Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

118 Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 1942 március 20-án, pénteken. hosszabbítást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Bródy András: T. Ház! Az a lelkes visszhang, amely a miniszterelnök úrnak itt tegnap elhangzott kormányiprogramm-nyilatko* zata nyomán a magyar nép széles rétegeinek lelkét eltölti, úgy érzem, nemes hatásában jelentkezni fog a többi itt élő, a magyar államiság keretébe illeszkedett más ajkú népek vagy népi egységek lelkében is. (Ügy van! a középen.) Különösen jelentkezni fog ez a visszhang a gens fidelissima, a magyarorosz nép lelkében, amely a múltban éppen úgy, mint a jelenben is, sorsát szeretettel kötötte össze a magyar nép sorsával (Éljenzés jobbfelől.), és életcélját is a legkönnyebben tudta és tudja ma is a magyar életcél keretébe illeszteni, illetőleg abba beleépíteni. (Helyeslés bal felől.) Azért is már most, beszédem elején kijelenthetem, hogy a miniszterelnök úrnak tegnap itt elhangzott megnyilatkozását én úgy a magam, mint pártom és az egész magyarorosz nép nevében örömmel és lelkesedéssel veszem tudomásul (Éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) A miniszterelnök úr már megnyilatkozása legelején bejelentette, hogy kormányát háborús kormánynak tekinti, melynek feladatát: a magyar öncélúság biztosítását, a háborús megkötöttségekkel együtt vállalja. Kihangsúlyozta, hogy a nemzetnek ez az öncélúsága határozza meg a kormány kül- és belpolitikáját, >a nemzet jelenének a jövőbe való átmentése érdekében. Ezért kell résztvennünk szövetségeseink oldalán a bolsevizmus elleni küzdelemben teljes felkészültségünkkel. (Helyeslés.) Férfias beszéd ez, t. Ház, mert hitet varázsol az itt élő népek millióinak szívébe, és államférfiúi bölcs beszéd, mert a magyar államiság eszméjének a Dunamedencében való uralmát főként a nemzetiségi kérdés helyes meglátásában, megítélésében, elbírálásában és megoldásában látja (Ügy van! Úgy van! a középen.), a nemzet erőkifejtésének maximumra fokozását pedig a termelésnek a maximumra való emelésével, a javaknak igazságos elosztásával, társadalmi összefogással, a hitnek, az akaratnak, a szellemnek egységesítésével, a közélet tisztaságának biztosításával hiszi és akarja elérni. T. Ház! Ez a prograaum a magyar nemzeti lét Programm ja, de ez a Programm az itt élő és halni is itt akaró többi más ajkú népek vagy népcsoportok programmja is kell. hogy legyen. A magyarorosz nép ezt a programmot teljes egészében macáévá teszi (Él jenz'és és taps a jobboldalon és a középen.), annál is inkább, mert — és ezt örömmel és lelkesedéssel kell megállapítanom "— a magyar életcélt és az itt élő többi népek jövőjét úgy én, mint az egész magyarorosz nép a miniszterelnök úr meglátása szerint látjuk és hisszük, és ezt Kárpátalja visszacsatolása óta hirdetjük is. Már 1939-ben az appropriációs vitában el mondottam, hogy (olvassa): »Rá kell mutatnom arra, hogy a mi területünk geográfiailag és gazdaságilag is a magyar Alfölddel egységet alkot. Ha tehát arról lenne szó, hogy a szovjet át akarna és át tudna lépni a Kárpátokon, akkor ezt nem miattunk tenné, mi legfeljebb egy Inj védelemmel indokolt ugródeszka lehetnénk.« (tígy van! jobbfelől.) »A szovjet ezt tenné azért, hogy megvesse a lábát az Adrián. Ezt pedig: látja Olaszország, látja Jugoszlávia és látja az egész Nyugat.« így mondottam ezt ak kor. — »A mi sorsunk erre az eshetőségre i* össze van nőve a magyar nemzet sorsával.« Elégtétellel állapítom meg, hogy akkor tett eme megállapításomat a történelem igazolta, mert a szovjetet tervének megvalósításába n csak a dicsőséges német sereg preventív bw avatkozása akadályozta meg. Idéztem ezt a megállapításomat a magyar és a magyarorosz nép öncélúsága azonos voltának igazolására. De tisztelettel bátor leszek a t. Ház türelmét még egy, a múlt év őszén, ugyancsak az appropriációs vitában elmondott beszédemből vett idézettel is igénybtevenni, amikor a magyar életcélt meghatározandó, a következőket mondottam (olvassa): »A magyar életcél nem lehet más, mint az, hogy a magyar nemzet fejlődjék, erősödjék és örökké éljen.« (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak a ma gyár államiság jövő kereteit meghatározandó, azt mondottam, hogy (olvassa): »Az európai élettérben a Kárpátok övezte Duhamedence tagadhatatlanul egy gazdasági egység. Ha a multat nézzük, ennek a Dunamedencének uralkodó nemzete mindig a magyar volt, kell tehát, hogy ebben az új európai gazdasági rendszerben is az maradjon. Ez azt jelenti hogy a magyar nemzetre vár a feladat, hogy a Kárpátok övezte Dunamedencét gazdaságilag megszervezze. Minthogy a Kárpátok övezte Dunamedencét a magyaron kívül más nemzeti ségek, más mépi csoportok is lakják, a magyar nemzetnek ezen a területen, ennek az élettérnek keretén belül természetesen vállalnia kell nemcsak a maga életcélját, hanem ezeknek a népeknek, népi csoportoknak életcélját is és vállalnia kell ezek jövőjének megépítését is. ami nem könnyű dolog... mert a magyarságnak annak tudatában kell lennie, hogy ezek a népi csoportok, ezek a népi ségek, amelyek a» isteni gondviselés és a múltban vállalt történelmi áldozatok eredményeképpen visszatértek a szentistváni birodalom keretébe, ma már nem azok, akik a múltban voltak. Ezek a népi csoportok a múltban, mondhatnám, primitív állapotban éltek és most, amikor visszatértek, már felnőtt emberekké lettek. Már nem az a gyermek a népi csoport, aki volt, hogy ölbe üljön es hallgassa a mesét. Ma ez a gyermek már felnőtt és a magyarral együtt munkát es sorsközösséget akar vállalni.« Ezt mondottam a múlt év Őszén népem nevében, és ma aktuálisnak tartottam ezt megismételni a miniszterelnök úr előtt is és kihangsúlyozni, hogy a magyarorosz nép a magyarság oldalán hűséggel együtt harcol ma is a közös jövőért (Éljenzés.), és számarányának megfelelően hűséggel és lojalitással vállalja az áldozatokat (Élénk éljenzés és taps.), de ugyanakkor számarányának megfelelően kér részesedést a védelemből is^ úgy, mint az ellátásból és a javak elosztásából, főként azokéból, amelyek az általa lakott területek adottságai. Szeretném ezt kihangsúlyozottan a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani. (Korláth Endre: Meg is kapja!) Örömmel vesszük például tudomásul, hogy az energiatermelés, vízierőink felhasználása újra aktuális lesz, kérjük azonban, hogy a niiniszterelnök úr ne hagyja figyelmen kívül azt, hogy a Kárpátokban élő, 600.000 lelket számláló ruszin nép milyen nagy munkaerőt képvisel, és ne hagyja