Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

88 Az országgyűlés képviselőházának 225. a földhöz ezek a magyar kisembereik hozzájussanak. Hogy miért húzódik a kérdés megoldása, annak is sikerült megtudnom a hátterét. Tipikus zsidó eset a sok közül. A két örökös egyike Angliába ment férjhez. Ügy tudom, egy skót embernek lett a felesége (Szabó Gyula: Jó házasság! — Derültség jobb felől.) a mai politikai helyzet nagyobb dicsőségére, az itthon maradott testvér pedig lemondott a maga birtokrészének örökösödési jogáról. A községek lakossága nagy aggodalommal értesült arról, hogy a fölbirtok állítólag telekkönyvileg az angol házasságot kötött fél javára Íratott, a juttatás tehát nem lehet kétséges, mert az angol vagy skót fél keresztény és a nő is kikeresztelkedett. (Maróthy Károly: Na, ugye, milyen príma ez a törvény?) Tipikusan olyan eset, amilyenekkel és amelyekhez hasonlókkal gyakran találkozunk és tipikus példája annak a ravaszságnak, annak a körmönfontságnak, amellyel a zsidók védik a maguk ügyét. Szomorú dolog, hogy itt, a magyar parlamentben kell ilyen dolgokról beszélni, ilyen skót-zsidó házasságról, amely a magyar föld használatát biztosítja, itt a magyar parlamentben kell időt vesztegetni. Pedig egészen természetesnek kellene lennie annak, hogy ez a föld és általában a magyar föld kizárólag magyar kézen legyen. Kérdem tehát a miniszter urat, van-e tudomása arról, hogy itt ilyen folyamat van, tudja-e azt, hogy a község lakosságában érthetően milyen elkeseredés uralkodik, módjában van-e ez ellen tenni (Maróthy Károly: Nincs!) és tett-e valamit azért, hogy ez a zsidó ravaszság megakadályoztassák? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincs jogszabálya!) Elkeserítő, hogy amikor nagy magyar problémákat, kellene megoldanunk, minduntalan vissza kell térnünk ilyen kérdésekhez és azokkal is foglalkoznunk kell. Mi szívesebben tennénk azt, hogy a legégetőbb, egyedül igen sürgős problémát, a harcok problémáját szolgáljuk teljes szívvel, egységesen. De lehetetlen ilyen kérdéseket mellőzni, elhagyni és ilyen kérdésről nem beszélni itt a Házban, mert ez a kérdés a maga 5800 holdjával sok kis magyarnak nagy vágya és ez kérdés nagy kérdés sok más kérdés között.^En bízom abban, hogy ha a miniszter úr kemény harcot indít és segít abban, hogy ez a föld magyar kézbe jusson, megelégedés lesz és kevés ilyen felszólalás lesz a Házban, mert mi Örülni fogunk, ha a másodrendű problémákat elhagyhatjuk és örömmel fogjuk segíteni azt a kormánvt, amely segít nekünk és folvtatia a harcot. En kérem a miniszter urat, vállalja ezt a nehéz harcot és kemény harcot, ne vonuljon vissza előle. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki ellen kell harcolnia?) A párt teljes szívvel és teljes lélekkel áll olyan törekvések mögött, amelyek a magyar kisembprt. a magyar parasztot segítik, hogy a magyar föld valóban magyar kézben legyen, hiszen a nép ereje a föld, és ha a magyar népé lesz a föld, akkor a magyar nép nagy lesz és erős lesz. (Éljenzés és tavs jobbfelől.) Elnök: A földművelésügyi miniszter úr kíván szólani. Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: Faragó Ede képviselőtársunk a Schossberger birtokot hozta elő. Bár ő megemlítette, hogy körülbelül miből áll ez a kérdés, azért röviden áttekintően mégis összefoglalom. Schossberger Viktornak Galgahévíz, Túra, Vácszentlászló és Valkó községekben 5800 katasztrális hold földje volt Az illető már megülése 19 hl november 26-án, szerdán. halt, zsidó volt. Utána két gyermek örökölte ezt a birtokot, egy leány és egy fiú. A leány kikeresztelkedett és azután férjhez ment egy skóthoz, aki szintén keresztény volt és most már mentesült volna a birtokelvétel alól. Éppen ezért a fiú, felfogta ezt a helyzetet, vissza akart élni a törvénnyel és az örökségnek reá eső részét nem fogadta el és ezzel a leány örökölte az egész birtokot. Tekintettel azonban arra, hogy tisztán látszott, hogy ez a törvény kijátszásáért történt és ez annál inkább látszott, mert amíg a leány kint volt, addig a fiú gazdálkodott, azonban megtettem a szükséges intézkedéseket és ezt a lemondást nem fogadtam el, mert erre birtokpolitikai szempontból jogom volt. (Helyeslés.) A fiú része tehát nem eset ki a törvény hatálya alól. (Taps jobbfelől. — Matolcsy Tamás: El van vével) Még nincs elvéve, egyelőre az a helyzet, hogy ettől az átruházástól a hozájárulást megtagadtam. Egyébként köteleztem az örökösöket, hogy a fiúnak járó részt, tehát a mezőgazdasági birtok felét, — erdő is van, a birtok egyötöd része — kishaszonbérletek céljára engedjék át. Ez a kötelezés is megvan már, intézkedésem már jogerős is. A telekkönyvi hatóság, mint képviselőtársam mondotta, átírta az egész birtokot erre a skótnéra, ez azonban nem érinti a kérdést, a féle mégis elvehető. (Egy hang jobbfelől: A zsidó fajilag tiszta zsidó?) A skót nem zsidó, a felesége pedig ki van keresztelkedve. Mindent el fogok követni, hogy az érdekelt községek földműves lakossága hozzájuthassan a kishaszonbérlethez. Ez, mint már mondottam, előkészületben van és képviselőtársaimat biztosíthatom, hogy a birtok parasztok, földművesek kezébe fog kerülni kishaszonbérletek útján. (Maróthy Károly: Mikor kapják meg?) Mihelyt az elkülönítés megtörténik, mert a birtok még nincs elkülönítve. (Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon. — Maróthy Károly: Tudom, hogy meddig tart egy ilyen elkülönítés!) Elnök: Csendet kérek, Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: Igyekezni fogok, hogy mentől hamarább teljesülhessen ez a vágyuk. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. (Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a m. kir^ miniszterelnök úrnak arróL hogy a sajtóellenőrzés jelenlegi módja túlzásokkal és észszerű ti enségekkel teljes? 2. Hajlandó-e ezért a sajtóellenőrzést a szoros szükség mérvére redukálni, túlzásait kiküszöbölni és a napilapok számára elviselhetővé tenni? -r- Maróthy Károly s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Szerényen csupán azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, hogy hajlandó-e a sajtóellenőrzés mértékét a mostani helytelen mértékről a szoros szükség esetére redukálni, túlzásait kiküszöbölni, s a napilapok számára elviselhetővé tenni. T. Képviselőház! Tegnap a miniszterelnök

1 ségi államtitkár úr itt tett bizonyos nyilatkozatot a cenzúráról, de ezek a nyilatkozatok ál-