Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-230
Az országgyűlés képviselőházának 230. cokon a legnagyobb bizonytalanság uralkodik, mert megindult bizonyos körökben és nem kell keresnünk a körök forrását, ezekben a zsidó körökben a suttogó izgatás a termelők felé, hogy a maximális árakat csak a termelők ellen találták ki, de ezen meg azon az udvaron átve : szik és majd ott meg is fizetik az árát. Senki sem ellenőrzi, hogy a piacon kívüli vásárlóknak yan-e .iparigazolványuk, van-e telepengedélyük az udvartulajdonosoknak, ahol százával vágják a kövér árut éjjel és nappal, hogy a vágott árut hová szállítják, vasúton, autón vagy csomagok^ ban, -^ mert ilyent is láttam — hogy mennyi kerül el ezekből Budapestre a nyilt piacra, a közfogyasztás céljára, hogy hová lesz a kiolvasztott zsír, stb., stb. Ha a becsületes eszközökkel dolgozó magyar kereskedők panaszokkal fordulnak a községi elöljáróságokhoz, a legtöbb helyen csak lanyha ígéretet kapnak, de komoly intézkedés sajnos, nem történik. Én meg vagyok győződve arról, hogy az elöljáróságoknak meglehetősen sok munkájuk van, talán túlsók. Az árellenőrzést a községi rendőrökre kell bizniok. Szomorúan tapasztaltam például azt, hogy a községi rendőr felesége is ilyen mellékpiacokon, maximális ár felett adta el a maga libáját. (Tost László: Ez is egy kacsa! — Derültség.) Megmozdult erre a helytelen árpolitikára a hivatásos és az alkalmi zsidó baromfisok egész hada és lázasan dolgozik mindenütt, a termelők pedig egyre fokozódó ellenszenvvel fogadják azokat az áruvásárlókat, akiket a becsület és a törvény köt és akiknek éppen ezért nem lehet udvarnk mélyén és mellékutcákban áron felül megvenni a baromfit. Engedjék meg most már, hogy konkrét példákra hivatkozzam. Kistelekről kaptam egy jelentést. Mindnyájunk előtt közismert, hogy a kisteleki piac mindig egyike volt a DunaTisza közötti legnagyobb piacoknak, amióta azonban megjelentek az egymás után következő árszabályozó rendelkezések, szinte varázsütésre megváltozott a helyzet, nem ugyan az árnfelhozatal mennyiségét illetően, hanem abban, hogy a piacon inkább érdeklődő termelőket, mint eladókat lehet találni, ezzel szemben annál nagyobb adásvételi tevékenység folyik a Schreger-féle udvarban és a hozzá vezető utakon. Itt piaci napokon éppen úgy, mint piacon kívül mindenkor el lehet adni minden mennyiségben a libát, kacsát, sőt a pulykát is, ha kövér, de a csirkéből, a tyúkból is csak az kell a Schreger zsidó úrnak. Ismét felvetődik az a kérdés és felveti ez az ember is, ez a becsületes magyar kereskedő, aki ezeket írja, hogy vájjon ennek a Schreger zsidónak van-e vásárlási engedélye, van-e joga piacokon kívül vásárolni és szabad-e neki ott a rituális módozat szerint működő vágót alkalmazni, van-e telepengedélye annak az udvartulaj donosnak? Ha ezeket a kérdéseket megvizsgáljuk, rá fogunk jönni és rá fog jönni a közellátási miniszter úr is, hogy bizony itt súlyos visszaélések történnek. Ugyanez történt Jánoshalmán is, ahol felhívják a figyelmemet arra, hogy Stern Lipót udvarán lázas munka folyik ós Klein Lipót zsidó vágott kövérárut szállít különböző he lyekre. A zsidóság megérezte azt, hogy a libazsírral kapcsolatban is bizonyos korlátozó rendelkezések lesznek, igyekezett magának libazsírt biztosítani, jó, legyen neki libazsírja, de tiltakozunk az ellen, hogy ilyen illegális zúg- I kereskedelemmel tönkretegyék a beesüle tasen %Use 19hl december $-án,- szerdán. 357 dolgozó magyar kereskedőket,'Mi ©gy új ke : reskedőtársadalmat' akarunk teremteni és új kisexisztenciákat akarunk biztosítani, akkor pedig nem tűrhetjük, hogy ezek a zsidók elvegyék előlük a kereseti lehetőségeket Rá kell még mutatnom egy kalocsai kellemetlen esetre, amelyben egészen bizonyosan strómant tudunk felfedezni. Kalocsán Korsó.-« Jánosné Kapós Julianna nyitott egy ilyen üz letet, ahol baromfit vásárolt és baromfit vágott. Bejelentette alkalmazottként Lüchler József zsidót, Simon Lajost és Szalainé Nag\ Esztert. A 25.000 pengő tőkét a kiskőrösi bank helyezte letétbe az illető cégnek. Büchler sze replését az értelmiségi kormánybiztos elismerte, mint szakember van alkalmazva. Én egészen bizonyos vagyok benne, hogy itt tu lajdonképpen strómanrendszert tapasztálba tunk és nem tudom megérteni a kalocsai köz ellátásügyi biztos lojalitását,, aki telepenge dély nélkül, szóval megadta ezeknek a raükö désï lehetőséget. Ezen az oldalon mindnyájunknak az a kívánságunk, hogy minden ilyen visszaélést sürgősen orvosoljanak. Ezért hoztam ide ezt a kérdést. Legyen már végre elég! Valahogy fo kozódjék bennünk az ellenszenv a zsidóság iránt, és találjuk meg a módját annak, hog> a zsidóságnak minden gyalázatos munkáját megtörhessük. Kérem a miniszter úr intézke dését. (Élénk helyeslés és taps a bal- és f* szélsőbaloldalon.} Elnök: A Ház az interpellációt kiadja- à közellátásügyi miniszter úrnak. Következnék Torkos Béla képviselő úr in terpellációja a kormányhoz. A képviselő -úr interpellációjának elmondására halasztástkért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kéri halasztást megadni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következik SzÖllősi Jenő képviselő úr in terpellációja a közellátásügyi miniszter úrhov.. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az .""interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a közellátásügyi miniszter úrhoz a belső hagyma-egykéz megszüntetése és a belső hagymátorgalom felszabadítása tárgyában. Van-e tudomása a közellátásügyi miniszter úrnak arról, hogy a Metesz., mint hagyma egy kéz, elosztóhálózat hiányában nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat? Hajlandó-e a miniszter úr ennek folytán a Metesz,-t, mint belső hagyma-egykezet meg szüntetni? Hajlandó-e a miniszter úr a hagyma belső forgalmát ugyanúgy, mint az a burgonya for galombahozatalánál is történt, akként felszabadítani, hogy a termelőnek lehetősége legyen a fogyasztó közvetlen kiszolgálására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! A makói, példátadóan szorgalmas és eredményes munkát végző hagymakertész testvérek jól felfogott érdekében, de az ország nyugodt és arányos hagymaellátása érdekében is történt, hogy ezt az interpellációt bejegyeztem. Nincs benne semmi politikai szenzáció, csak kenyérkérdés, Makó kertésznépe büszke lehet arra, hogy három világmárkát tenyésztett és termesztett: a vöröshagymát, a fokhagymát és a zöldséget. A makói kertésszel tehát eredményesség szempontjából az ország kevés vidékének a népe veheti fel a versenyt, de monthatom, hogy kultúrigényei és lelki függetlensége szempontjából is a makói kertés/ziiép : &z < ország sziate-
