Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-253

Az országgyűlés képviselőházának 253 tökéletes tudatában vagyok annak, hogy ez nagyon nehéz munka az adminisztráció számára, de azt mondhatom, hogy mi magyarok az adminisztrációban, a statisztikákban különös mesterek vagyunk s ma, amikor talán ez után a javaslat után tárgyalni fogjuk a közélet tisztaságáról szóló javaslatot, — nem akarok annak vitájába belemenni, hogy szükség van-e arra a javaslatra, vagy nines — mindenesetre olyan javaslatot fogunk tárgyalni, amely teljes és tökéletes biztosítást nyújtana, próbaköve lehetne annak, hogy ha ezt a kérdést az egyéni, egyénenkénti elbírálás útján akarjuk megoldani, kaphassunk olyan igazságos megoldást, ahol mindenki belekerül abba az osztályba, amely őt joggal megilleti. Joggal megilleti a 25 év előtti állapotok figyelembevétele és joggal megilleti mai anyagi helyzete és anyagi körülményei mellett. összefoglalva az eddigi elhangzottakat, az a javaslatom, hogy ebben a kérdésben semmi körülmények között nem szabad visszariadnunk a nehézségektől és egy kimerítőbb, részletezőbb osztályozással meg kell kísérelnünk az adott viszonyok mellett megkeresni a legmegnyugtatóbb megoldást. Természetes, hogy ennél az osztályozásnál igen erős degresszív kulcsot kell alkalmaznunk, mert hiszen csak ilyen módon tudjuk a kívánt célt elérni és ilyen módon tudunk komolyabb és nagyobb restitucíőt nyújtani mindazoknak, akik aránytalanul nagy áldozatokat hoztak, viszont minimálisan kell rendeznünk azokat az adósságokat, amelyeknél a juttatandó kárpótlás nem jelent komoly tételt. r Önkéntelenül merül fel egy ilyen degreszszív megoldás mellett az a kérdés is, amely egészen önálló módja is lehetett volna e kérdés megoldásának, nevezetesen egy újabb államkölcsön jegyzése, amelynél mód lett volna nyújtandó a hadikölesöntulajdonosoknak arra, hogy egy újabb államkölcsönt legalább bizonyos százalékig a régi hadikölesönökkel jegyezhessenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés mint teljesen önálló megoldás is számításba jöhetett volna, mert hiszen így is el lehetett volna képzelni a kérdés gyökeres megoldását, viszont össze is lehet kapcsolni ugyanezzel a megoldással, ugyanilyen természetű elgondolással, mint amelyet ez a javaslat boz elénk. Koncedáloin azt, hogy nagyon sok hadikölcsönjegyző, sot talán éppen a régi haüikölcsönjegyzők túlnyomó tölbbsége ma nem volna abban a helyzetben, hogy egy újabb államkölcsön jegyzésében résztvehessen, de meg lehetne engedni az igazolt hadikölesönbirtokosoknak, hogy hadikölcsönkötyényeiket eladhassák és ezekkel azután más jegyezhessen kötvényeket. Ilyen módon magúiknak a papíroknak bizonyos árfolyama alakulna ki, ezáltal tehát a valorizálást nagyobb összegben tehetném lehetővé, nagyobb összeget tudnék tehát juttatni a régi haddkölcsönkötvény-jegyzőknek. Hangsúlyozni kívánom, hogy ennél a megoldási módnál sem vonnélk be több kötvényt a rendezésbe, mint amennyit egyébként igen helyesen ez a javaslat is be szándékozik vonni, tudniillik feltétlenül kirekesztendőknek tartanám ebből és bármilyen másfajta valorizálásból azokat a kötvényeket, amelyek az ős jegyzőktől másokhoz kerültek át, amelyeket mások spekulációs célokból vásároltak meg a későbbiek során. Ismétlem, ez is egy teljesen önálló mód lehetne ennek a kérdésnek a rendezésére, a kettőt összekapcsolni is lehetne, ezt a kérdést ülése 19 U2. április 