Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

Az országgyűlés kéjmiselohdzaïïiak 251, Európa kereszténysége a vörös rém és a vörös veszedelem ellen. (Ügy van! Úgy van!) Mi ma­gyarok már saját vérünkből kitermelt szérum­mal, védőanyaggal és szerrel szolgálhatunk a művelt nyugatnak. De sajnos, hiába beszélünk, mert a művelt nyugat még mindig nem érti meg, hogy ma minket fenyeget a vörös vesze­delem, d'e •— ne adja az Isten — elérkezhet az azi idő, amikor ők lennének ennek áldozataivá. r T. Ház! Háborús időket élünk, nagyon ter­mészetes tehát, hogy az ellenzék hangja is meg van határozva és hogy az ellenzék — szem előtt tartva az ország egyetemes érdekeit — bizo­nyos hangfogót tesz bírálatára, de méltán és jogosan elvárhatja, sőt megkövetelheti a ma­gyar királyi kormánytól, a kormánypárttól, hogy az\ ellenzéknek ezta hazafias álláspontját honorálja és a maga részéről is kerül miniden olyan dolgot, amely a pártviszályt ebben az országban bárhol, bárkivel szemben kiélezheti. (Ügy van! a középen.) A miniszterelnök úr külpolitikáját illető­leg beszéde minden pontjával, felfogásával teljesen egyetértek. Tengelybaorátok voltunk* tengelybarátok vagyunk és azok is maradtunk. de e mellett' mindenkor és mindenkivel szem­ben öncélú, önérzetes és öntudatos magyar po­litikát óhajtunk folytatni. Évszázadokon át vérzett a fiatal, lovagias magyar nemzet a vén Európáért, jogos tehát a követelésünk, hogy az új Európában mint szabad, független nem­zet megtaláljuk a helyünket. A történelem fo­lyamán nem egyszer százezerszámra hullt a magyar ember s folyt a magyar vér az európai nagy gondolatért, az európai kereszténységért és a kultúráért, de ezért a múltban a magyar soha elismerést nem kapott, soha hálával irán­tunk nem viseltettek, ellenben mindezekért a nagy véráldozatokért nekünk Trianonnal fi­zettek. Ezt sohasem szabad szem elől téveszte­nünk akkor, amikor a külpolitikában állást foglalunk, (vitéz Magasházy László: Nagyobb tűzzel, Zoltán! — Derültség.) Nem tudom, hogy a képviselő úr micsoda tűzhöz van szokva. (Felkiáltások a jobboldalon: Tábortüzhöz!) Na­gyon Örülök, hogy nyugalmazott tábornok ko­rában is a tüzes beszédeket szereti. (Élénk de­rültség.) T. Ház! Ami a nemzetiségi kérdést illeti, (Ralisuk! Halljuk!) én ebben is (teljesen oszto­zom a mélyen t. miniszterelnök úr felfogásá­ban. A nemzetiségi kérdésben az egyik nem­zetiséggel megvannak a megfelelő megállapo­dásaink, bár én a magam részéről azt hangoz­tatom, amit már másoktól is hallottam, hogy az egész kérdést^ egyöntetűen és nem kivétele­zetten kell elintézni. A nemzetiségek ebben az országban — és ezt nem győzzük eléggé han­goztatni, nem győzzük kifelé elégszer mon­dani — itt soha rossz bánásmódban nem része­gültek és minden mód, minden lehetőség meg­volt a részükre, hogy akár vallásukat, akár nyelvüket szabadon gyakorolják. Vagyont sze­rezhettek és szereztek is a magyarság rová­sára. (Rassay Károly: Magas állásokat!) Azt is meg kell állapítani, hogy ha valaki­nek rossz volt a dolga, a magyarnak mindig egy fokkal rosszabbul ment a sora. (Úgy van! Ügy van! — Taps Jobbfelöl.) A nemzetiségek részéről tehát — bármelyik legyen is az — há­látlanság, sőt^ tovább megyek, gyávaság az, ha a magyarság és a Magyarország mai nehéz helyzetében hűtlenek lesznek hozzánk, cserben­hagynák bennünket, amikor esetleg azok, akik ma hangoskodnak, amikor jól ment itt a soruk, meghunyászkodtak. Aki nem akarja alávetni KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. ülése 1H2 március 20-án, pénteken. 129 . magát a magyar áliameszmének, a szenfc­istváni birodalmi gondolatnak, annak ebben az országban helye nincsen. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) T5n magának Göring vezértábornagynak a kijelentését idé­zem, aki egy alkalommal, amikor itt járt Magyarországon, azt mondotta, hogy: »Ha na­gyon ugrálnak itt és a nemzet ellen vétenek, küldjék ki őket hozzám, majd én elintézem - odakinn a bajukat«. Szó szerint ezt mondotta Göring, szó szerint idéztem. Megértésre van szükség ebben az országban minden magyar állampolgárral, szeretettel kell viseltetnünk egymás iránt, becsüljük is meg egymást, de megvetjük azokat, akik a magyarság szent ügyét nehéz, időkben cserbenhagyják. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mélyen t. Képviselőház! A belpolitika terén elérkezett a szociális igazságtalanságok jóvá­tételének utolsó órája. A miniszterelnök úr em­lítette néhai Gömbös Gyula programmját, emlí­tette a 95 pontot, de — ha jól emlékszem — volt akkor még egy másik Programm is. Az a nagy magyar álmodozó egy idegen szót használt, ami. kor sofort-programmnak nevezte el a pontok­nak azt a részét, amelyeket azonnal meg lehet és meg kell valósítani. A háíborúban a törvény­hozás munkája tekintetében tényleg gátolva van, de szükségesek lehetnek olyan intézkedések, amelyek, ha megtétetnek, semmiféle irányban sem befolyásolják a háború menetét, sőt ellen­kezőleg, lelkesítik azokat, akik odakinn van­nak és megnyugtatják azokat, akik a kinm­levőkért aggódnak. Én itt mindenekelőtt a nem, zet sejtjére, a családra gondolok. A miniszter­elnök úr — lehet, sőt valószínű, hogy Pro­gramm jában benne van —ezt a részt nem dom­borította ki vagy legalább nem abban a kellő formában, mint azt mi itt jogosan elvárhattuk volna. Pedig a családvédelem kérdése a leglé­nyegesebb ma ebben az országban. A nemzet sejtje a család. Ha családjaink nem boldogul­nak, magának a nemzetnek a léte van meg­támadva. A családvédelmi törvények egész so rozatára van égető szükségünk. Harc kell az egyke és az egyse ellen. Ezt nem szólamokkal, nem propagandairatokkal lehet elintézni, ha­nem igenis, szociális intézmények útján kell lehetővé tenni, hogy a fiatalság idejekorán csa­ládot nevelhessen. Vannak itt büntető szánk, ciók is. A magzatelhajtást szigorúbban kell büntetni. En mindenkit, aki ilyent tesz, halállal büntetnék, hogy aki halált okoz, az halállal bün­tettessék. Azonkívül a többgyermekes csalá­doknak bizonyos kedvezményeket és előnyöket kell juttatni. Többek között — hogy egypár dolgot említsek ebből a gondolatkörből — a népnevelésről beszélt nagyon helyesen az igen t. kultuszminiszterelnök úr. Itt van a családi tandíj kérdése. 5—6 gyermekes családok van­nak, ahol a gyermekek közül egyik-másik eset. leg okos, kiváló ember lenne, ha a szülőknek alkalmuk lenne taníttatni őket. Nem volt al­kalmuk. Tessék módot adni rá, hogy a harma­dik vagy negyedik gyermek ingyen taníttassék végig, egészen az egyetemig. Ez egy nagyon fontos kérdés lenne. Itt vannak azután az adókedvezmények. Most már ugyan igyekeznek eleget tenni a többgyermekes családok érdekében ennek a kö­vetelménynek, de ennél a kérdésnél is sokkal radikálisabban kell eljárni s nagyobb adóked­vezményt kell adni a többgyermekes családok­nak. Azonkívül az alkalmazásnál, a tisztviselők és egyéb alkalmazottak felvételénél egyenlő 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom