Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19hí november 26-án, szerdán. 77 rek esztendeig, kitéve ezer veszélynek és támadásnak, mint ahogy az újságíró is ki volt téve annak, hogy meg kellett követnie ezt a sötét gengsztert. Ez egy közéleti keresztmetszet. Ettől a zsidóságtól nekünk meg kell mentenünk a magyarságot, (Ügy van! Ügy van!) mert ezzel együtt élni nem lehet. Ha pedig meg akarjuk menteni, akkor tessék olyan intézkedéseket hozni, amelyek alkalmasak erre. Közeledik a karácsony ünnepe, méltóztassék egy rendeletet megszavaztatni, hogy a budapesti tizetekben jelenjék meg a sárga csillag: Ez az üzlet zsidó üzlet! (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék egy olyan rendeletet hozni, — nem mi hozhatjuk, a kisebbség — hogy a zsidó birtokokba méltóztassék azonnal belehelyezni a kisigénylőket s ők csak birtokon kívül fellebbezhessenek és panaszolhassanak. (Taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt a zsidóságot, amely a bolsevizmussal együtt küzd naprólnapra ellenünk, elkülönítő jelzővel, erős sárga folttal ellátni a külső kabáton is. (Ilovszky János: Benne vagyunk!) Méltóztassék elkülöníteni gettóba őket, mert nem azért halnak meg fiaink és testvéreink Galíciában, az orosz földön, kint az őshazában, hogy ezek a zsidók tovább is fúrjanak bennünket, hogy tönkretegyenek és ártatlan embereket rántsanak be. Méltóztassék a köztisztviselők adósságát rendezni s egyúttal tabula rasát teremteni, mert ez lesz az igazi felemelkedésnek az útja; mert az a köztisztviselő, főszolgabíró, akire mérhetetlen vagyoni és még nagyobb erkölcsi értékek vannak bízva, nem kerülhet össze Steiner-zsidókkal, mert azok berántják őket és aláássák a magyar közigazgatás tekintélyét. T. Ház! Nem volt igaza a külügyminiszter úrnak abban, amit az előbb mondott (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nem! Igaza volt! — Zaj. — Elnök csenget.), mert mi nem általánosítunk és nem az új, feltörő nemzeti szocializmus csinálja a forradalmat, hanem mindig a lebukó rendszerek. (Zaj. Élénk ellenmondások a jobboldalon. Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. A Ház az interpellációt kiadja a kormánynak. Következnék Paczolay György képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, Padányi-Gulyás Jenő képviselő úr interpelációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz és Paczolay György képviselő úr második interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. A képviselő urak interpellációik elmondására halasztást kértek. Méltóztatnak a kért halasztást a felsorolt interpellációk mindegyikére megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Jandl Lajos képviselői úr interpelációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét félolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir, belügyminiszter úrhoz, a lakosság orvosi ellátása^ körül fennálló megoldatlan kérdések tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a lakosság falun élő nagy rétegének orvosi ellátása nem kielégítő? A mezőgazdasági munkásság, a törpebirtokos-réteg betegség esetén való ellátása múlhatatlanul intézkedést és törvényes rendezést kíván. Az ország orvosi karának helyzete hasonlókép rendezést kíván. Hajlandó-e a miniszter úr e téren korszerű rendelkezéseket — törvény förmágában**• kezdeményezni ? « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! Az egészségügyi el^ látás... (Tost László: Elvtársai kimentek!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! (Budinszky László: Kire tetszett ezt érteni? — Zaj. — Lili János: Micsoda dolog ez, itt elvtársakról beszélni?) Ki mondta azt? (Baky László: Szégyelje magát!) A képviselő úr fékezze indulatait. Most kívánok elnöki intézkedéseket tenni, felesleges, hogy képviselő úr az én intézkedésembe beleavatkozzék. Ki mondta azt, képviselő urak, hogy »elvtárs«? (Tost László jelentkezik. — Sütő Gyula: Tartsa meg magának a megjegyzéseit!) Tost képviselő urat rendreutasítom. Sütő képviselő urat ugyancsak rendreutasítom. (Vitéz Lipcsey Márton: Nem magának mondták!) Jandl Lajos: A képviselő úr talán valahol megszokta ezt a megszólítást. Elnök: Kérem Jandl képviselő urat, szíveskedjék interpellációjával foglalkozni és minden megjegyzéstől tartózkodni. Jandl Lajos: Az egészségügyi ellátás terén a belügyminiszter úr az utóbbi két esztendőben az egészségügyi megelőző szolgálatra vonatkozó intézkedések és szabályok tekintetében, valamint ennek megfelelő pénzügyi alátámasztására számos lépést tett. Amikor kétségtelenül alá kell írni azt, hogy ez fontos működési tér, meg kell jegyezni azt is, hogy az orvosi ellátás, az egészségügyi gondoskodásnak éppoly fontos kérdése, háttérbe szorult. Ezt maga a belügyminiszter úr is elismerte költségvetési beszédében és azt mondta, hogy, sajnos, az orvosi ellátás oldalán az egészségügyi szervezeteket nem tudta megfelelően dotálni. Lehetséges, hogy ennek pénzügyi akadályai voltak, azt hiszem azonban, hogy ezeken a pénzügyi akadályokon minden erővel túl kell tennie magát a i kormányzatnak, mert a gyógyító orvosi ellátás a megelőző egészségügyi ellátásnak is egyik legfontosabb feltétele. A kettőt egymástól elválasztani nem lehet, éppen úgy, mint ahogy az egész egészségügyi igazgatást nem lehet az orvosi ellátástól különválasztani. A gyógyító orvosi szolgálatnak egyik nagy Kérdése a kórházi orvosi szolgálat. Miután pedig a költségvetésből és az ahhoz fűzött indokolásiból úgy látom, hogy ma nem helyezik a súlyt olyan mértékben a kórházi ellátásra, amennyire megérdemelné és szükséges volna, kénytelen vagyok interpellációt intézni a t. belügyminiszter úrhoz ennek keresztülvitele és megoldása érdekében, mert az egészségügyi prevenció maga még nem megoldása az ország egészségügyi kérdéseinek. Szükséges, fontos dolog, de a gyógyító orvosi tevékenység sokkal szükségesebb és sokkal fontosabb. Kiderül ez már csak abból is, hogy a gyógyító orvosi tevékenység nélkül az egészségügyi prevenció illuzóriussá válik. A fertőző betegségek gyógyítása például a prevenciónak legalább is 50%-oa megvalósítását jelenti, különösen ha hozzáveszszűk, hogy a diagnózis felállítása, ez a gyógyítást megelőző orvosi ténykedés sokkal fontosabb, mint ezen a téren bármely más tevékenység. Ha az egészségügyi ellátásnak az országban való jelenlegi állását vesszük, rá kell mutatnunk az egyik igen fontos és megoldatlan kérdésére, a mezőgazdasági lakosság egészségügyi ellátásának kérdésére, arra, hogy Ht