Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

130 Az országgyűlés képviselőházának 251 képességek mellett feltétlenül előnyben kell részesíteni a többgyermekes családapákat. Ne úgy legyen, mint ma van, hogy sokszor nem lehet lakást kapni azért, mert a háziurak nem szeretik a gyermekeket. (Ügy van! Ügy van!) Egy egészen más fizetési rendszert kell alkotni. Egészen más fizetési rendszer alapján fizetném a közalkalmazottakat, mégpedig a fősúlyt a családi pótlékra, a feleség és a gyermekek családi pótlékára fektetném, mert sokkaJ könnyebben megél fizetésből egy miniszteri osztálytanácsos, aki nőtlen, mint egy miniszteri tanácsos, akinek hat gyermeke van. (Egy hang a középen: Ilyen nincs!) Ezen a téren tehát feltétlenül sürgősen segíteni kell. Ezek olyan kérdések, amelyeket azonnal meg lehet oldani, amelyeiket a háború nem befolyásol, sőt "ellenkezőleg, ha az a fronton küzdő katona látja, hogy családtagjairól, gyermekeiről idehaza szorgosan, meleg szeretettel gondoskod-. nak, sokkal jobban teljesíti odakinn a kötelességét. (Ügy van! Ügy van!) Itt van az agglegényadó kérdése is. Azt gondoltuk, hogy, ha az agglegényeket bizonyos szerény keretek között megadóztatjuk, akkor a kérdést már megoldottuk. Én jól tudom, hogy azzal, hogy az agglegényadót felemeljük, az agglegényeket még nem fogjuk házasságra kényszeríteni, de igenis ilyenkor, háború idején, amikor háborúban vagyunk, lehet látni» ki mit ér a nemzet szempontjából és itt meg kell állapítanom, hogy most látjuk, hogy az agglegények és a családtalan emberek félemberek a nemzet szempontjából. (Ügy van!) Amikor egyik-másik család — mint magam is — 5—6 katonát szolgáitat a hazának, (Éljenzés.) akkor igenis különbséget kell tenni azok javára, akik kiveszik a részüket nemcsak adóval, hanem vérrel is a haza megmentéséből, azokká! szemben, akik idehaza angol pipával és kutyával sétálgatnak az utcán. (Igaz! Ügy van! Élénk taps.) Ezeket igenis meg kell bélyegeznünk, — hogy így fejezzem ki magamat — mert ezek félértékek a nemzet szempontjából. Érezze ezt imindenki, aki gyermekeket nem nevel az országnak, mert különben kipusztul ez a faj, pedig a magyarságnak az az érdeke, hogy megvalósuljon Eákosi Jenőnek az az álma, hogy 30 millió magyart akarunk látni. Mélyen t. Képviselőház! Egyáltalán a kormány minden szociális intézkedésénél az legyen az elv, hogy oda kell a legnagyobb segélyt nyújtani, ahova a legtöbb behívó-cédulát küldik ki mozgósításkor. (Ügy van! Ügy van!) Nem volt ez boszorkányság, csak egy rendelet, a lelkek megnyugszanak és az emberek könynyebben viselik a nehéz terheket. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Hasonlóképpen lehet családvédelmi intézkedéseket tenni a közellátás terén. Tessék a betegeket, az öregeket és a gyermekeket öszszeírni! Az öregnek, a betegnek, meg a gyermeknek íeltétlenül legyen tej és vaj. (Helyeslés és taps.) Ez legyen az első intézkedés. Kimegyünk a frontra, ha tudjuk, hogy gyermekeink itthon nem szenvednek és egészségüket nem ássuk alá. (Taps.) Mélyen t. Képviselőház! Eátérek kedvenc témámra, a földbirtokreformra. Eégi harcosa -vagyok a földbirtokmegoszlás igazságosabb rendezésének és örömmel üdvözlöm a miniszterelnöknek azt a cselekedetét, hogy még mielőtt beült ide a bársonyszékbe, már az olvas