Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-251
Az országgyűlés képviselőházának 251. nem érnek semmit, (Ügy van! a szélsőhaloldalon.) mert a*kérdést elodázzák, az elégedetlenséget pedig nem csillapítják le. Szomorú állapot van a felszabadult Bácska területén is. Én a Felvidékről leszármazott bácskai vagyok. (Derültség.) Ezt tüntetőleg mondom, mert az egészséges felvidéki szellemet levittük a Bácskába. (Taps a szélsőbaloldalon.) Mi ezt a Bácskát nem ajándékba kaptuk: a magyar vitézség, a magyar tettrekészség, honvédségünk szerezte vissza a legfelsőbb Hadúr parancsára. (Éljenzés.) És amikor bementem oda, azt láttam, hogy a csetnikek, a dobrovoljácok elmentek, de a magyarok nem kapják vissza a birtokukat. Ismerek Baranyában földbirtokosokat, 1200 holdja van az egyiknek, hatan vannak hozzá és nem bírnak belejutni. Az idén a termést más értékesítette. Becsületes magyar emberek ülnek benne. Rendben van. Tessék ezeket kártalanítani. De akire csak kétszáz hold esik, attól [ azt nem lehet elvenni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy 84.000 holdba egyszerűen belovagoltak. (Taps.) Mélyen t. miniszterelnök úr, egyforma igazságot az egész vonalon (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) mert az ilyen dolog borzasztó rossz vért szül az országban! Én nem személyeskedem, ezt leszegezem. (Rajniss Ferenc: Lehet így belovagolni 1 ?) Igenis belovagolt a 84.000 holdba. Mindjárt letűzték a főhercegi karókat és megmondották, hogy ez a főherceg tulajdona. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Ezt a 84.000 holdat becsületes magyar bakák vére szerezte vissza. (Rajniss Ferenc: Ezért nem kellene cenzúra, hogy ezt meg tudjuk mondani!) Elnök: Csendet kérek Rajniss képviselő úr! (Rajniss Ferenc: Most szóltam először egész nap!) Meskó Zoltán: Ez a 84.000 hold a legjobban felszerelt birtok. Ezt a szerbek annakidején elvették és a leggyönyörűbben felszerelték. r A szerb állam tulajdonába vette, tehát legalább átmenetileg a szerb állam, a szerb kincstár tulajdonjogából át kell esnie a magyar kincstár tulajdonjogába. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ezeket a birtokokat kell elsősorban fölbirtokreform célokra felhasználni. Mert ha mi bizonyos családoknak kivételes jogokat adunk — én nem adtam volna nekik — akkor mérjünk egyforma mértékkel ezen a téren. A tiszteletet a volt királyi család tagjainak meg lehet adni, de amikor anyagi erőkről, fÖldbirtokreformról van szó, akkor nekik kellene jó példával elöljárniok. 200 holdat elvenni és ugyanakkor ezt megengedni, lehetelen dolog. Én igenis a mélyen t. miniszterelnök urat személyében teszem felelőssé, mint a Kállay-esalád egyik tagját, aki tudja, hogy mi a földreform. Szabolcsban tapasztalhatta, hogy mit csináltak a zsidók a mi becsületes magyarjainkkal. Szabolcs vármegye az iskolapéldája annak, hogyan lehetett azt a becsületes nemzetfenntartó birtokososztályt a birtokából kiforgatni. A legtöbb esetben önhibáján kívül — voltak mások is — forgatták ki ősi birtokaiból. Nehezen lehet ezt visszaszerezni. Amikor tehát ez a birtok visszaszáll a magyar nemzetre, akkor ne fehér lovon lovagoljanak ide be, hanem mankós bakák menjenek oda, akik testi épségüket vesztették el, akiknek a háború a családjaikat tette tönkre. Elsősorban ezeknek juttassuk a földet és telepítsük oda a Tiszántúlnak és más részeknek, a székelyeknek. szeülése 19 U2 március 20-án, pénteken. 131 yencsétlen, szegény, sorsüldözött, de a nemzeti ideálokhoz mindenkor hű népét. (Élénk éljenzés és taps.) Mélyen t. Képviselőház! Jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy a zsidókérdésben a miniszterelnök úr azt jelentette ki, hogy természetesen a zsidó faj. Hej, ha 1932-ben a Kúria is ezen az állásponton lett volna! A miniszterelnök úr tapsot kapott most, de akkor én két hónapot kaptam. (Derültség.) Mélyen t. miniszterelnök úr, tessék nekünk elégtételt szolgáltatni! Nem nekem, hanem azoknak, akik esetleg állásukat vesztették, fegyelmiket kaptak, az előléptetéstől elestek és egyéb hátrányokat szenvedtek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez az igazság!) Tessék most nekünk e kijelentés alapján teljes elégtételt szolgáltatni. Egy mondattal befejezem. (Egy hang a jobboldalon: No-no!) A magyar ipart nehéz körülmények között — jól mondotta Tildy t. képviselőtársam — a mezőgazdaság súlyos áldozatainak árán, hozzáértő emberek segítségével tették naggyá. Ezt az ipart nekünk épp úgy meg kell védenünk, mint a magyar földet. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni! (Rajniss Ferenc: Oda nem lovagoltak be! Az iparba?) Meskó Zoltán: Gondoskodnia kell teíhát a kormánynak arról, hogy a magyar ipar ne kerüljön külföldiek kezére. (Éljenzés és taps.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy... Elnök: Kérem a képviselő nrat, méltóztassék beszédét befejezni. Már három mondatot méltóztatott mondani. (Derültség.) Meskó Zoltán: ... parasztgyerekek voltak a játszótársai, polgárgyerekek az iskolatársai, jegyzői irodában dolgozott, ismeri a népet. Azt kívánom, hogy a miniszterelnök úr nagynevű édesapja, Kállay András nyomdokain haladjon, aki igazi magyar úr és szociális, fajvédő gondolkodású ember volt. (Taps. — vitéz Magasházy László: A végében volt tűz. — Derültség.) Elnök: Szólásra következük? i Haala Róbert jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Végighallgattam a miniszterelnök úr két felszólalását. Sajnálattal kell hiányolnom e beszédekből azt, hogy a magyar parasztság felé nem hallottam olyan meleg, segítő és jóindulatú megnyilatkozást, mint amilyet például a munkások felé hallottam. (Kállay Miklós miniszterelnök: Folyton róluk beszéltem! Amikor a magyar népről beszéltem, elsősorban magyar földmíves testvéreimről beszéltem.) Én végighallgattam a miniszterelnök úr felszólalását és nem mondom, hogy általánosságban a magyar népről és a magyar parasztságról való megemlékezés nem történt meg, de hiányzott felszólalásából azoknak a szempontoknak, azoknak^ az érdekeknek a kihangsúlyozása — legalább részben — amelyeket mi, a magyar falu népe, elvárunk. Ne méltóztassék ezt rossz néven vermi és úgy tekinteni, mintha a magyar falu népe, a magyar parasztság ki akarná magát szakítani a nemzeti közösségből vagy szembehelyezkednék a nemzeti közösséggel akkor, amikor a maga számára is kíván valamit és ezt a kívánságát fenntartja. Mert ha a magyar népet oly sokszor emlegetik,, mint a nemzet gerincét. 26*