Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. tőle, mint amilyen munkát az anyagi erejénél fogva honorálni képes. (Igaz! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Meg kell azonban jegyeznem, senkise várja azt, ihogy még ennél is rosszabb, ennél is szerényebb díjazásért kedvük legyen az elhelyezkedő orvosoknak ezeket az állásokat betölteni. A vidék egészségügyi ellátásában az orvosnak olyan hiányokkal kell megküzdenie, amelyek nem is az anyagi oldalát érintik a dolognak, hanem magát az eredménye® orvosi munkát, az orvps hivatástudatát érintik. Az a körülmény, hogy az orvosi ellátás keretében az orvos teljesen magára hagyatva, azoknak a technikai és fizikai eszközöknek hiányában kénytelen foglalkozását űzni, amelyeik a városokban valamely formában kétségtelenül rendelkezésre állanak, ez olyan hősies elszántságot követel attól az orvostól, aki vidékre megy, hogy ezért csak háLát érdemel. Igyekezzék tehát a kormányzat ezt a hálát leróni olyan formában, hogy legalább a jövőben megoldják ezeket a kérdéseket úgy, hogy azt a, nagy, 3 milliónál is többet kitevő réteget, amely ma egészségügyileg ellátatlan, amely a társadalombiztosításban nem részesül, beolvasszák a szociális biztosítás keretébe és akkor majd meg fogja látni^ a belügyminizter úr és minidenki, aki ma relatív orvoshiány miatt panaszkodik, hogy lesz elegendő orvos vidéken és az orvosi munka vidéken éppen olyan magas színvonalra fog emelkedni, mint amilyen magas színvonalon a városokban, elsősorbami a fővárosban áll. Az orvosi rend gyógyító tevékenysége nem másodrangú kérdés az egészségügy terén, hanem elsőrangú, mert hiába van anyavédelem, hiába van gyermekvédelem, csecsemővédelem ... Elnök: Szíveskedjék befejezni, képviselő úr. JandI Lajos: ... — igen, befejezem — mindaddig, amíg a felnőtt gondozása, a teljes értékű egyén gondozása nem ínyer megfelelő alátámasztást, az egész teljesen illuzórikus, mert az állam legfőbb erejét a dolgozó, a felnőtt, a teljes értékű egyén képviseli. Kérem a belügyminiszter urat, hogy ezeket az intézkedéseket törvényhozási intézkedés céljából a legrövidebb időn belül a Ház elé juttassa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik JandI Lajos kén viselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző, urat, hogy annak szövegét felolvasni szíveskedjék. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a társadalombiztosítás megoldatlan kérdéseiről és a társadalombiztosító és betegsegélyző intézetek hiányairól. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a társadalombiztosítási szervek egy részének ügyvitele és ellátási rendszere korszerűtlen? Az orvosi kar helyzete sürgős rendezést kíván. A szolgáltatások javítandók volnának. Hajlandó-e a miniszter úr e kérdések rendezésére?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. JandI Lajos: T. Ház! A társadalombiztosítás ügyét a legújabb időben az 1927:XXI. te. rendezte, és ez a több mint tíz év előtti rendezés ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. JandI Lajos: ...azoknak a szerveknek új csoportosítását vette programmjába, amely ülése 19 Ul november 26-án, szerdán. 79szervek már eddig is megvoltak, addig is működtek mint különböző betegségi biztosítási és betegellátási szervek, elsősorban az akkori munkásbiztosítási intézet, amely azelőtt mint Munkásbiztosító Pénztár működött. A munkásbiztosító intézetek adminisztrációja és azok utódjának, az Országos Társadalombiztosító Intézetnek adminisztrációja teljesen azonos módion, legalábbis teljesen hasonlóan történt, és éppen ez nehéz örökséget jelent a mostani társadalombiztosítás számára, mert azok a régi adminisztrációs elvek, amelyek talán jók voltak 2000 vagy 3000 tag számára, ma az 1,200.000-es átlagos taglétszám mellett működő intézmény számára semmiesetre sem felelnek meg. Kétségtelen, hogy az intézet adminisztrációja és az egészségügyi ellátást végző szervek között állandó súrlódás mutatkozik és emiatt sokat szenved maga az ellátott, a beteg, de az ellátó orvos munkája is sokat veszít értékéből. Ez a súrlódás tehát problematikussá teszi az egészségügyi ellátás értékét. Kétségtelen, hogy a társadalombiztosító szerv mai formájában egészségügyi szerv és ott az'egészségügyi ellátás kérdése nem lehet másodrangú. Nem lehet az adminisztráció szempontjából megítélni az intézet működését, hanem a társadalombiztosítás, mint egészségügyi szerv, elsősorban egészségügyi vezetést kíván. Ha a társadalombiztosító intézménynek nem is minden szervénél, de magánál az Országos Társadalombiztosító Intézetnél kétségtelenül érezhető az, hogy az egészségügyi szervek súlya erősen megcsökkent, másodrangúvá vált és az adminisztrációs szervek súlya áll előtérben. A kettő között van az ellátott tömeg, amely ugyan társadalombiztosító intézményeink keretében meglehetősen előnyös szolgáltatásokkal van ellátva pénzügyi téren, de azt kell állítanunk, hogy az orvosi ellátás terén nem nyeri el azt az ellátást, amelyet elnyerhetne akkor, ha az egészségügyi szervek súlya nagyobb, megfelelőbb volna az intézet vezetésében. A Társadalombiztosító Intézetnél az egészségügyi szerven és az igazgatáson kívül még egy harmadik szervnek is szerepe van, az önkormányzati szervnek, amely mint tudjuk, a múltban elég szomorú szerepet játszott, hiszen a szociáldemokrácia és az abból kifejlődő kommunista mozgalmak egyik melegágya az akkori munkásbiztosító pénztár volt, amelynek tisztviselőkarából nem egy vörös vezető, sőt maga Kun Béla, a magyar vörös mozgalom szörnyű és szomorú emlékű vezetője is kikerült. Azt, hogy ez az önkormányzati szerv ma is működhetik és működik és pedig a szociáldemokrata politika vezetőinek közbenjöttével, legalábbis furcsának kell tartanom. Legfőbb ideje volna, hogy ez a semmire sem használható, teljesen felesleges szerv a társadalombiztosítás szervei közül eltűnjön és a társadalombiztosítás megoldását kizárólag az intézmény egészségügyi és adminisztratív vezetőségére bízzák. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete az egészségügyi vezetés kérdését az utóbbi két esztendővel nagyobb energiával kívánja megoldani. Itt külön egészségügyi vezetőséget állítottak fel, ennek orvoskari létszámát felemelték. Ennek kedvező hatása az elért eredményekben természetesen már az első esztendőben megnyilvánult. A Mabi. példáját követni kellene a társadalombiztosítás

r másik, sokkal nagyobb intézményének keretében is, hiszen az Oti. több mint 800.000 tag ellátását