ó. ülése 19U2 március 20-án. vénteken. ban olvastam a rendeletet, hogy kisajátította a zsidóbirtokokat. Ezt is meg lehet tenni, ügy-e ? Nem volt ez boszorkányság, csak egy rendelet kellett és a zsidók birtoka rövidesen azoknak a kezébe kerül, akik verejtékeztek ezért a földért és akiknek ősei vérrel szerezték ezt a földet. (Keck Antal: Mennyit kellett beszélni!) Mennyit kellett erről beszélni! Ha visszagondolok, hogyan nevettek, amikor először mertük egyáltalában a zsidó szót kiejteni a Háziban. Ha kézigránátot dobnának ide, sem lenne akkora felfordulás, mint volt akkor, amikor ki mertem mondani, hogy zsidó. (Gr. Festetics Domonkos: , Bizony!) T. Ház! Ha már ennél a kérdésnél tartok, akkor legyen szabad megjegyeznem, hogy a hitbizományok reformja, a nagybirtokoknak kisbirtokokra való, — nem mondom, hogy saktáblaként való felosztása — ezt sohasem akartuk, Nagyatádi maga sem akarta — szintén be kell, hogy következzék. Nagyatádinak az, volt az eredeti elgondolása, hogy a kisbirtokot, a kisgazdaságot kell megerősíteni. A tíz holdat kell húszra felemelni, hogy mennél több egészséges, nem fél beteg, vagy félegészséges, hanem teljesen egészséges kisexisztencia legyen, mert ha minden puskalövésnyire felépülnek ezek a kis tanyák, akkor ezek védőbástyái lesznek ennek a nemzetnek. Akkor nem kell a belső felfordulástól félni, akkor nem ismétlődik meg 1918 sem, akkor nem fognak mégegyszer pesti zsidógyerekek a vidékre menni és a magyar fajtát az akácfákra felakasztani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr nagyon helyesen azt mondotta, hogy addig nem hajlandó senkitől egy hold földet sem elvenni, amíg zsidó föld. áll rendelkezésre. Aláírom. Ez a sorrend. Ez az igazságos sorrend. Először a zsidóbirtok tűnjék el, először keresztény magyarok üljenek abba a zsidó birtokba, de azután nem szabad egy percig sem megállani. Örültem, amikor az előbb azt tetszett mondani, hogy a folytatása következni fog. Feltétlenül jönnie kell az erőtel jesebb telepítésnek, de nem abban a formában, amint egyes rövidlátó és antiszociálisán gondolkodó nagybirtokosaink elképzelték, hogy majd a zsidóbirtokkal el lesz intézve a dolog és nem lehet a nagybirtokhoz hozzányúlni a többtermelés és egyebek érdekében. Én láttam egyszer egy OMGE felterjesztést, hogy össze kell írni, hol nem sikerült a földreform, hogy az emberek; nek a kedvét elvegyék. Ügy okoskodtak, mint az egyszeri cukrász, aki inasát, amikor torkoskodott, úgy nagyonetette oukrászsüteménynyel, hogy többet soha nem evett. Azt gondolták ezek az urak, hogy az embereknek is elmegy majd a kedvük a földreformitól, iha tízkilométerre adnak egy holdacska rossz földet és az ellenkezőjét érték el, mert azt mondották az emberek, hogy ha ez nem volt jó és ezt maguk a szakértő emberek, az érdekeltek hivatalosan megállapítják, akkor jöjjön a jobbik, a bővített» a második kiadás. Ne cvikliszerűen, egyenkint, gyengén mérjék ezeket a szociális reformokat A zsidótörvénynél is annyit toldoztunk, foltoztunk, hogy a végén már magam sem tudom, zsidó vagypk-e vagy nem, (Élénk derültség.) mert nekem kell magamat igazolnom, nem a zsidónak. Tessék radikális megoldást hozni, vagy hozzá sem nyúlni a^ kér-déshez. Jól mondotta ,a miniszterelnök úr, -— i ez tetszett nekem — hogy: félmtézkedésêkkel