Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
434 Az országgyűlés képviselőházának' 2$ 2. ülése 1941 december 5-én, pénteken. Bácskában is láttam, azok a komlótermelők, akik nem tudtak kellőkép permetezni, egy szem komlót sem szedtek le, a termés teljesen tönkrement Köszönetet kell itt mondanom mint a Komlótermelők Országos Egyesületének elnöke (Éljenzés a jobboldalon.), a földmívelésúgyi minisztérium termelési osztályának azért, hogy az elmúlt években a miniszter úr mindig kellő időben gondoskodott arról, hogy az anyaországbeli komlótelepek kellő időben megkapják a permetező anyagot. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Mint balatonvidéki képviselő, nem mulaszthatom el, hogy ne foglalkozzam a Siócsatorna hajózhatóvá tételével. (Helyeslés jobb felől.), még pedig különösen azért, mert a múltban is sikerült itt ebben a Házban erre a célra bizonyos összegeket megszavaztatni és így ez a kérdés már bizonyos stádiumban is van. Több alkalommal felszólaltam a parlamentben is a Sió hajózhatóvá tétele érdekében és nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem, hogy ezt a kérdést minél előbb dűlőre juttassam. (Meixner Emil: Át kell építeni az egészet!) Ezzel a kérdéssel a múltban ugyancsak igen sokan foglalkoztak és^ ennek közérdekű voltát senki sem vonta kétségbe. A Sió-csatorna megépítését már az 1908. évi XLIX. te. elrendelte és a pénzbeli fedezetet is megadta rá. Sajnos, az első világháború megakadályozta a terv keresztülvitelét. Csupán az előkészítő munkákat tudták annakidején elvégezni. Azóta is állandó kívánsága" a Balaton vidékének, (Ügy verj jobbfelől.) mégpedig Veszíprém, Somogy, Fejér és Tolna vármegyéknek, hogy végre kezdjék meg a munkát s a nemzetközi vízrúthálózatba kössék be a magyar tengert, ahova, sajnos, ma még a hajókat is csak vasúton lehet szállítani. A Sió az egész Dunántúl közlekedésének lei? főbb ütőere lehetne, amely hivatva volna közelebb hozni a Balatont a többi magyar vidékekhez és a Dunántúl bőséges szőlő- és gyümölcstermését, valamint útépítés alkalmával a követ és egyéb más dolgokat vagy az alföldi terményekét lehetne / rajta szállítani, amely vidékeknek a Dunántúllal való összeköttetése nagyon is szükséges volna. Már az új munkálatok is tulajdonképpen nagyon előrehaladott állapotban vannak, csak a hajózó zsilipeknek és a siófoki vízierőtelepnék a kiépítése van hátra. A mai háború megmutatta már, hogy a közutak, a vasutak teherbíróképesséige sok esetben nagyon kétségessé vált. Ilyenkor mindig a víziutak voltak azok, amelyek azt lehet mondani, teljesen pótolták az egyéb utakat és úgyszólván határtalan teljesítőképességet mutattak. (Ügy van! a jobboldalon.) Éppen ezért a víziutaknak a kiépítését nagyon szükségesnek tartom, erre igen nagy gondot kell fordítani. A Sió hajózhatóvá tételéhez szükséges 15—20 millió pengővel a folyón 124 kilométer, a Balatonon 80 kilométer hosszú víziutat lehet megnyitni, tehát töibb mint 20Q kilométernyi víziúttal szaporítások az^ eddig meglévő körülbelül 2000 kilométeres víziúthálózatunkat. Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy a 200 kilométeres víziút mellett egy 80 kilométeres széles partsávot vévé tekintetbe, körülbelül 6000 négyzetkilométernyi területet részesítene ez a víziút az olcsó közlekedés áldásában. (Ügy van! Ügy van! r jobbfelől.) Tudvalevő ugyanis, hogy a víziúton való szállítás egyharmadával olcsóbb, mint a vasúti szállítás. Ennélfogva a Balatonnál kitermelt kő, amely például Tolnában kerülne értékesítésre, köbméterenként körülbelül 5—6 pengővel lenne olcsóbb. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Minthogy pedig az útépítés fő kiadása tulajdonképpen a kő, ennélfogva azt érnénk el, hogy kétszerannyi utat tudnánk építeni a balatonvidéki kőbányák bevonásával ennek a víziútnak az igénybevételével, mint amennyit eddig tudtunk építeni. Tehát már az útépítésnél is nagyon kifizetődnék az a beruházás, amelyet a földmívelésügyi kormány e tekintetben tenni tud és meg vagyok róla győződve, hogy tenni is fog. Természetes dolos az is, hogy a meglévő utak karbantartása, ami szintén nagyon drága dolog, ezzel ugyancsak olcsóbbá válnék. T. Ház! Mindnyájan, akik Siófokon vagy Balatonújhelyen a Sió-zsilipnél jártunk, bizony sajnálattal láttuk annak a sok kihasználatlan víznek a lezúgását, azt az energia-pazarlást, amely ott folyvást történik azzal, hogy a vízfeleslegek leszaladnak ezen a zsilipen. Pedig a mostani viszonyok mutatnak csak rá igazán arra, milyen nagy szükségünk van a vízienergia kihasználására. Az ipari decentralizációt szolgálhatná ez a vízi energia és annak a gépesített háziiparnak a fejlesztésére is be lehetne áHitaui^ amely egy-két lóerős kis gépeket használ. Még honvédelmi szempontból is nagyon fontos volna ez, mert az ipari decentralizációval el lehetne érni, hogy például a patronhüvelygyártást vagy a konzervdobozgyártást, az ilyen apróbb gyártási ágakat ezekre a kis háziipari helyekre lehetne kivinni, ahol azután a légitámadásoktól teljes mértékben védve volnának. T. Ház! A legszárazabb évben is mintegy 150 millió köbméter vizet kell a Balatonból leereszteni. Ha naponta este végeznénk a vísleeresztést, a Balaton 600 négyzetkilométeres felületén egy három-négy órás vízleeresztés egy hónap alatt körülbelül csak 2—3 centiméteres vízapadást okozna, míg a párolgás magában véve körülbelül 30 centiméteres vízapadást okoz egy hónapban. T. Ház! Évek óta tervezzük a Balaton erőteljesebb bekapcsolását a magyar idegenforgalomba. (Ügy van! jobbfelől.) Nagy áldozatotokat, hozunk a vízi turisztika megteremtése érdekében. A Sió hajózhatóvá tétele beláthatatlan jövőt biztosítana a, Balaton látogatottságnok mert a Fekete-tengertől egészen az Északitengerig minden vízijármű bejuthatna a Balatonra s ezáltal a magyar tenger Európa víziközlekedésének központjává válnék. De nem szabad megfeledkeznünk arról a haszonról sem. amelvet a Sió völgyében a tárolt vízzel való öntözés jelentene. (Varga Béla: Lebontják a Badacsonvt!) Szó sem lehet a Badacsony lebontásáról. (Varga Béla: Még most is bontják!) Azt hiszem, t. képviselőtársam is tájékozódva van arról, hogy ezt már régen letiltották. A Balaton környékének régi és megoldatlan problémája a gyümölcs- és zöldségellátás problémája. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tudjuk, hogy nyáron teherautókon szállítják oda a gyümölcsöt és a zöldséget Kecskemétről és még messzebb lévő vidékekről, természetesen megfelelő felárral. Pedig a Sió mentén ott vannak a jó kerti földek. Több bolgár kertész is letelepedett ott, de az a foglalkozásiág egyrészt az öntözés költséges volta miatt, másrészt a szállítási nehézségek miatt sehogyan sem bírt gazdaságossá fejlődni. A hajózáshoz szükséges duzzasztókkal lehetővé lehetne tenni, hogy a Sió mentén több, mint tízezer katasztrális hold — akár gravitációs
