Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-253
Az országgyűlés képviselőházának 253 az állam velük szemben régen vállalt fizetési kötelezettségének, ha akármilyen kis mérték ben is, de mégis ténylegesen eleget tett. A kötvényszolgáltatás ezekben a kis kötvénybirtokosokban ezt az érzést sohasem fogja kelteni. De nem elhanyagolható előnyt biztosít ez a megoldás az állami adminisztráció részére is, mert hiszen elmaradna 150—250.000 hadikölcsönkötvénynek — aszerint, hogy az ezer vagy kétezer koronáig terjedő kötvényeket fi« vetnék ki — új államadóssági címletekkel való kicserélése és ugyanannyi munkával, amennyi munkával ez a kicserélés járt volna, el lehetne intézni magát a beváltást. Elmaradna tehát 150—250.000 új kötvény tíz, esetleg negyven éven át való manipulációja, ami költség ben is igen jelentékeny megtakarítást jelentene. Ennek a megoldásnak érdekében nem akarok konkrét indítványt előterjeszteni, csak arra kérem a pénzügyminiszter urat, vizsgálja meg ennek a megoldásnak a lehetősé gét, mert biztosan tudom, hogy ha ez az elgondolás járható útra vezet, akkor a pénzügyim niszter ,úr lesz az, aki ennek a megoldásnak ezt >az útját fogja választani. T. Ház! A törvényjavaslat az átértékelés terjedelmének meghatározásánál, szintén a helyes utat választotta, mert helyes az a kiindulási pont, amely szerint nem általánosságban a kötvényben inkorporált személytelen követelést értékeli át, haneim a hadikölcsön kötvényeken alapuló követeléseket az átértékelés szempontjából a kötvénytulajdonos személyé vei kapcsolatban vizsgálja. Helyes ez azért, mert csak így lehet az ehhez fűződő szociális méltányossági és pénzügyi szempontok figyelembevételével megállapítani azoknak szűkebb körét, akik az átértékelést egyáltalá bán igényelhetik. Az kétségtelen, hogy egy ilyen megszorításra szükség van. Egy bizonvos körre kell szorítani az igényeket, mert (nélkül az átértékelésnek még a javaslatban kontemplált mértékét sem lehetne alkalmazni egyrészt, másrészt pedig, ha ez nem történnék meg, olyan követelések is átértékelésben részesülnének, amelyeknek átértékelését a méltányosság nem kívánja, vagy amelyeknek átértékelése ia tulajdonos számára egyenesen in dokolatlan előnyt jelent. Ha nézzük azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyekhez ez a törvényjavaslat az átértékeléshez való igényt köti, akkor meg kell állapítani, hogy a pénzügyminiszter úr kellőképpen figyelembe^ vette nemcsak a méltányosság és a szociális igazságosság, hanem a gyakorlati megvalósítás követelményeit is és olyan körben biztosított átértékelést, amely tágabb az Ős jegyzőknek annál a körénél, akiknek számára az 1928 : XII. tc.-ben foglalt intézkedések a hadikölcsönök átértékelését kilátásba helyezték. A javaslat elismeri minden természetes személynek és a jogi személyek közül az egyházi, közművelődési, közjóléti tevékenységet kifejtő alapítványnak és ilyen rendeltetésű más jogi személynek átértékelési igényét, ha a magyar Szent Korona területén lakik, vagy itt van székhelye és ha igazolja, hôgy hadikölesönkötvényeit akár eredeti jegyzés útján, akár egyéb ként 1918 október 31-ike előtt szerezte, tekintet nélkül az állampolgárságra és arra, hogy a kötvény magyar nosztrifikálási megjelöléssel el van-e látva. Ugyanezen személyeknek azon hadikölosömkiötvényeik után, amelyek saját nevükön és tulajdonukként láttattak el magyar nosztrifikálási megjelöléssel, minden egyéb igazolás nélkül akkor is igényük van az átértékelése 194-2. április 28-án, kedden. 149 lésre, ha nem is laknak, illetve nincs is székhelyük a magyar Szent Korona területén. Ügy érzem: abban, hogy általánosságban a magyar Szent Korona területén lakó természetes személyeket illeti meg az átériékelési igény, már prejudicium van a tekintetben, hogy ugyané?: az átértékelési igény fogja megilletni a magyar Szent Korona területéhez a jövőben viszszatérő további területek lakóit is. (XJpy van! Ügy van! jobb felől.) Miután semmiféle meghatározás sem lehet olyan tökéletes, hogy az az élet által felvetett minden esetre megfelelően alkalmazható legyen, természetes, hogy a hadikölcsön-átértéke; lésre jogosultak körének a mondottak szerinti meghatározása sem merítheti ki teljesen az átí értékelésre érdemes eseteket s ezért szükséges, hogy a különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén olyan hadikölcsönköt vényeken alapuló követelés átértékelését is meg lehessen engedni, amely követelés a feltétlen igényt adó követelések körébe bele nem vonható. A törvényjavaslat maga is megjelöl két olyan esetet, amikor a pénzügyminiszter az átértékelést méltányosságból megengedheti, azt hiszem azonban, hogy éppen azért, mert az esetek sokféleségét előre áttekinteni nem lehet, kívánatos lenne a pénzügyminiszter úr részére ebben a kérdésben tágabb diszkrecionális jogot biztosítani, mert egészen bizonyosan fognak olyan esetek felmerülni, amelyek egyik meghatározás alá sem vonhatók és mégis erősen igazságtalan és méltánytalan lenne, hogy az illető csak azért essék el az átértékelés lehetőségétől, mert lehetetlen volt a törvényben olvan konstrukciót felállítani, amely az ő esetére is alkalmazható lett volna. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslatnak az az intézkedése, amelyre az előttem szóié igen t. képviselőtársam is alludált, hogy a zsidóknak tekintendő személyek csak az 5000 pengőig terjedő névértékű új államadóssági címletek kiadását igényelhetik, a többletet pedig az 1939 :IV. te. 22. §-ában meghatározott célra, tehát a zsidók kivándorlásának előmozdítására kell fordítani, mindenkép pen helyeselhető. Csak arra kell kérnem r a pénzügyminiszter urat, hogy ennek a rendezésnek a végrehajtásánál, amelynek során a százezer koronát meghaladó névértékű hadiköl•• csönikötyénytulajdonosoknak igazolniuk kell, hogy nem kell-e őket zsidónak tekinteni, legyen tekintettel arra, hogy ez a keresztény hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak minél kisebb zaklatásával történhessék meg. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslat nem tesz említést arról, s ennek szabályozása, is a törvény-végrehajtás sorsára fog tartozni, hogy a hadikölcsönkötvényeknek új államadóssági kötvényekkel való kicserélése mikor fog kezdődni és hogy a kiszolgáltatandó új címletek törlesztése mily módon fog történni? Kétségtelen azonban, hogy a pénzügyminiszter úr ennek a két kérdésnek a rendezésénél is a legmesszebbmenő mértékben fogja összeegyeztetni a méltányosság szempontjait az államkincstár érdekével és a gyakorlati keresztülvitel követelményei vei. T. Ház! Nem lehet most célom a törvényjavaslat minden rendelkezésével részletekberaenően foglalkozni, csak azokra az alapvető kérdésekre kívánok rámutatni, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a törvényjavaslat valóban egy igen nagy szociális, és ^morális jelentőségű, sokáig elhanyagoltan mérgesedő problémát kíván teljesen időszerűén megfelelő 30*