Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. kánkról már mondottam, amit baráti álla­maink vezetőivel táviratvúl tusomban leszögez­tem, aminek lényege a több. mint húszéves külpolitikai irány vezetésünknek töretlensége. S ezzel mindjárt azt is szeretném aláhúzottan bizonyítani, hogy külpolitikai irányvonalunk nem konjunkturális, hanem változhatatlan magyar orientáció. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ez a magyar orientáció egyértelmű azzal, hogy nemzetünk a kereszténység védőpajzsa­ként történelmi hivatásának megfelelően küzd a bolsevizmus ázsiai veszélye ellen. (Ügy van! Úgy van!) A magyar orientáció hűséget is jelent. Hűséget és kitartást nagy szövetsége­seink ós barátaink, a tengelyhatalmak olda­lán, amikor ők és velük együtt mi is, egy igazságosabb világrendért, egy új Európáért szállunk küzdelembe. (Taps a jobboldalon.) D-e békét is jelent a magyar orientáció. Békét és megértést dunavölgyi szomszédainkkal. hogy a Kárpátok medencéjének minden népe megtalálja nyugalmát, megélhetését és békés fejlődését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőlj A magyar külpolitikai állásfoglalásban tehát változtatás nem lehet, mert ez már több mint politika, ez adottság, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) még pedig lelki és geopolitikai adottság. Mert a politika változhatik, de geográfiai helyzetünk, a nyugat felé gravitáló ezeréves lelki orientációnk és földrajzi hely zetünk egyaránt változtathatatlan. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Rajniss Ferenc: Mi voltunk a hazaárulók!) A mi helyünk Németország és Olaszor­szág mellett van, (Élénk helyeslés és taps.) épipúgy ma a háborúban, mint holnap a béke­tárgyalások, a döntések asztalánál. Egy ország és egy nemzet megítélésében semmi sem na­gyobb biztosíték, mint a múlt. Magyarország nem akcidentális államalakult, hanem törte nelmi, földrajzi és kulturális szükségesség (Ügy van! Ügy van!) és hogy szövetségeseink ezt felismerték, ez egyik bizonyítéka annak, hogy az új Európa elrendezésére hivatottak. Népek bizonyos területeken mindig voltak és lesznek, az elhivatottságot azonban az ál lamalkotó képesség jelenti s a magyar állam eszmét — és ezt büszkén állapítom meg ­nemcsak mi éreztük át egy évezreden, hanem teljesen átérezték azok a nem magyar fam népek is, amelyekkel évszázadokon át közösei) e helyen testvéri egyetértésben szolgáltuk itt ezen nagy európai elhivatottságunkat, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A Trianon után megmaradt Magyarország úti feladatok előtt állt. A magyar élettért be­töltő birodalom helyett nemzeti életlehetőséget kellett újra teremtenie. Ennek a hivatásának is teljesen megfelelt a nemzet mégpedig kettő­sen: mert nemcsak életképessé tette az élet­képtelennek szánt csonkot, hanem egy pillana­tig sem tévesztette szeme elől nagy nemzeti ideáljait, nem csüggedt el, s éppen azért, mert nem csüggedt el, — sohasem is tudott ez a nemzet annyira reálpolitikus lenni, hogy el­csüggedhessen — ma ismét ott vagyunk, hogy az új, a megnagyobbodott Magyarországon új feladatokkal számolhatunk. (Taps jobbfelől és <a balközépen.) A magyar impérium kiterjedt, a magyar államalkotó eszme újra új nagy feladatok előtt áll; azok között a feladatok között, ame­lyekkel foglalkoznunk kell, én a nemzetiségi kérdés helyes megoldását tartom történelmi ülése 19A2 március 19-én } csütörtökön. 91 vonalba bekapcsolva is egyik legnagyobb és 1 egf ontosabb feladatunknak. Nemzetiségeink egyrésze visszatért és ezzel a magyar államalkotó gondolat nagy problé­mája virulenssé lett. Gyors egymásutánban jöttek vissza az elszakított magyarlakta és nem magyar honfitársaink által lakott terüle­tek, ezeknek teljes és harmonikus bekapcsolása nemzeti életünkbe a legfontosabb feladat. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől) Magyarorszá­gon ma minden tényezőnek ezzel a kérdéssel kell számolnia; számolni kell elsősorban ma­gyar adottságainkkal, számolni kell külpoliti­kai helyzetünkkel, de számolni kell nem. ma­gyarajkú honfitársaink és népeink megerősö­dött öntudatával, a húszéves különállás követ­kezményeivel és a ma forrongó világnézeti, társadalmi és gazdasági erőtényezők jelentő­ségével. (Helyeslés.) Németajkú honfitársaink helyzete nemzet­közileg is külön rendezve, kodifikálva van. Mi ezt becsületesen betartjuk, őket pedig arra kérjük és ezt elvárjuk, hogy éppen így tartsák be sok százéves együttélésünk és mindig leg­jobb együttélésünk Íratlan szabályait» amelyek lehetővé tették, hogy minden súrlódás nélkül lehettek a magyar állami élet egyik legértéke­sebb tényeződévé. (Élénk helyeslés és taps.) Nemzetiségeink öntudatát elnyomni nem akarjuk, de a magyar állameszmébe való teljes belehelyezkedésüket feltétlenül elvárjuk. (He­lyeslés és taps.) A kérdést csak úgy tudjuk megoldani, ha sok egyéb között a magyar lélekben ezekben a. tételekben egységes felfogás alakul ki. A nemzetiségi kérdés a maga primer meg­nyilatkozásaiban, mondhatnám, elsősorban, közigazgatási és kulturális kérdés. Az egyenlő elbánás, a népi sajátosságok figyelembevétele, a nyelvi kérdés, a nyelvi nehézségek leküzdése egyaránt igen fontos tényezők. Ugyanilyen fontos, bogy a nemzetiségek jogos kulturális igényeinek kielégítésén tovább munkálkod­junk. Á. jó és mindenkivel szemben egyformán el­járó közigazgatás az, amely leghamarabb jut el népünk minden rétegéhez, így nem magyar­ajkú honpolgár testvéreinkhez is. Már tárgya­lásokat folytattam a belügyminiszlter úrral, (Rajniss Ferenc: Akkotr rendben van!) továbbá a kultuszminiszter úrral, akinek legelsősorban feladata, hogy szellemi és kulturális vonalon elnyúljon nemzetiségeinkhez. Biztosítani fog­juk, hogy ezekben a kérdésekben egy egységes irányítás, egységes irányzat, egységes irány­elvek alapján felállított és vezetett magyar nemzeti politikánk legyen. Nem lennénk méltók nagy magyar államakotó tradicióinkhoz, — ez ebben az országban nem is történhetik meg — ha nem tudnók egységesen irányítani az állami élet és hatalom minden szervét és közegét, hogy egyforma lélekkel, egyforma akarattal foglal­kozzék ezekkel a kérdésekkel. (Ügy van! Ügy van!) Ez nevelés kérdése is, ami az eltelt húsz év alatt egészen a legújabb időkig ebben a for­májában gyakorlatilag nem merült fel. Fiatal­ságunk nem élt és nem nevelődött eléggé ebben a gondolatkörben. De bízom a magyar lelete­ben, bízom abban, hogy az ezeréves magyar lélek minden téren társadalmi és más téren is érvényesíti ezeket az irányító és vezető szem­pontokat, amelyek nemzetiségeinknek lehetővé teszik és megkönnyítik azt, hogy egész lélekkel 21,

Next

/
Oldalképek
Tartalom