Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
Az országgyűlés képviselőházának 225; ülése 19U november 26-án, szerdán. mert ártalmas a betegekre a dohánynak a kiszolgálása. Ezt rendben is volna és ezt helyeselném akkor, ha tényleg megtörtént volna ez minden intézetnél és minden kórháznál, de sajnos, ez éppen csak az Uzsoki-uteai kórházban és éppen ezzel a százszázalékos hadirokkanttal történt meg. T. Ház! Annakidején eljártam az illetékes hatóságnál és megkérdeztem, honnan kapta az utasítást. Arra hivatkozott az Oti. igazgatója, nogy a belügyminiszter úr adta ki ezt az utasítást. Felkérem most innen a belügyminiszter urat, nyilatkozzék ebben az ügyben, tényleg adott-e utasítást arravonatkozólag, hogy egy százszázalékos hadirokkant azért, mert nemzetiszocialista világnézetet vallott, az Oti.-kórházából kidobjanak? Ezt be tudom bizonyítani, tessék elmenni az Uzsoki-utcai kórházba, ott meg lehet állapítani, hogy ez megtörtént. (Egy hang a jobboldalon: De nem ezzel az indokolással!) Én azt nem tudom, meg kell kérdeznem a belügyminiszter urat, hajlandó-e az Oti. önkormányzatát, miután az Oti., mint látjuk, nem teljesíti a feladatát, azonnal felfüggeszteni és mint már a múltkor mondottam, hajlandó-e a belügyminiszter úr egy parlamenti bizottságot kiküldeni az ügyek kivizsgálására és hajlandó-e az Oti.-nál a munkásság éidekeit a törvényes keretek között valóban megvédeni 1 ? (Taps a széhőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Bodor Márton képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy vannak Budapesten olyan házak, amelyeknek zsidó tulajdonosai vagy kiutasíttattak vagy kiszöktek és a házaik lakatlanul állnak? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy vannak munkásemberek és jobbsorsra érdemes családok, amelyek a leglehetetlenebb helyeken laknak? Hajlandó-e a miniszter úr az üresen álló lakásokat és házakat a legsürgősebben igénybe venni és az arra rászorult lakásigénylőknek juttatni?« (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el). Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Képviselőház! A lakáskérdések sorozatát hoztuk már a Ház elé. A lakásprobléma Budapesten ma úgyszólván tetőfokára hágott. Tudjuk nagyon jól, hogy a székesfőváros polgármestere meg kívánja akadályozni a vidékről való felözönlést, hogy a lakás" kérdést annál könnyebben tudja a polgármester megoldani. Ennek ellenére mégis nap-nap után látom a Harmincad-utcai lakásügyi hivatalnál boe*y szegény emberek állnak sorban a hivatal előtt, nao-nap után járnak oda, sőt, hogy még jobban dokumentálhassák a lakásra való jogosultságukat, az asszonyok elviszik a két karjukon ülő kis gyerekeket is és ott könyörögnek lakásért, de a székesfőváros nem tud lakást kiutalni. Azt mondja, hogy nincs fellelhető lakás, azokat a házakat pedig, amelyeket a székesfőváros építtetett, már igénybevették azok szá mára. akiket a nyomortelepekről fognak be lakoltatni az új házakba. Nagyon szép és gyönyörű, hogy tényleg megszüntessék ezeket a nyomortanyákat és az emberi méltóságnak megfelelő házakat építenek s a családókat ott helyezik el, mondom, ezek nagyon szép dolgok így, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor egészen máskép fest az egész. Én ugyanis végignéztem a nyomortelepeket, végignéztem azokat a bizonyos utcákat, utcarészeket, ahol a munkásság zöme lakik és nagyon szomorú tapasztalatokat szereztem ezen a téren. A Keletipályaudlvar környékén a munkáslakásokban, tömegesen élnek a munkások, bementem, hogy megnézzem ezeket a lakásokat és sok helyen nem láttam egyebet a lakásban bútorként, mint vagy 15 darab szalmazsákot felrakva egymás tetejére és amikor jött az albérlő úr haza a munkából, fogott magának egy szalmazsákot, letette és lefeküdt. Ezekben a lakásokban hiányzik minden higénia. Azok az emberek reggel még meg sem tudnak mosakodni, mert nincs nekik megfelelő helyük arra, hogy megmosakodhassa" nak és így kezdik a napi munkájukat. Ha nem és kor szerint volnának ezekbe a lakásokba így bezsúfolva ezek az emberek, akkor talán még nem volna olyan kirívó és fájó ez az állapot, de azt látom, hogy korra és nemre való tekintet nélkül lakják zsúfolva ezeket a lakásokat a Grassalkovich-utcában, úgyszintén a Hársfautcában és a Nef ele jts-utea környékén is, és a székesfőváros a lakástkérő embereknek mégis azt mondja, hogy nincs lakás. A kirívó esetek közül kiragadok egyet, ami nagyon-nagyon groteszkül hat. Pasztoráüs György gyári muu kás esetét mondom el, aki harmadmagával, fe leségével és gyermekével együtt egy esztendő óta teljesen lehetetlen helyen lakik, és aki 1940 júniusában már a székesfővárosa lakásügyi hivatalhoz fordult lakásért, de nem tudtak neki lakást kiutalni, mert a polgármesteri rendelkezés úgy szól, hogy csak háromgyermekes családnak szabad lakást kiutalni. Ennek az egy gyermekesnek pedig már nem jutott lakás. Engedje meg a t. Ház, hogy mellőzzem annak a helynek a megnevezését, ahol ez az ember és családja lakik, mert elsősorban is a Ház méltósága sem engedi meg, hogy szószérint megmondjam, egyébként az emberi méltóságot is súlyosan sértené, de ha a belügyminiszter úr tudomást akar róla szerezni, hogy hol lakik, négyszem közt talán megmondom. Ezzel a Pasztorális Györggyel vele lakik 12 éves gyermeke is, aki most a Hernád-utcai polgáriba jár, mint I. éves pölgárista. Az embernek a szíve facsaródik el, amikor látnia kell, hogy kis magyaroknak ilyen helyről kell elindulnia az életbe. Az a szegény magyar gyerek talán óriási perspektívát tűz maga ele, hogy elmegy erről a helyről és talán Arany János, talán Kölcsey, talán Vörösmarty lesz tanulmányútján és a nemzetnek tényleg fontos, dolgos, munkás tagja akar lenni. Ugyanakkor pedig, amikor ilyen helyről jár egy magyar gyermek az iskolába, megállapítom, hogy Hegedűs Józsefnek, ennek a zsidónak a lakása a Márton-utca 30-ban teljesen üresen all, nem lakik ott senki, csak egy ottfelejtett lakó, aki a házmesteri teendőket látja el, de meg ez is 20 pengőt fizet havonta s azt sem tudja, hogy kinek. Nincs háziúr, mert kiszökött Londonba, Angliába. És ez a nagyrabecsült haziur 1931-ben megindította a pert a,lakóival szemben azon a címen, hogy az egész házra sap at magának van szüksége és bírói végzés űfoan összes lakóit kilakoltatta. És amikor megtörtént a kilakoltatás, fogta magát Hegedűs, összecsomagolt és kiszökött Londonba. Itt Magvarországon sodronykötél kereskedéssel foglalkozott, de miután a sodronykötél veget es
