Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

70 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19hl november 26-án, szerdán. ütőerén a kezét, szintén zsidó kezekben van. Hogy ez a destruktív szellem mire volt képes, azt éppen ma láttuk a közellátási tárca tár­gyalása alkalmával. Mnök: A képviselő úr az országgyűlés zsidótlanításról jegyzett be interpellációt. Be­szédideje mindjárt lejár, de enrol még nem mél­tóztatott beszélni. Kérem, méltóztassék fel­szólalásában interpellációjának a tárgyánál maradni. Rapcsányi László: Amikor én ezeket előz­ményként idehoztam, ezzel azt akartam bizo­nyítani, hogy mindennek a káros befolyásnak legfőbb képviselői és látható fejei pedig itt ülnek a magyar országgyűlésen. (Felkiáltások jobb felől:: Neveket kérünk! — Zaj.) Itt van előttem a névsor, de aki nyitott szemmel iar ill, az látja. A felsőháznak még ma is három zsidó tagja van. (Egy hang jobbfelől: Az new. a képviselőház! — Matolcsy Mátyás: Ország­gyűlés! Figyeljenek!) Ha ,t. képviselőtársam nem liidná, az országgyűléshez a felsőház is ! hozzátartozik. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj. es mozgás jobbfelől. — Egy hang a széhő­baloldalon: Jó reggelt!) T. Ház, nem az a fon­tos, hogy három zsidó tagja van a felsőház­nak, (Gr. Festetics Uomonkos: Kik azok!) ha­nem az, hogy ez a három zsidó Láng Lajos, Vida .lenő és Goldberger Leó. (Zaj.) Lehet, hogy ez egyeseknek humoros dolog, de nem kell magyaráznom, hogy az ezek által képvi­selt gazdasági érdek az, amely közellátásun­kat idetaszította és amely nem engedi meg ma sem az ő jól szervezett fekete vonalával, hogy ebben az országban egészséges közellá­tást tudjunk inaugurálni. (Zaj.) Én nem a névsor felolvasása végett álltam fel és f nem szenzációt akarok itt hajhászni, hanem tárgyi­lagosan rá akarok világítani arra a nagy ve­szélyre, amelyet ezeknek az egyéneknek a je­lenléte az ország legelső törvényhozó testüle­tében jelent. Ha nem ébrednek rá erre azok, akiknek rá kell erre ébredniök, akkor szeret­ném a figyelmüket felhívni hogy itt van a huszonnegyedik óra, amikor mi, az ország­gyűlés tagjai odaállhatunk a néo elé egy olyan cselekedettel, amely —- higyjék el a t túl­oldalon — olyan megnyugtató, de egyúttal olyan felemelő gesztus is lesz, amely őszinte elismerést fog a Ház minden tagja számára biztosítani. Azt kérem a t. Háztól és a miniszterelnök úrtól is, hogyha ad még valamit arra, hogy Magyarországon komolyan ve°yék^ _ ennek a kormánynak a zsidótlanító politikáját, akkor dobják ki a zsidókat az országgyűlésből, de ugyanakkor ne tűrjék meg azt sem. hogy akár gyorsíróként, akár újságíróként ebben az or­szággyűlésben zsidók résztvehessenek. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. < — Tost László: Gyorsíró is van zsidó! — Zaj.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Most következnék Kóródy Tibor képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban inter­pellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak a halasztást meg adni! (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Rajniss Ferenc képviselő úr in terpellációja a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a magyar filmügyek rendezése tár­gyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a vallás- és közoktatás ügyi miniszter úrnak arról, hogy a filmügyek az ő (hatáskörébe tartoznak? 2. Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a filmügyek átvételében sürgősen intézkedni!« (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Egy olyan rész létkérdésről óhajtok interpellálni, amely az agyonigazgatásnak a kérdését egy keskeny szektorban bár, de tökéletes formában bebizo­nyítja. A filmipar Magyarországon évenként kö­rülbelül 30 film előállításával hatmillió pengő tőke felhasználását jelenti. Mivel pedig az or­szágban a mozihelyek átlag 34—35 fillérrel szá­míthatók csupán, ez azt jelenti, hogy körül­belül 20 millió néző kell ahhoz, hogy ezeket a költségeket visszakapják a tőkések, akik pén­züket befektetik. Nekünk mindig: az volt a tö­rekvésünk, hogy lehetőleg valóban tiszta ke­resztény tőke helyezkedjék el a filmgyártás­ban, mert a filmgyártás ügyét annak ellenére, hogy ma is belügyi és rendőri ügynek kezelik, mi elsősorban magyar kulturális és művészeti ügynek tekintjük, aminthogy a film azóta, mi­óta hangos film van, lényegében a színházak nagyrészének szerepét átvette és mint a vidé­ken a magyar nyelv tisztasága és szépsége szempontjából is végtelenül fontos kultiírmisz­sziót teljesít. ota hangos mm van, lényegében a színházak nagyrészének szerepét átvette és mint a vidé­ken a magyar nyelv tisztasága és szépsége szempontjából is végtelenül fontos kultúrmisz­sziót teljesít. Ha valóban oda jutunk el, hogy a filmbe keresztény tőke vonul be, és ha azt akarjuk, hoffy ez a keresztény tőke legalább bizonyos mértékig védett legyen, akkor igen nagy vál­toztatást kell eszközölnünk a filmek felülvizs gálatának, irányításának mai lehetetlen és szinte elképzelhetetlen rendszerében, ami nem csoda ugyan, mert ugyanazt a dzsungelállapo­tot jelenti, mint minden nagyobb ügynek a kezelése. T. Ház! Amikor megírja a forgatókönyvet az a zsidó, aki eladja a kereszténynek és azt a zsidót Kulcsár kormánybiztos későbben lefo­gatja, a forgatókönyv először a kultuszminisz­tériumban, a Nemzeti Filmbizottság elé kerül. A Nemzeti Filmbizottság elbírálja először a forgatókönyvet, hogy vájjon mindenféle szem­pontból azt a filmet, amely a kultúrbizottság előtt van, elő lehet-e állítani ,vagy nem lehet. A forgatókönyv jóváhagyása után kezdődik meg a film gyártása. Amikor a filmet legyár­tották, akkor ugyancsak a Nemzeti Fiirabizott­ság kiszáll, megnézi a kész képet s megálla­pítja, hogy az eredeti forgatókönyv, amely en­gedéyeztetett, és a film, amelyet elkészítettek, szellemben, hűségben egymásnak megfelel-e. Erről most már a kultuszminisztériumhoz tar­tozó Nemzeti Filmbizottság kiad egy második bizonyítványt, hogy a filmet a forgatókönyv­nek megfelelően hűen készítették el. Az elkészített film egy erkölcsi, egy állami s egy kulturális hatóságtól két tanusítvány­nyal rendelkezk, hogy korszerűen beszéljünk. A két tanúsítvánnyal ellátott film azután el­vándorol az Országos Magyar Mozgóképvizs­gáló Bizottsághoz. Itt azután megkezdődik a tohuvabohu: itt már benne van a miniszter­elnökség, a belügy, az ipar-, a kereskedelem­üsry, a kultusz-, a honvédelem-, az igazságügy {Piukovich József: A közellátás!) — a közellá­tás nincs benne — és ezenkívül benne vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom