Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

90 Az országgyűlés képviselőházának 25 Bemutatom a t. Háznak Bánó Iván kép­viselő úr levelét, melyben katonai szolgálatá­nak tartamára a Háztól szabadságot kér. Méltóztatnak a kért szabadságot megadni? (Igen.) A Ház a kért szabadiságot ímegadóa. 4z ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (A kor­mány tagjai Putnoky Móric háznagy vezetése mellett bevonulnak az ülésterembe. Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök úr kíván szólani. Kállay Miklós miniszterelnök: Tiszteli Képviselőház! Legfelsőbb kormányzói kézirat érkezett. Kérem annak felbontását és kihirde­tését. (Kajniss Ferenc: Választás lesz? — Zaj.) Elnök: A kormányzói kéziratot ne méltóz­tassanak megjegyzésekkel kísérni. (Helyeslés.) A magas kormányzói kéziratot felbontom és kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Boezonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Magyarország Országgyűlésének Kormányzói Üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! Dr. bár­dosi Bárdlossy Lászlót saját kérelmére magyar királyi miniszterelnöki állásától felmentettem és magyar királyi miniszterelnökké dr. nagy­kállói Kállay Miklóst kineveztem. Isten áldása kísérje az országgyűlés mun­kálkodását a haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1942. évi március hó 9. napján. Horthy s. k., Kállay Miklós s. k. (Meskó Zol­tán: Éljen a kormányzó! — Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A magas kormányzói kézirat ki­hirdetése megtörténvén, azt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszem át. A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képvise­lőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ami­kor a magyar képviselőház színe előtt meg­jelenek, nemes ak az alkotmányos szokásnak és parlamenti kötelezettségnek kívánok eleget tenni, hanem minden igyekezetemmel azon leszek, hogy nyíltan, őszintén, becsületesen fel­tárjam azt a helyzetet, amelyben az qrszúíí állapotát mint miniszterelnök látom és ismer­tessem azokat a terveimet, amelyeket magam és kabinetem .jövő feladatának tekintek, közöt­tük is elsősorban azokat, amelyekkel a közel­jövőben kell számolnunk. Mindjárt elöljáróban ki akarom jelenteni, bogy egy változatlan kabinet változatlan pro­gramimjával jövök. (Helyeslés a jobboldalon.) Ënnek a kabinetnek az ország az országgyűlés által már megszavazott költségvetés adottsá­gaival kell számolnia, elődöm és kabinetem tárcáinak programmját tehát feltétlen maga­mévá teszem. Éppen ezért nem is költségvetési beszédet akarok most mondani, hanem egyes fontosabb feladatokra akarok utalni, ezekkel kapcsolatban kívánom álláspontomat kifej­teni. Azonnal kijelentem azt is, hogy az egy hét óta, de bármikor az életemben tett kijelen téseimet is állom; különösen utalok azonban azokra a kijelentésekre, amelyek a nyilvános­ság előtt hangzottak el, amelyeket magamra kötelezőknek tartok s amelyeknek minden rész­letére csak az ismétlés elkerülése végett nem fogok visszatérni. A magyar nemzet megoldásra váró kér­déseinek sorozatával akarok foglalkozni, azok­kal a feladatokkal, amelyeket magam ©lé tűzök '. ülése 1942 március 19-én, csütörtökön. és amelyek ennek a kabinetnek — amelyet háborús kabinetnek kell neveznem — pro­grammját és legsürgősebb feladatát jelentik. Igen t. Uraim! Háborúba léptünk, háborúba került az ország, de később, mint Európa leg­több országa. Két és fél évet nyertünk más or­szágokkal szemben, ezért van látszólag jobb sor­sunk, ezért nem éreztük még annyira ezeket a terheket, amelyeket Európa más országai már régebben éreznek és viselnek. Méltóztassék azonban tudomásul venni, hogy most már mi is a súlyos terhet viselő országok sorába lép­tünk, s az ezzel járó következményeket politi­kailag, gazdaságilag, társadalmilag egyaránt vállalnunk kell. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon és a köziépen.) Az én prorammom, te­vékenységem, munkám röviden ebben az egy mondatban foglalható össze: minden rendelke­zésünkre álló energiánkat ennek a háborúnak, — és hangsúlyozom — a mi háborúnknak szol­gálatába kell állítani, mert bennünket nem idegen érdekek visznek ebbe a háborúba, mi elsősorban magyar érdekekért harcolunk. (Ügy van! Taps a jobboldalon és a kâzépen.) Ne ífe^ lejtsük el egy pillanatra sem, ha tőlünk ezer­kilométeres távolságokba is, die mégis a ma­gyar hátáron és a magyar határokért folyik ez a háború. Szeretném, ha a hadbavonult ka­tonától az itthonmaradt s a hadiiparban fog­lalkozó munkásig, vagy a mezőgazdasági ter­melésben dolgozó gazdáig mindenki érezné és tudná, hogy mi magunkért, a magunk létéért és történelmi fennmaradásáért küzdünk ebben a háborúban! (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb­oldalon és a középen.) Ennek a háborúnak ez szabja meg az útját, a kötelességek ma ekörül csoportosulnak. Szí­vesen szállok vitába világnézeti kérdésekről, egyes kérdések és programmpontok ilyetén vagy olyatén végrehajtásáról, de kérve kérek mindenkit, hogy ebben a vonatkozásban ellen­tét ne legyen köztünk. fíügy va n ! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt a kérésemet igyekezni fogom teljes lojalitással szolgálni oly módon is, hogy más vonatkozásban történő lojális közeledést lojális barátsággal viszonoz­zak, ebben az egy kérdésben azonban minden­kinek feltétlen lojalitását kérem, mert ha nem kapnám meg kinyújtott baráti jobbommal, minden eszközt igénybe fogok venni azért, hogy ennek a kitűzött célnak szabotálói, ellen­zői, vagy elgáncsolói ne lehessenek. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen! — Rajniss Ferenc: A zsidóknak kell ezt mondani! -— Zaj. — Elnök csenget.) Partnereket, segítő­társakat keresek e nagy cél szolgálatában, azoknak pedig, akik nem lesznek partnerek, pusztulniuk kell ebből az országból. (Taps a jobboldalon és a középen.) A háborút mint nemzeti öncélt állítottam be. Egész politikánkat, külpolitikánkat is, a nemzeti öncélúság szempontjából tekintem és engedjék meg, hogy ezen az egyedül lehető, egyedül magyar és egyedül tisztességes ala­pon, a nemzeti öncélúság alapján a következő kijelentéseket tegyem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mint elvi álláspontot szegezem le, hogv minden ország külpolitikáját kizáró­lag saját öncélúsága határozza meg. (Helyes­lés és taps a jobboldalon.) Ennek természete­sen alkalmazkodnia kell azokhoz a geopoliti­kai és belpolitikai adottságokhoz, amelyek figyelembevétele nélkül útját nem határoz­hatja meg. Utalok itt aiara, amit külpoliti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom