Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

128 Az országgyűlés képviselőházának 251 másikat tárgyaljuk le. (Maróthy Károly: Egy hét alatt mögoldom! — Elnök csenget.) Külön beoi is méltóztassék figyelembe Tenni valamit. Azt, hogy helytelenül idézünk egy közmondást. Ez arra vonaltkozik, amit több oldalról hallottam, hogy ezt és ezt sürgősen meg kell valósítani. A latin közmondás voltaképpen nem azt mondja, hogy: »Inter arma silent musae«, hanem azt, hogy: »Inter arma silent leges«. Igenis, a háború tartania és ideje alatt a törvényhozás munkásságát csak a legszükségesebb és a legfontosabb kérdésekre kell redukálni és koncentrálni. Ezek közé tartozónak tekintettem például a zsidóbirtokok elvételére vonatkozó javaslatomat. (Szöllősi Jenő: Mi van a latifundiumokkal?) Elnök: Most a miniszterelnök úr beszél és nem Szöllősi képviselő úr. (Halljuk! Halljuk!) Kállay Miklós miniszterelnök: Ezekben óhajtottam röviden válaszolni azokra a meg tisztelő felszólalásokra, amelyekben bemutatkozó beszédem részesült. Köszönöm a több oldalról megnyilvánult lojális hangot, ezt a lojalitást igyekezni fogok a magam részéről teljes mértékben viszonozni. Ezen a lojális vonalon haladva kérem a parlamentet, hogy további munkámban támogatni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen s a balközépen. — A szónokot üdvöslikJ Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó képviselő uralt illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Meskó Zoltán: Tisztelettel kérek tizenöt peine meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért tizenöt perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az igen t. miniszterelnök xír tegnatd felszólalásában az zal kezdte bemutatkozó beszédét, hogy őszintén, becsületesen és nyíltan feltárja az ország mai állapotát s ehhez fog alkalmazkodni. Engedje meg a it. kormányeinök úr, hogy én a magyar embert jellemző őszinteséggel hasonló nyíltsággal, hasonló szellemben mondjak bírálatot az ő kormánypolitikája felett. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a miniszterelnök úr nyíltan, félreérthetetlenül a jobboldali politika mellett foglalt állást. Teszem ezt annál is inkább, mert ezáltal liberális körökben bizonyos hozzáfűzött reménységeket eltüntetett, mert igenis, — mint mondotta — a Gömbös-féle szegedi gondolat alapján áll. Az igen t. miniszterelnök úr ezzel nyíltan színt vallott és azzal a ténnyel, hogy már bemutatkozása előtt mindjárt bizonyos fajvédelmi intézkedéseket hozott a zsidóibirtokok kisajátítása terén, bebizonyította, hogy ezen a téren óhajt haladni. En csak azt kívánom, hogy itt ne álljon meg, hanem folytassa ezt a munkát tovább ebben a tempóiban s egyik javaslattal jöjjön a másik után, mert azáltal, hogy ilyen fajvédelmi javaslatokkal járul a Ház elé, végre kiábrándítja azokat, akik jöveteléhez bizonyos reménységeket fűztek. így azok á bizonyos önámítók és rövidenlátók tisztán látnak majd és rájönnek arra, hogy a liberális-szabadkőműves korszaknak egyszer s mindenkorra vége van ebben az országban. (Börcs János: Csak Rassay nem hiszi ell) A miniszterelnök úr rendkívül nehéz körülmények között vette át az ország kormányzását. Súlyos feladatok megoldását várjuk tőle. A miniszterelnök úr mindjárt beszéde bevezetésese 194-2 májrcius 20-án, pénteken, seben — ne méltóztassék a kifejezésért haragudni — mintegy alibit igazolt, hogy hosszabb ideig nem volt aktív politikus, kikapcsolódott a politikából. Istenben boldogult vezérére, Gömbös Gyulára Hivatkozott és arra a bizonyos 95 pontos programmra. Ez a programm — és ebben osztom Maróthy képviselő úr véleményét s amelyet most a miniszter úr helyreigazított — idejét multa, Abban az időben azonban feltétlenül bizonyos haladást jelentett, hiszen abban az atmoszférában, abban a szellemben, abban az időben nem volt olyan könnyű dolog ezzel előállni. A magam példájára emlékeztetek. Amikor annakidején felálltam és kezdtem hasonló dolgokat emlegetni itt a Házban, akkor éppen a szociáldemokratapárt részéről abban a támogatásban részesültem, mint amilyenben ők részesültek ma itt a Háziban. Mondom, ez a pro. gramm elévült, az idő elhaladt fölötte. Ma már egy új világ van: új emberek követelik jogaik és méltányos igényeik kielégítését. Meg r vágyok azonban győződve arról is, — ha már a miniszterelnök úr néhai Gömbös Gyulára hivatkozott — hogy Gömbös Gyula, ha ma élne, nem venné programmjában revízió alá régi fajvédő álláspontját a zsidókérdésben. (Egy hang jobbfelöl: Ez biztos!) T. Képviselőház! Egy negyedszázada ülök már itt, hallottam nagyon szép szónoklatokat, de azt tartom és azt tartja az ország egész közvéleménye, hogy a legszebb programmnál is többet érnek a cselekedetek, a tettek. Az egyik kormánypárti lap úgy aposztrofálta a miniszterelnököt, mint a tettek miniszterelnökét, örömmel venném és velem együtt örülne mindenki, ha a jóslás valóra válna és a miniszterelnök úr mindazokat a javaslatokat, amelyeket a hadsereg fejlesztésén kívül megtehet, sürgősen a Ház elé hozná. Háborúban élünk és ismét Európa kereszténységéért, keresztény műveltségéért szállt síkra a magyar nemzet, de ez alkalommal nemcsak az európai kultúráért, hanem a magyarság szent ügyéért is, mert abban is igaza volt a miniszterelnök úrnak, hogy a mi honvédségünk, ha nem is közvetlen határainkon, de határainkon túl is a magyar határokat védi. (Ügy van! Ügy van!) Az az álláspontom, hogy igenis, ebben a háborúban részt kell vennünk, ameddig az országnak önbiztonsága és az ország teherbíróképessége ezt az ország jól felfogott érdekében megengedi. (Helyeslés balfelől.) Ezt nem lehet félremagyarázni, mert mindenki csak annyit ad, amennyit tud. amennyit köteles adni, amennyit a nemzet és a nép érdeke megenged. Teljes erővel, teljes odaadással és teljes lelkesedéssel veszünk részt a bolsevizmus elleni harcban, azonban nekünk tekintettel kell lennünk a tekintendőkre is itt ebben az országban. Mozgolódások vannak az ország minden részében, tehát nekünk és a kormánynak ezt igenis figyelembe kell vennünk. Ez volt az előző külügyminiszter úr álláspontja is s remélem, hogy a mostani miniszterelnök és külügyminiszter úrnak is ugyanez az állás pontja. (Rassay Károly: Milyen csendesen meglehet ezt hallgatni!) Mi a művelt nyugatért küzdünk, a keresztény kultúráért is küzdünk, mint tettük a múltban, a művelt nyugat azonban még nem tapasztalta a saját bőrén a bolsevizmus »áldásit«. Ha a művelt nyugat végigélte volna azt, amit a magyar nemzet 1919-ben végigszenvedett, akkor talán másképpen cselekednének, akkor nem lennének ilyen rövidlátók és akkor talán egyesült erővel fogna Össze t