Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. tálában nagyon gömbölyű nyilatkozatok, nincsen sehol semmi sarkuk, legfőképpen pedig nincs semmi eredményük. A helyzet az a cenzúrával -— ezt mindig újra és újra halljuk, — bogy jó cenzúra nincs, csak rossz cenzúra VÍIII és Tiogy azt a cenzúrát meg lehet szokni. Azt is mondják mindig, hogy először ez a megszokás nehezen megy, majd aztán később, lassankint a cenzúra és a lapok összeszoknak. T. Képviselőház! A megszokás nagyon egyoldalú. A cenzúra megszokja a lapokat, de a lapok a cenzúrát nem tudják megszokni. (Kölcsey István: Azt goudolom!) Csak egy-két példát akarok idehozni a képviselőház elé, méltóztassanak ezekből ítélni. Senki sem kívánja a kormánytól, hogy engedje nyakló nélkül szabadjára a lapokat, írják azt, amit akarnak. (Zaj a jobboldalon.) Ezen túl vagyunk. Mi csak azt kérjük a kormánytól, hogy ne zsidóvédő cenzúrareiidelkezéseket adjon ki. (Egy hang jobbfelől: Ilyen is vanf) Azt hiszem, ez a kívánság nem nagy. A következőket méltóztassanak meghallgatni. Itt van egy cikk, amelynek címe »Töröljék Budapest költségvetéséből a zsidó-intézmények segélyét«. Méltóztatnak arról tudni, hogy még mindig fennálló rendelkezések, törvények vannak, amelyek megengedik, sőt kötelezőleg előírják, hogy a városok törvényhatóságai támogassák a zsidó intézményeket. Mi megírtuk, hogy Szombathely derék magyar társadalma fellázadt ezek elén az intézkedések ellen, 3—4 éven keresztül tiltakozott, míg végül ebben az évben sikerült azt a 3800 pengőt, amelyet idáig a zsidó aggok házára, a zsidó-iskoláira és a zsidó hitközségre kiutalt a város, töröltetni a költségvetésből. Mi ezt megírtuk és azt mondtuk, hogy becsületére válik ennek a derék város képviselőtestületének és polgármesterének, hogy most a második zsidótörvény után a város, mint erkölcsi testület, már nem hajlandó arra, hogy a keresztény dolgozó tömegek adó filléreiből a zsidókat támogassák, s azt kértük és írtuk ebben a cikkben, hogy ez legyen a példa Budapest számára is. De jött a cenzúra, ráüti a pecsétet: »nem engedélyezem«. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) A másik dolog: megírtuk, hogy a zsidók, úgylátszik, felbátorodva a cenzúrának ezen az intézkedésén és általában azon, hogy ezt nem tehetjük szóvá a lapokban, fel akarták emeltetni Budapest székesfővárossal a segélyüket Megírtuk egy cikkben, hogy talán mégis kissé rosszkor választották meg az időt arra, hogy ;Í segély felemelését kérjék. A cenzúra erre is ráüti a pecsétet: »Nem engedélyezem.« Itt van azután egy másik cikk, amelynek címe: »A megtévesztett keresztény nők százai kérik felvételüket a zsidó hitközségbe, hogy zsidóval léphessenek házasságra.« Ismeretes, hogy a zsidóság nagyon helyesen megtalálja a kivehető utat a paragrafusok között és nagyon könnyen megtalálják a zsidó-ügyvédek, jogtudósok tanácsára, hogy miként kell minden intézkedést megkerülni. Alig hoztuk meg a törvényt, amelyik a magyar fajt védi a zsidó h ázass ágokkal szemben, 3—4 napra rá már megvolt a platform, hogy a törvény mind hiába van, mert hiszen nagyon könnyen meg lehet azt kerülni. Hogyan? Ügy, hogy a keresztény magyar nő vagy a keresztény magyar férfi zsidó vallásúvá lesz és azután nyugodtan meg lehet kötni a házasságot. Mi megdöbbenéssel tapasztaltuk azt, hogy már vidéken is és itt Budapestéin is elhagyják ősi keresztény hitüket egyesi magyarok csak azért, hogy zsidóval házasságra léphessenek és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 19Ul november 26-án, szerdán. 