Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 232 beszerzések 36 pengős búzaár mellett, amikor pedig kifizetésre került a sor, 8 pengős búzából kellett nekünk megfizetni. Beállítottunk 130 pengős marhát hizlalásra és nyolchónapi gondos hizlalás után a príma extrém árut 70 fillérért kellett áruba bocsátani. (Ügy van! a jobboldalon. — Koltai József: Zsidó manipuláció!) Ezeket a példákat csak azért hozom fel és azért hívom fel erre a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, hogy ebben a tekintetben nagyon óvatosnak kell lenni, mert a gazdánál minden intézkedés, amit ma teszünk, csak hosszú idő után mutatja meg a hatását. E tekintetben tehát nekünk nagyon körültekintőknek kell lennünk az európai gazdasági helyzetbe való beilleszkedésnél is. Egyben arra is rá akarok mutatni, hogy az, európai gazdasági helyzetbe való beilleszkedésnél ne várja senki sem a sültgalambot, amely a szomszédoktól a szájába repül. E tekintetben a mi helyzetünk, a magyar^ helyzet kizárólag attól függ, hogy milyen erősek leszünk a háború befejezésekor és mennyire leszünk magyarok. {Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Fándi Antal: Hát eddig nem azok voltunk? Ezt a szót fel sem kellene vetni!) Elnök: A t. képviselő úr legyen szíves csendben maradni. (Pándi Antal (Sigray István felé): Integet ott! Micsoda beszéd ez?) vitéz Hertelendy Miklós: T. Ház! Amikor a költségvetés tartalomjegyzékét átböngésztem, akkor ott egy termelési ágról sehol sem találtam semmiféle nyomot, pedig egy olyan növényről van szó, amely a legnagyobb mezőgazdasági nagyiparunknak egyik fő terménycikke, amire ennek a mezőgazdasági nagyiparnak szüksége van, és ez a komló. A magyar komlótermelés ügyére és a magyar komiótermelőgazdák nehéz helyzetére kell felhívnom mind a földmívelésügyi miniszter úr, mind a pénzügyminiszter úr figyelmét. A Délvidék visszatérésével tudniillik, hála Istennek, visszakaptuk r Nagy-Magyarország legjobb komi éterin elő vidékét, a Bácskát és ezáHal az eddig létesített berendezéseink tekintetében egészen új helyzet állott elő. Annakidején, amikor a trianoni békediktátum országunk területét megcsonkította, komlótermelő területeinknek körülbelül 99%-át elszakították tőlünk és szükség volt rá, hogy a megmaradt egy-két komlótelep meVé új komlótelepeket létesítsünk. Az akkori földmívelésügyi kormány átlátta azt a helyzetet, hogy ebben a tekintetben nagy behozatalra lesz szükség és sok valuta, sok pénz megy majd ki idegenbe a behozott komlóért; ennek folytán több magyar gazdaság áldozatkészséggel válla 1 ta a hazai sörgyárak ellátását és a komlótermelést. Ez akkoriban bizonyos^ állami segítséggel, nem segéllyel, hanem bizonyos termelési kölcsön nyújtásával történt. Sajnos, alig létesültek a csonkaország területén ezek az új komlóterületek, jött a gazdasági krízis és a komló ára — azt lehet mondani — egyszerre egytizedére csökkent. Az új termelők nagy része nem is bírta ki az áldozatokat, abbahagyta a komlótermelést, de több komlótermelő súlyos áldozatok árán a mai napig fenntartotta a telepét. Ezeket a komlóterületeket nyomják a régi kölcsönök törlesztési részletei is, amelyeket a kcmlótermelő gazdaságok nem képesek megfizetni, mert bár a komló ára most megfelelő, a legutóbbi három évben azonban katasztrofálisan rossz termés volt, úgyhogy a komlótermelők súlyos ráfizetéssel tetézték meg addig hozott áldozataikat. ülése 194-1 december 5-én, pénteken. 