28-án, kedden.. It5 azonban nem kívánom különösebben, részletesebben tárgyalni, hiszen a törvényjavaslat láthatóan egészen más úton kíván haladni: nem kívánta -ezt a kérdést összekapcsolni. T. Ház! Ha számításba veszem azt a 17 ;nillió pengőt, amely pillanatnyilag évente kamatszolgáltatásra elő van irányozva és számításba veszem azt, hogy költségvetésünk eddig is felvett bizonyos összegeket — ezéyi költségvetésünk például egyik címen 3*6, másik címen 0'2. "összesen tehát 3-8 millió uengőt — a hadiköl csőn jegyzőket támogató akcióra, az én meggyőződésem az, hogy egy ilyen előbb vázolt módon sóikkal hatékonyabb módon tudnók végrehajtani a komolyan reászorulóknál a valorizációt, ami a lelkeket jobban megnyugtatná és sokkal jobban megerősítené a bizalmat az állampapírok iránt. Mert nem lekiesinylendő szempont ennél a kérdésnél, amelyet ez a javaslat tárgyal, a közhitel és az állampapírok iránti hit és bizalom kérdése sem. Bizonyos vagyok benne, hogy maga a miniszter úr is számolt ezzel a kérdéssel, amikor ezt a javaslatot idehozta, minthogy ez jövő nemzetgazdaságunk szempontjából is rendkívül fontos kérdés. T. Ház! A javaslat részleteivel nem kívánok "foglalkozni. Nem kívánok foglalkozni azért, mert hiszen az alapelgondolásokban nem ogyezik meg a véleményem a javaslattal. Hogy a 'részletekből mégis kiragadok egy részletkérdést, azt azért teszem, mert egészen érdekes dolgot látok a javaslat 9. §^ában. A javaslat 9. §-a kimondja, hogy az átértékelés során olyan személy, akit az 1939 : IV. t.-c. vagy az 1941: XI. t.-c. értelmében zsidónak kell tekinleni s akinek 5000 pengőt meghaladó névértékű címletet kellene kiadni, csak 5000 névértékű címlet kiadását igényeheti, míg a többletet az 1939:1V. t.-c. 22. §-ában meghatározott célra, vagyis a zsidók kivándorlásának előmozdítására szolgáié alap fejlesztésére kell fordítani. (Bodor Márton: MiérU) Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a rövid rendelkezéssel kapcsolatiban a következőket szögezzem le. Ha már különbséget teszünk — szerintem igen helyesen — a kötvénytulajdonosok személyében zsidók és keresztények közölt, és ha a törvényjavaslat már egyébként is hangsúlyozza az adminisztráció egyszerűsítését, akkor rendkívül egyszerű a teljes^ kizárásuknak a módja. Annak, amit az előadó úr felemlített, hogy ezzel azt kívántuk elérni, hogy k keresztény kisjegyzők ne legyenek kénytelenek igazolni keresztény mivoltukat, szerintem vau egy egyszerű megoldási módja és pedig az, ami most már igen sok törvényalkotásunkba n szerepel, hogy tudniillik mindenkinek büntetőjogi felelőssége tudatában ki kell jelentenie, hogy keresztény és nem esik az említett törvények hatálya alá. Ezt a megoldási módot egyébként is ebben a vonatkozásban, mihelyt itt ezt a különbséget megtettük, azért is igazságosnak, aránylag igazságosnak, méltányosnak kell minősítenem, mert hiszen ha megvizsgáljuk azt, vájjon a hadikölcsön jegyzők között, különösen pedig a nosztrifikáltak névjegyzékében kiket találunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy elsősorban a magyar középosztály vette ki részét ezekből a háborús áldozatvállalásokból, (Ügy van! Úgy van! a , szélsőbaloldalon.) ezzel szemben a zsidóság valóban csak akkor és csak annyit jegyzett, amikor és amennyit feltétlenül jegyeznie kellett, de a későbbiek sorún, akkor, amikor a hadikölcsönkötvények értékének zuhanása beállott, amikor a spekuláció