89 megírtuk azt, hogy a zsidó hitközségek irodáinak ajtai előtt a faj védelmi törvény életbelép tetése óta százával... (Szabó Gyula: Gyenge erkölcsűek mindig voltak!) Nein értem, miért integet a képviselő úr? (Szabó Gyula: Gyenge erkölcsűek mindig voltak! Menjenek el az ilyenek! — Elnök csenget) Most nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy lehetőség szerint figyelmeztessük a keresztény közönséget erre a hibára. Arról van szó, hogy megóvjuk azokat, akik eltévelyednek a keresztény egyházaktól. Mi figyelmeztetéseket akarunk adni, hogy: te magyar, te' keresztény, ne hagyd el ősi hitedet, ne add oda, magadat, ne bocsásd áruba saját fajtádat, saját imíaeryar véredet, ne add oda magadat zsidónak. Erről van szó, t. képviselőtársam, és mi erre szerettük volna figyelmeztetni magyar véreinket. Sajnos, a cenzor úr átMzta a cikket és ráütötte a pecsétet, hogy: Nem engedélyezem. (Egy hang jobbfelől: Szégyen!) Akkor én azt mondottam az ujságíróanjnak: Nézd, barátom, menj el, nézd ímeg a dolgot a helyszínen; . menj el egy ilyen zsidó rabbihivataliba és állapítsd meg, hogy tényleg mi történik. Elmegy az újságíró, egy riportot ír és megállapítja azt, hogy egyetlenegy zsidó rabbi-hivatalnál ázom a délelőttön 32 magyar leány fordult meg, (Felkiáltások jobbfelőlAbszurdum!) feljegyezte a nevüket is: Kovács Ainna, Hajdú Emma, Sárközi Margit, Hidvégi Ilona, Farkas Erzsébet, — a legjobb magyar nevek — akik ott bejelentkeztek a zsidó- felekezetbe., Ezt a cikket is figyekneztetésül le óhajtottuk közölni. A cenzúra áthiizta a cikket és ráütötte a pecsétet, hogy: Nem engedélyezem. T. Képviselőház! Ugyanakkor, amikor nálunk ezt a két cikket egymásután törülték, az egyik délutárii kormánylajpiban megjelenhetett erről a kérdésről egy cikk. Megjelent erről egy cikk, de furcsa módon és modorban tárgyalta ezt a kérdést, valamint azt a kérdést, hogy a zsidóval való házasságon kívüli nemi közösülés tilalmát miképpen lehet kijátszani anélkül, hogy ebből a zsidónak bármi baja történjék. Errevonatkozólag pedig az a sajnálatos dolog következett be, szintén egy kijátszási trükkképen, hogy a magukat tisztességesnek tartó nők tisztességtelen nőkként jelentették be magukat a rendőrségen. Erre így azután a zsidó mentesül a törvény szankciói alól. (Szabó Gyula: Éppen ezekről beszéltem az előbb!) Bocsánatot kérek, én nem zavartam képviselőtársamat, amikor ezekről beszélt. (Mozgás.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! Maróthy Károly: Erre ez az újság a következőképpen ír erről az igazán felháborító dologról (olvassa): »Nagy riadalom támadt ajkellemetlen helyzetbe került mulatói táncosnők között.« Ne féltse, t. Képviselőház, ez a lap a táncosnőket ettől a kérdéstől, hanem féltse a magyar fajt attól, hogy igenis megmételyezik a zsidók. Ezt a cikket, amely bizony egy kissé frivol formában foglalkozott ezzel a kérdéssel, a cenzúra átengedte. Itt van egy másik dolog. Megírtuk azt, nem is régen, november 24-én, hogy a zsidók még ma is milyen befolyást gyakorolnak Budapest székesfőváros vízműveinél és felsoroltunk konkrét eseteket, hogy kik vannak még ott bent, milyen pozícióban vannak éppen a személyzeti osztályon és hogyan dirigálnak még ma is. Ezt a hosszú, három flekkes cikket a cenzúra egyszerűen nem engedte közölni. Itt van azután egy másik dolog. Méltóztat32