433 Hogy csak egy jellemző példát említsek, meg kell említenem, hogy az egyik gazdaságban egy négy katasztrális hold területű komló telep bruttó bevétele a következő volt: szárított komló 140 kilogramm volt. ennek az ellenértéke 980 pengő. Ezzel szemben a termelési költség holdanként 600 pengőt, összesen tehát 2400 pengőt tett ki. Most jön azután a komlótelepítési kölcsön visszafizetésére az évi részlet, ez kitesz ennél a gazdaságnál 1307 pengő 44 fillért. A befolyt bruttó 980 pengőből kellene ezt a komlótermelőnek kifizetnie! Ezt talán válaszul is adom annak az illető úrnak, aki az egyik orvosi lapban egy cikket követett el, (Derültség.) amelyben a komlóterme'és óriási rentabilitására mutatott rá, úgyhogy azt szerinte itt minél nagyobb mértékben fejleszteni kell. T. Ház! Az a tiszteletteljes kérésem tehát a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakhoz, hogy azokat az anyaországbeli komlótermelő gazdákat, akik komlóte'epeiket állami kölcsönből létesítették és azokat súlyos áldozatokkal a mai napig fenntartották, mentesítsék ezektől a tartozásoktól, miután rendeltetésüket a bácskai komlótelepek visszajövetelével betöltötték. Hiszen a földmívelésügyi miniszter már a múltban elengedte a 20 katasztrális holdon aluli kistermelőknek ezt a komlótelepítési kölcsönt, és így csak a 20 holdnál nagyobb birtokkal rendelkező terme'ők komlótelepítési kölcsöneinek a leírása volna hátra. Ezt a kérésünket annál inkább teljesíteni tudja az államkincstár, mert azóta a komlótermelés védelmére létesített 20 aranykoronás vám 200 aranykoronára emeltetett fel, s ezeknek a vámoknak a révén a külfö'dről behozott komlótételeknél évek óta amúgyis jelentékeny bevételhez jut a kincstár. További kérése az anyaországbeli komlótermelőknek az, hogy miután a komlótelepek létesítése óta körülbelül 15 év telt el, és így ezeknek a telepeknek felújítása szükségessé vált, amelyeket eddig áldozatok árán fenntartottak, a földmívelésügyi kormány számukra segélyt nyújtson a komlótelepek felújításához, mert méltóztatnak tudni, hogy az oszlopok 15 év alatt elkorhadnak, és ha az oszlopok elkorhadtak, összedől az egész hálózat. Ez annál indokoltabb, mert az anyaországbeli komlótelepekről kell kielégítenünk a jövőben is a magyar sörgyárak komlószükségletének jelentékeny részét, (Ügy van! a jobboldalon.) míg a bácskai komlónak csak egy részét fordíthatjuk a belföldön mutatkozó komlószükséglet kielégítésére, miután a bácskai komló olyan príma exportcikk, hogy annak nagyobb részét odakünn export útján kell értékesítenünk. (Ügy vanï Úgy van! a jobboldalon.) Meg kell itt említenem, hogy azok a komlótermelők, akik drága kölcsönből létesített komlótelepeiket áldozatok árán nem tudták tovább fenntartani és a termeléssel felhagytak, azt kérik, hogy legalább a komlódugványokra kiadott összegekkel csökkentsék az adósságukat, amit annál inkább el lehet várni, mert hiszen az állam más termelési ágaknál is — így például az erdőtelepítéseknél ingyen facsemetékkel, a szőlőtelepeknél ingyen szőlődugványokkal megadta a kellő támogatást és segítséget. T. Ház! Nagyon fontos, hogy a komlóterület mennyiségét tekintve, a földmívelésügyi kormány idejében gondoskodjék a peronoszpóra elleni védekezésről, nevezetesen, hogy a kellő rézgálicmennyiség meglegyen. Ahogy ®,
