Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-251
Az országgyűlés képviselőházának' 251 Megteszünk mindent, meghozunk minden áldozatot, amit meg kell tennünk a magyar becsületért kint és idehaza minden időben. Azt hiszem, a magyar politika iránya, vezetése és módszere ezeréves történelmünk folyamán minden időben meg volt határozva és a vezetésben főképipen három nagy gondolat uralkodott mindig. Ez a józan okosság, a tárgyilagosság és a mérséklet. Ha mi minden időben s a mostaniban is ezt a három tulajdonságot megőrizzük lelkünkben s ez a bárom tulajdonság vezet bennünket cselekvései ükben, akkor biztosan merem remélni azt, hogy helyesen töltjük be hivatásunkat és meg fogjuk tenni mindig kötelességeinket kint és bent is. Ez a politikai irány ezeréves ebben az országban. Ezek a tulajdonságok fűztek bennünket a nyugathoz, ezek a tulajdonságok fejlesztették ki a szentistváni gondolatot, amelyről ma igen sokszor hallunk beszélni, de amely gondolatot sokszor félremagyarázzák itt ebben az országban. Elérkeztem a miniszterelnök úr másik nagy kérdiéskomplexusához, a nemzetiségi kerítéshez. Mi ezt a kérdést Szent István szellemében, elgondolásában kívánjuk minden időiben kezelni és szolgálni, dl© egyet mégiscsak szabad kívánnunk minden nemzetiséggel szemben, hogy ebben az országiban a magyar legyen és maradjon az úr. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a báloldalon.) Nem olyan értelemben, hogy mi a többieknek parancsoljunk, vagy őket leigálzzuk, hanem úgy, hogy testvéri egyetértésben éljünk egymás szomszédságában , de mindenekelőtt ia magyar állameszme szolgálatában és tiszteletében. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a báloldalon. — Szöllősi Jenő: Mi legyünk az elsőszülöttek!) T. Ház! A közellátás kérdésével foglalkozott a miniszterelnök úr beszédében harmadsorban. Azt hiszem, hogy nem egy ülés, de az ülések egész sora sem volna elegendő, ha ezt a kérdést át akarnók beszélni és föl akarnók fedni azokat a nehézségeket és bajokat, amelyek megvannak az országban és amelyeket ki kell küszöbölni. Nagyon kívánatos volna, hogy azt a lelkiegységet, amelyről beszélünk és amelyet innen kívánunk, a kormány legelőször megvalósítaná és a rendeletek kiadársában figyelemmel volna a kormány minden tagja egymásnak intézkedéseire, mert azokból az intézkedésekből, amelyek nem fedik egymás, amelyek nem mozognak egy síkon, valóban igen sok nehézség és baj származik kint a végrehajtás területén. Biztosítani kell azt, hogy a termelésben s annak folytonosságában ne álljon be zökkenő és akadály. Gondoskodni kell arról, hogy legalább azokat a javakat, amelyek mindenkinek életfenntartásához szükségesek, mindenki mégkaphassa ebben az országban. Nem bőségre gondolok én, de mindenkinek juttassanak legalább annyit, hogy az ő' lelke ne háborogjon és lelke ne lázongjon. Kint a falvakban nagyon nehéz végrehajtani ezeket a rendelkezéseket és .megértetni az emberekkel. (A klotürlámpa kigyullad.) Kérek tízpercnyi meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr tízperces meghoszszabbítást kér. (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a tízperces megihlosszabbításhoz hozzájárul,, a "•••- i_ Mátéffy Viktor: Az az egyszerű ember, aki ma már újságot olvas és hallja a különböző nagyhangú Ígéreteket s azokat nem látja, megvalósulni, mindig jobban és jobban csalóülése 19.Í2 március 20-án, péntekén. 117 dik. E csalódás nyomán keserűség, elégedetlenség él lelkében, amelyet levezetni nagyon nehéz a helyi hatóságoknak. Nagyon szükségesnek tartanám, hogy a kormányzat részéről mindig nagyon meggondoltan történjenek bejelentések, amelyek akár a közélelmezésre, akár a népruházására vonatkoznak. Olvassák az emberek az újságban, hogy ennyi millió méter ruhaszövet-anyag kerül felosztásra. Mindenki várja ezeket a millió métereket és mire a faluba érkeznek, összezsugorodnak néhány centiméterre. Sokkal joibh volna, ha a kormányzat, amikor már készen van az anyag, amellyel rendelkezik, akkor mondaná meg, hogy kinek mi jut abból, mert különben csalódnak az emberek és a csalódás mellett gyanakvókká válnak s elveszítik bizalmukat a közigazgatás, de minden faluvezető iránt is. Nem tudom, hogy országosan így yan-e ez, s így ítélik-e meg mindenütt a kérdést, de a pipőellátásra vonatkozólag legyen szabad most annyit megemlítenem, hogy legújabban járási elosztókat kreáltak s a járás központjára kell bemenni mindenkinek a féltalpért is. Azt hiszem, hogy ez a rendelkezés nem födi a praktikus vonalat és csak fokozni tudja a nehézségeket, amelyek ezen a ponton amúgyís megvannak már. Nem kívánok ezekkel a kérdésekkel tovább foglalkozni részleteiben, csak megismétlem kérésemet a kormányzat felé, hogy kevesebbet igérni és mindig csak annyit bejelenteni, amit adni tudunk. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy az igényeket nem tudjuk kielégíteni s ha a háború elhúzódik, ez a kielégítés még nehezebbé válik, de ha nem keltünk a nép lelkében csalódást, könnyebben fogja elviselni a lemondást. T. Ház! A miniszterelnök úr és kormánya éz eskütétel után fényképezőgép elé állt és megörökíttette ezt az alkalmat. Ügy néztem a képen, hogy a miniszterelnök úr kezében buzogány volt. A buzogány speciálisan magyar fegyver és ezt a magyar mindig becsülettel és erővel forgatta. A magyar politikának egyik jeles tulajdonsága az, hogy a magyar politikát magyar emberek magyar ösztönössége szerint csinálták és vezették minden időben. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr ezt a buzogányt nem hiába vette kezébe. Érzékeltetni kívánta a nemzettel szemben, kifelé is, hogy ezeréves őseire tekint vissza, akiknek véréből kinőtt benne az ő igaz magyar lelke, és származásával hordja önmagában a magyar ösztönösségeket és ezekkel kívánja szolgálni a magyar nemzetnek minden érdekét. Ezt a buzogányt tartja a kezében; ezzel üssünk ellenségeink felé, kint és bent is. (Egy hang a középen: Úgy van!) Ezzel a buzogánnyal kezünkben harcoljunk mindannyian összefogva, egymást megértve, hogy a magyar Programm valósággá váljék: a független, szabad, keresztény, boldog ország. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Árvay Árpád jegyző: Bródy András! Elnök: Bródy András képviselő urát illeti a szó. Bródy András: T. Ház! Kérem, méltóztassék beszédidőmnek tíz perccel való meghoszszablbítását engedélyezni. Elnök: A képviselő úr tíz percnyi meg-
