Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

80 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19 Ul november 26-án, szerdán. végzi, a Mabi. csupán 75.000 tagét. Annál "fon­tosabb lenne tehát, hogy az egészségügyi ellá­tás reformját az Oti. is célul tűzze ki. Mint említettem, az orvoshiány leküzdé­sénél a legnagyobb feladat vár a társadalom­biztosítás kiterjesztésére, a mezőgazdasági munkásság biztosításának megvalósítására ós az egész ország egészségügyének vidéki kór­házakkal és a vidéken más egészségügyi intéz­ményekkel való ellátására. Természetes hogyha ez anyagi nehézségekkel jár és ezt az állami költségvetésben pillanatnyilag, évekig, talán évek hosszú során át fedezni nem lehet, meg lehet valósítani egészségesen megalapo­zott és megfelelő szervezeti szabályokkal ellá­tott mezőgazdasági biztosító intézet keretében. Ez volna az a lehetőség, amely az^ egészség­ügyi kultúrát vidékre plántálhatná és hivatva volna ezt a nagy kérdést megoldani. A Társadalombiztosító Intézet orvosi ellá­tásánál a hiányokat természetesen nem tagad­hatjuk le. Az orvosok gyenge díjazása, az el­látó személyzet csekély volta mind magával hozza azt, hogy a súrlódások az ellátott beteg­tömeg az igazgatás és az orvosi kar között csaknem állandóak. Ha a társadalombiztosító intézetek orvosainak silány díjazását tekint­jük és ezen a szemüvegen keresztül nézzük azokat a hibákat, amelyeket a társadalombiz­tosító intézmények betegellátása terén tapasz­talhatunk, akkor a megoldásnak csak azt a módját lehet ajánlani, hogy a Társadalombiz­tosító Intézet az orvosi kar díjazását megte­lelőbben igyekezzék biztosítani. Az intézet orvosi állásainak meghirdetésé­nél mutatkoznak mindazok a hibák, amelye­ket általában a vidéki orvosi állások betölté­sénél láthatunk. Érthető tehát, hogy az orvo­sok nem nagyon kapnak ezeken az állasokon, így a pályázatokat kétszer-háromszor hirdetik meg és mégsem kapnak orvost. De nem az or­vosi kar akarása vagy akarathiánya akadá­lyozza meg azt, hogy az intézet betegei orvos­hoz jussanak, hanem azok a feltételek, ame­lyekkel ezek az intézmények az orvosokat al­kalmazzák. A Társadalombiztosítási Közlöny leg : utóbbi számaiban felvidéki, kárpátaljai orvosi állásokra hirdettek pályázatot, de igen túrosa feltételek mellett. Akad itt például egy pályá­zati hirdetmény a huszti betegsegelyzo-penz­tár rendelőintézetében rendszeresített belgvo­gyász-főorvosi állásra, amely, a főorvos díja­zását havi 44 pengőbeii állapítja meg (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon:. Hallatlan!) Bár­milyen kevés munkával járjon is ez az alias, — amit nem hiszek — Huszt nem olyan kis helység, hogy ipari munkásainak létszáma oly alacsony volna, amihez viszonyítva ezt a díja zást csak megközelítőleg is kielégítőnek talál­hatnánk. Akad azután pályázat olyan sebész­szakorvosi állásra, amelynek díjazása evi 7UU pengő, amiből tehát egy honapja 58 pengő es néhány fillér esik. Ezért azt kívánjak ettől a sebész-szakorvosi képesítéssel biro orvostol, hogy naponta végezze rendelését. A körzeti kezelőorvosi állások ^rén ha sonlóképpen igen groteszk adatokat hozhatok fel Például a 4701. számú kezeloorvosi állast évi 450, vagyis havi 37 pengő díjazással hir­dették meg. (Felkiáltások a szelsobaloldalon. Hallatlan!) Ehhez az orvosi körzethez nem ke vesebb, mint 13 község tartozik a Felvidéken, ha tehát az orvos a községeket havonta csak egyetlenegyszer látogatja meg, egy látogatá­sára 