Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

130 Az országgyűlés képviselőházának 251 képességek mellett feltétlenül előnyben kell ré­szesíteni a többgyermekes családapákat. Ne úgy legyen, mint ma van, hogy sokszor nem le­het lakást kapni azért, mert a háziurak nem szeretik a gyermekeket. (Ügy van! Ügy van!) Egy egészen más fizetési rendszert kell al­kotni. Egészen más fizetési rendszer alapján fizetném a közalkalmazottakat, mégpedig a fő­súlyt a családi pótlékra, a feleség és a gyerme­kek családi pótlékára fektetném, mert sokkaJ könnyebben megél fizetésből egy miniszteri osztálytanácsos, aki nőtlen, mint egy minisz­teri tanácsos, akinek hat gyermeke van. (Egy hang a középen: Ilyen nincs!) Ezen a téren te­hát feltétlenül sürgősen segíteni kell. Ezek olyan kérdések, amelyeket azonnal meg lehet oldani, amelyeiket a háború nem befolyásol, sőt "ellenkezőleg, ha az a fronton küzdő katona látja, hogy családtagjairól, gyermekeiről ide­haza szorgosan, meleg szeretettel gondoskod-. nak, sokkal jobban teljesíti odakinn a köteles­ségét. (Ügy van! Ügy van!) Itt van az agglegényadó kérdése is. Azt gondoltuk, hogy, ha az agglegényeket bizonyos szerény keretek között megadóztatjuk, akkor a kérdést már megoldottuk. Én jól tudom, hogy azzal, hogy az agglegényadót felemeljük, az agglegényeket még nem fogjuk házasságra kényszeríteni, de igenis ilyenkor, háború ide­jén, amikor háborúban vagyunk, lehet látni» ki mit ér a nemzet szempontjából és itt meg kell állapítanom, hogy most látjuk, hogy az agglegények és a családtalan emberek félembe­rek a nemzet szempontjából. (Ügy van!) Ami­kor egyik-másik család — mint magam is — 5—6 katonát szolgáitat a hazának, (Éljenzés.) akkor igenis különbséget kell tenni azok ja­vára, akik kiveszik a részüket nemcsak adóval, hanem vérrel is a haza megmentéséből, azokká! szemben, akik idehaza angol pipával és kutyá­val sétálgatnak az utcán. (Igaz! Ügy van! Élénk taps.) Ezeket igenis meg kell bélyegez­nünk, — hogy így fejezzem ki magamat — mert ezek félértékek a nemzet szempontjából. Érezze ezt imindenki, aki gyermekeket nem ne­vel az országnak, mert különben kipusztul ez a faj, pedig a magyarságnak az az érdeke, hogy megvalósuljon Eákosi Jenőnek az az álma, hogy 30 millió magyart akarunk látni. Mélyen t. Képviselőház! Egyáltalán a kor­mány minden szociális intézkedésénél az le­gyen az elv, hogy oda kell a legnagyobb se­gélyt nyújtani, ahova a legtöbb behívó-cédulát küldik ki mozgósításkor. (Ügy van! Ügy van!) Nem volt ez boszorkányság, csak egy rendelet, a lelkek megnyugszanak és az emberek köny­nyebben viselik a nehéz terheket. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Hasonlóképpen lehet családvédelmi intézkedéseket tenni a közellátás terén. Tessék a betegeket, az öregeket és a gyermekeket ösz­szeírni! Az öregnek, a betegnek, meg a gyer­meknek íeltétlenül legyen tej és vaj. (Helyes­lés és taps.) Ez legyen az első intézkedés. Ki­megyünk a frontra, ha tudjuk, hogy gyerme­keink itthon nem szenvednek és egészségüket nem ássuk alá. (Taps.) Mélyen t. Képviselőház! Eátérek kedvenc témámra, a földbirtokreformra. Eégi harcosa -vagyok a földbirtokmegoszlás igazságosabb rendezésének és örömmel üdvözlöm a minisz­terelnöknek azt a cselekedetét, hogy még mi­előtt beült ide a bársonyszékbe, már az olvas ó­. ülése 19U2 március 20-án. vénteken. ban olvastam a rendeletet, hogy kisajátította a zsidóbirtokokat. Ezt is meg lehet tenni, ügy-e ? Nem volt ez boszorkányság, csak egy rendelet kellett és a zsidók birtoka rövidesen azoknak a kezébe kerül, akik verejtékeztek ezért a föl­dért és akiknek ősei vérrel szerezték ezt a föl­det. (Keck Antal: Mennyit kellett beszélni!) Mennyit kellett erről beszélni! Ha visszagon­dolok, hogyan nevettek, amikor először mertük egyáltalában a zsidó szót kiejteni a Háziban. Ha kézigránátot dobnának ide, sem lenne ak­kora felfordulás, mint volt akkor, amikor ki mertem mondani, hogy zsidó. (Gr. Festetics Do­monkos: , Bizony!) T. Ház! Ha már ennél a kérdésnél tartok, akkor legyen szabad megjegyeznem, hogy a hitbizományok reformja, a nagybirtokoknak kisbirtokokra való, — nem mondom, hogy sak­táblaként való felosztása — ezt sohasem akar­tuk, Nagyatádi maga sem akarta — szintén be kell, hogy következzék. Nagyatádinak az, volt az eredeti elgondolása, hogy a kisbirtokot, a kisgazdaságot kell megerősíteni. A tíz holdat kell húszra felemelni, hogy mennél több egész­séges, nem fél beteg, vagy félegészséges, hanem teljesen egészséges kisexisztencia legyen, mert ha minden puskalövésnyire felépülnek ezek a kis tanyák, akkor ezek védőbástyái lesznek ennek a nemzetnek. Akkor nem kell a belső fel­fordulástól félni, akkor nem ismétlődik meg 1918 sem, akkor nem fognak mégegyszer pesti zsidógyerekek a vidékre menni és a magyar fajtát az akácfákra felakasztani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr nagyon helyesen azt mondotta, hogy addig nem hajlandó senkitől egy hold földet sem el­venni, amíg zsidó föld. áll rendelkezésre. Alá­írom. Ez a sorrend. Ez az igazságos sorrend. Először a zsidóbirtok tűnjék el, először keresz­tény magyarok üljenek abba a zsidó birtokba, de azután nem szabad egy percig sem meg­állani. Örültem, amikor az előbb azt tetszett mondani, hogy a folytatása következni fog. Feltétlenül jönnie kell az erőtel jesebb telepítés­nek, de nem abban a formában, amint egyes rövidlátó és antiszociálisán gondolkodó nagy­birtokosaink elképzelték, hogy majd a zsidó­birtokkal el lesz intézve a dolog és nem lehet a nagybirtokhoz hozzányúlni a többtermelés és egyebek érdekében. Én láttam egyszer egy OMGE felterjesztést, hogy össze kell írni, hol nem sikerült a földreform, hogy az emberek­; nek a kedvét elvegyék. Ügy okoskodtak, mint az egyszeri cukrász, aki inasát, amikor torkos­kodott, úgy nagyonetette oukrászsütemény­nyel, hogy többet soha nem evett. Azt gondol­ták ezek az urak, hogy az embereknek is el­megy majd a kedvük a földreformitól, iha tíz­kilométerre adnak egy holdacska rossz földet és az ellenkezőjét érték el, mert azt mondották az emberek, hogy ha ez nem volt jó és ezt ma­guk a szakértő emberek, az érdekeltek hivata­losan megállapítják, akkor jöjjön a jobbik, a bővített» a második kiadás. Ne cvikliszerűen, egyenkint, gyengén mérjék ezeket a szociális reformokat A zsidótörvénynél is annyit tol­doztunk, foltoztunk, hogy a végén már magam sem tudom, zsidó vagypk-e vagy nem, (Élénk derültség.) mert nekem kell magamat igazol­nom, nem a zsidónak. Tessék radikális meg­oldást hozni, vagy hozzá sem nyúlni a^ kér­-déshez. Jól mondotta ,a miniszterelnök úr, -— i ez tetszett nekem — hogy: félmtézkedésêkkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom