük előtt szerzett jogok alapján gyakorolt használatra nem terjednek ki. Elvileg én ezt helytelenítem. Helytelenítem pedig azért, mert éppen a liberális múlt korszaka volt az, amely korszakban pontosan ez az élősdi, a nemzet gazdasági és erkölcsi életére súlyosain kiható kártékony had nagymértékben kisajátította nemzeti nagyjainkat és szentjeinket a maga gazdasági érdekében. Ha már most ezeknek jogát sértetlenül hagyjuk, a javaslat törvényerőre emelkedvén, úgy érzem, bizonyos mértékig nem tudja teljesíteni hivatását, íbár a 2. §-ban utal arra, 'hogy milyen büntető szankciókat használ és használhat a hatóság a meg mem felelő, törvénybeütköző esetekkel kapcsolatban. Kekem ugyanis az lenne a szerény véleményein, csináljunk tabula rasât s egyszersmindenkorra zárjuk le a lehetőségét annak, hogy ilyen esetek előfordulhassanak, nevezetesen, hogy kártékony gazdasági elemek nemzetünk nagyjait és a szenteket üzleti célok szolgálatába állíthassák. Itt azután nincs tovább vitának helye, elvileg ez valamennyiünk felfogása, e tekintetben tehát a legtisztáblb munka az. hogy ha egyszersmindenkorra gyökerestől oldjuk meg a kérdést, annál is inkább, mert pontosan ezt kívánja a nemzet érdeke. Ez volna az egyik. A másik pedig az, hogy az igen t. Ház valamennyi tagja számtalan esetben láthatja, mint ahogyan a múltban is láthatta, hogy vannak cégek, különöskép a zsidó cégek, amelyek nemcsak: nemzetünk nagyjait és a szenteket sajátították ki a maguk gazdasági érdekeinek védelmére s állították ennek a célnak szolgálatába, hanem a magyar nemzet címerét is felhasználják joggal vagy jogtalanul. De ha még joggal használják, akikor is szerintem a magyar nemzet címere semmiféle cégtáblára ülése 1942 február 6-án, pénteken, nem való. Azt nekünk magyaroknak sokkal nagyobb védelemben kell részesítenünk, (Úgy van! ŰQÍI van!) semhogy megengedhetnénk, hogy az bármilyen cégtáblára, legyen az üzleti vagy nèm üzleti célú. felkerüljön. (Maróthy Károly: Például a Brammer Testvérek! Zsidó cég magyar címert használ!) Számtalan esetben kénytelen az ember szomorúam megállapítani, hogy nemcsak belvárosi, de még külvárosi cégek is annakidején a liberális rezsim jóvoltából igeo előnyösen használták ki a magyar címert tevékenységük céljaira pontosan a magyar címer jogos birtokosainak kárára. Az lenne tehát a kérésem, az igen t. igazságügyminiszter úrhoz, hogy méltóztassék talán ezt a javaslatot olyan módosítással kiegészíteni, amely a magyar címer védelmét is törvényileg biztosítja. Azt hiszem, az igen t. Ház minden egyes tagja hozzájárulhat ehhez a módosító javaslathoz. T. Képviselőház! Igaza van az előadó úrnak abban, hogy ezt a javaslatot mindenki valóban úgy fogja fel, ahogyan ő azt itt előttünk kifejtette. Félmunkát végeznénk azonban, ha ezt a javaslatot kizáróan' abban a körben tárgyalnánk, amelyet maga a törvényjavaslat megenged. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezzel szoros kapcsolatban egy a mai korban kiburjánzó esetet néhány szóval megemlítsek. Ugyanis, amilyen kártékony volt a nemzet életére úgy erkölcsi, mint gazdasági vonatkozásban az, hogy a liberális szellem és rendszer megengedte üzleti vállalkozások céljaira nemzetünk nagyjainak és a szentek nevének kisajátítását, éppen úgy a mai korban ehhez hasonló, de talán még veszélyesebb jelenség kezd pontosan elburjánozni a magyar gazdasági életben. Mert mi a helyzet? Évek óta hangoztatjuk, hogy nagyon jó néven vesszük és örülünk annak, hogy a történelmi nagyjaink neveit viselő utódok a magyar gazdasági élet kereskedelmi és ipari vonalán helyezkednek el ós onnét kiszorítják a. nem kívánatos zsidó elemeket, de amikor — ha csak egyetlein egy is akad ilyen — megengedjek és elnézzük — mert ezt cselekedjük — azt, hogy a történelmi neveket viselő egyének utódai a gazdasági életben úgy helyezkedjenek el, hogy mögéjük pontosan ugyanúgy húzódjanak be a zsidó érdekek, mint ahogyan annakidején a liberális érában nemzetünk nagyjait és a szenteket kisajátítva, szintén ezek védelme alatt húzódtak meg, akkor hiába hozzuk ide ezt a törvényjavaslatot és hiába tiltjuk meg formailag azt, hogy a gazdasági élet eme^ harácsolói szentjeinket és nagyjainkat kisajátítják, ha pontosan ennek Pandanját a jelen korban meg nem akadályozzuk. Ezt csak azért említem meg itt, nehogy csöbörből vödörbe kerüljünk, és ezzel a javaslattal — kétségtelenül jószándékkal — megtiltsunk olyan dolgokat, amelyek átbúj tátva más formában jelennek meg talán veszedelmesebben is, úgy ahogyan ebben a korban tapasztaljuk. Tudom, hogy nem lehet törvényjavaslatot ilyen formában hozni, de erkölcsi nyomást lehet gyakorolnunk, hogy történelmi nagyjaink utódai, illetőleg az úgynevezett történelmi osztály egyes tagjai hasonló bújtatást végezzenek, mint amilyen bújtatásra használták fel annak idején az érdekeltek történelmi nagyjaink és szentjeink nevét. Ennyit kívántam a javaslathoz hozzászólni. Helyeslem annak intencióját. Kénem a