2 pengő és néhány filler esik, amely osz­szegben a faluba való kiutazás és visszaút« zás, tehát az orvos utazási költségei is benne vannak. Természetes, hogy ilyen nevetséges díja­zások mellett az orvosok nem fognak kapni ezeken az állásokon. Feltételezhetjük, hogy az intézetek ezeket a pályázatokat abban a tu­datban írták ki, hogy annak az orvosnak lesz még majd egy másik, esetleg egy harmadik 35 pengős állása is és így valahogyan talán majd fel vergődik a havi 100 pengős jövede­lemre. De vájjon milyen alapra helyezkedik a Társadalombiztosító Intézet saját ellátott­jaival, saját tagjaival szemben, amikor olyan orvost alkalmaz ezek ellátására, akinek az Ő saját tudta szerint három-négy más állást is be kell töltenie? Hogyan vár attól az orvostól tökéletes, lelkiismeretes és a betegellátás szempontjából mindenféleképpen hasznos munkát? (Ügy van! Ügy van! a szelsobalolda­lon.) Hogyan várja, hogy az az orvos vállalja a felelősségét annak a 13 községnek az ellátá­sáért, amelyek közül esetleg egyszerre a tizen­harmadik és az első községből is keresik egy­egy súlyos beteghez? Ezek olyan groteszk dolgok, amelyeken se gíteni a belügyi kormányzat legfőbb feladata lenne. (Ügy van! Ügy van! a szelsobalolda­lon.) Amikor azt hallottam, hogy 500 orvosi állás betöltetlen és nem kap pályázót, akkor én ezt a számot nem sokallottam. Sokkal több orvosi állás lenne betöltetlenül, akkor talán sokkal komolyabban fognák fel ezt a kérdést. (Csizmadia András: Talán többnek kellene be­töltve lennie!) Az 500 orvosi állás betöltésével kapcsola­tosan a legfurcsább gondolatok közepette hal­lottam egyik igen t. képviselőtársamtól a kö­zelmúltban azt a tervet, amelyet szóbelileg ter­jesztett a belügyminiszter úr elé, hogy az 500 be nem töltött állás be nem tölthetése esetén az orvosi gyakorlatra nem jogosított zsidó orvosokat alkalmazzák. (Bodor Márton: Hal­latlan!) Én nem vagyok e mellett, mert ennek a kérdésnek nem lehet az a megoldása, hogy a magyar néptől idegen elemre bízzák az ő el­látását csak azért, mert az e fajtához tartozó elem nem talál megfelelő megélhetést. Ebben a gondolatban vagy az van, hogy a zsidó orvos anyagi felkészültsége nagyobb, tehát ki fogja bírni kisebb jövedelem mellett is — és ha ez volt benne, eben nem is tévedtek, hiszen a zsidó orvosok általában az anyagi jólétnek maga­sabb fokán állnak, mint a nem zsidó orvosok —. vagy pedig az volt benne, hogy a zsidó orvo­sok alkalmazásával a nem zsidó orvosoknak az álások betöltésénél a dolog természetéből fa­kadó elmaradását kívánják ellensúlyozni és mondjuk, a keresztény orvosok igényeit le­törni. Ha szándékos ellenálláisról volna szó a keresztény orvosi társadalommal szemben és helyüket zsidókkal kívánják betölteni a mai jobboldali kormányzati éra alatt, akkor ezen borzasztón csodálkoznám. A m'álsik terv, amely az orvosi állásoknak munkaszolgálat útján való betöltését célozta, teljesen helytelen és céltalan intézkedés volna. Először is nem tudom, milyen munkaszolgá­latra gondolt az illető képviselő úr, aki ezt ja­vasolta, mert hiszen úgy tudjuk, hogy a mun­kaszolgálatba azokat állították eddig be, akik a honvédelem terén faji hovatartozásuk miatt nem teljesítettek fegyveres szolgálatot és így egy külön osztagban, külön katonai szervezet­ben teljesítettek szolgálatot. Tehát ismét csak a zsidó orvosok volnának azok, akik a munka­szolgálat keretében kikerülnének falura. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom