Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. csomóját a hátán érezte, és megérezte az első zsidótörvény szelét, akkor már valahogy melege lett és kiment Angliába. (Matolesy Mátyás: Elhamarkodta ez a zsidó! — Derültség.) Ittfelejtette azonban a házát és erről -a házról nemcsak Hegedűs József feledkezett meg, hanem a közhatóságok is. Akkor, amikor a szegény emberek, szegény asszonyok légiói járnak a lakásügyi hivatalba, ez a ház teljesen kiesett Budapest közepéből. Ez nincs, ezt nem tartja nyilván senkis egyetlen szegény embert sem telepítenek ebbe az évek óta üresen álló lakásba, ugyanakkor, amikor Budapesten vannak családok, akiket kitelepítenek a leglehetetlenebb helyekre. Tovább mentem a Márton-utcában és mindjárt közvetlenül egy-két kapuval tovább találtam egy másik épületet, amelynek tulajdonosa cukorkaüzemmel foglalkozott azelőtt, de úgy látszik nem volt jó a konjunktúra, mert ő is kiment és áttelepítette gyárát Bécsbe. Azóta a gyárépület itt áll üresen, lakatlanul. Megítélésem szerint, ahogy végignéztem, az egész gyárépületet nagyon kevés tatarozással, kis befektetéssel lakószobákká átalakíthatnánk és azokat a szegény embereket, akik ezeken a lehetetlen helyeken laknak, ide betelepíthetnénk. Nagyon szociális gondoskodás lenne ez és nagyon megszívlelendő volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Hány férőhely van? — Maróthy Károly: Lassan járj, tovább érsz.) Nyolc év óta nincs üzemben ez a gyár. (Maróthy Károly: Még nyolc évig fog állni.) A székesfőváros tanácsa, vagy a polgármester úr, vagy aki arra illetékes, különösen a népjóléti miniszter úr, most a belügyminiszter úr nem gondol azonban arra, hogy ezt a gyárat le kellene foglalni. Nem kellene várni semmit, hanem mindent meg kellene tenni arranézve, hogy ezek a szegény emberek lakáshoz jussanak. (Maróthy Károly: Mi lesz akkor a magántulajdonnal? Nem úgy van az!) T. Ház! Micsoda felháborító dolog látni azokat az eseteket, hogy gazdag zsidók élnek itt Budapesten és környéken, különösen a Svábhegyen és ezeknek a gazdag zsidóknak itt Budapesten is vannak pazarul berendezett, fenntartott lakásaik, amelyek a szeretőik részére vannak fenntartva, de ők, valamint a szeretőik sem laknak benne sohasem, csak időközönkint (Derültség a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr szervei, megbízott emberei járják vésdg az utcákat, az útvonalakat és az ilyen lakásokat kíméletlenül vegyék el az illetőktől, mert ma ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, különben pedig úgy látom, csak a zsidók engedhetik meg maguknak. (Szöllősi Jenő: Ilyet mi nem is csinálunk!) Ha tovább keresnénk, nagyon sok ilyen kirivó esetet találnánk. Találnánk Budapesten olyan házakat, amelyeket ma egyáltalán nem laknak. A nyár és az ősz folyamán végignéztünk lakásokat, amelyekből lakóik eltávoztak azon a címen, hogy üdülni mennek, de még a mai napig sem látták Budapest utcáit, s talán még öt év múlva sem fogják látni, lakásuk azonban közben le van zárva, még nyaralni vannak, mert Londoniból nem tudtak visszatérni. Nagyon kérem tehát, hogy a belügyminiszter úr mint népjóléti miniszter (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És mint miniszterelnök is!) ezeket a lakásokat vegye zár alá, vegye kezelés alá s telepítse be oda a Harmincad-utcában sorbanálló szegény magyarokat. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. ütése 19 Ul november 26-én, szerdán. 87 Következik vitéz Faragó Ede képviselő úr i ti ter pe II áeió j a a íö I du í í vclésügy i m i niszter úrhoz. Kérem a jegyző urai, .szíveskedjék., azt felolvasni. (.Matolesy Tamás:-.Szegény lóidra ivelésügyi miniszter urat mennyire bántják!; Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. földmíveiésügyi miniszter úrhoz Vácszentlászló, Valkó, Túra és Galgahévíz községekben a zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában: , 1. Van-e tudomása a földmíveiésügyi miniszter úrnak arról, hogy Vácszentlászló, Valkó, Túra és Galgahévíz községekben néhai báró Schossberger Viktor tulajdonában volt ingatlanokat ki akarják vonni a zsidótörvény töldbirtokpolitikai rendelkezései alól? 2. Hajlandó-e a miniszter úr ezeket a törekvéseket megakadályozni és az érdekelt községek lakosságát földhöz juttatni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Faragó Ede: T. Ház! Azt hiszem, ha ezen az oldalon foglalkozunk komolyan a magyar problémákkal, az megérdemli ugyanazt a tiszteletet, mint amilyen tisztelettel mi figyeljük a tuisó oldalon működő képviselőtársaink munkásságát olyan megjegyzések nélkül, amilyen megjegyzéseket az urak az én interpellációm elé fűztek, (vitéz Lipcsey Márton: Ez igaz!) Nekünk mindnyájunknak fáj az a magyar probléma, hogy a zsidók föld kérdésében annyi és olyan nehéz birkózást kell folytatni. (Maróthy Károly: Ki parancsol itt?) Nekünk abban a kérdésben, hogy Magyarországon sok föld van még zsidókézen és nem jutott a magyar kisparaszt kezébe, nem kell kölcsönkérnünk senkitől sem magyar érzést, sem vágyat azért, hogy ez a zsidó föld ahhoz jusson, akit legjobban megillet, a magyar paraszttársadalom kezébe. Vácszentlászló, Valkó, Túra, Galgahévíz községek területén fekszik és lenyúlik egészen az én kerületem határáig is, néhai báró Schossberger Viktornak egy 5800 katasztrális holdnyi ingatlana. Ennek a báró Schossbergernek két örököse maradt. A zsidótörvény után ezeknek a falvaknak a népe, de Dány és Zsámhok lakossága is, amelyekhez szintén közel fekszik ez a terület, érthetően nagy vágyakozással várták, mikor történik valami annak érdekében, hogy ők is kapjanak valamit ebből a földből. Azt kellett azonban hallaniuk és látniok, hogy a föld juttatása elmarad, a kérdés nagyon lassan döcög és a sok vágyakozás után a reménytelenség lett úrrá ezek között a kisemberek között, akik között bizony nagyon sok 5—8 gyermekes család van, ahol sok frontharcos, de általában igen derék földműves nép él. Ez a földművesnép, különösen Dány és Zsámbok községekbon, beszorult egv kicsiry területre, ahol semmi terjeszkedési lehetősége nincs. Hiába van gyermekáldás, hiába vannak sokan, hiába vannak nasrv oönládo'c. nem. Tát föld és nem tudnak tovább terjeszkedni. Ezt a kérdést azért hozom ide a Ház elé, mert remélem, hogy itt talán el tudok érni valami megoldást. Ezért kérem a miniszter urat, legyen szíves válaszolni arra, vájjon valóban úgy áll-e a helyzet, amint most hírlik, hogy t. i. a birtok kisajátítása eltolódott és előreláthatólag belátható időn belül nem jut ez a föld a magyar kisemberek kezébe. Ha valóban így áll a dolog, akkor kérem a miniszter urat, kövessen el mindent arra, hogy