Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225, ülése 19hí november 26-án, szerdán. , 71 fendkívül tiszteletreméltó kinevezett egyének, akik a társadalom erkölcsét és művészi érzékét, stb. képviselik ebben a bizonyos cenzúrabizottságban. A két tanusítványos film levetítődik a cenzúrabizottság előtt, és előfordult, — engem nem az egyes filmek sorsa, hanem maga az elv érdekel — hogy a cenzúra egy — mondjuk — 300.000 pengős költséggel előkészített filmet, amelynek a forgatókönyvét bemutatták, és amelyről bizonyítvánjr volt, hogy a forgatókönyv szerint készült el, tehát engedélyeztetett, a cenzúra betitotta, vagy azon a címen, hogy sérti az erkölcsöt, vagy nem elég magas a nívója annak a filmnek, amelyet bemutattak. Azt a 300.000 pengős költséggel készült filmet tehát, miután két tanúsítványa volt, itt mindenféleképpen betilthatják. Most következik a dolog furcsa fordulata. Ha valaki azt gondolná, hogy fellebbezni oda kell, ahol a tanúsítványokat kiadták, téved. Fellebbezni már a belügyminiszter úrhoz kell. A belügyminiszter úr azután vagy feloldja ezt a betiltást, vagy pedig véglegesen betiltja a filmet. Ez a konstrukció ebben a formában tökéletesen lehetetlen. Lehetetlen azért, mert ha már keresztény tőkét akarunk belevinni a filmbe, akkor nekünk gondoskodnunk kell ennek a keresztény tőkének a védelméről is bizonyos mértékben. Az pedig tiszta lehetetlenség. hogy ha kultúrügy a filmügy, akkor a végső hatóság, amely a kultúra miniszterének és a kultuszminisztériumnak is a felügyelője, a belügyminisztérium legyen. A belügyminisztérium adja ki a mozgófényképszínház-engedélyeket is. Ami pedig azokat az utólagos erkölcsi meggondolásokat illeti, ha a forgatókönyv és az elkészített film alapján a m. kir. kultuszminisztérium illetékes szerve valamit nem talál erkölcstelennek, ott már a_ további erkölcsi vizsgálattal erénycsőszködés formájában kétségtelenül baj v^in. (Bencs Zoltán közbeszól.) Erkölcstelen a minisztérium a képviselő úr véleménye szerint? (Bencs Zoltán: A szövegben nincs erkölcstelenség

1

, de a kivitelben van! Megnézték a képet is! Baj lehet a dekoltázzsal! — Zaj. — Elnök csenget) Tévedés történt, mert másodszor is megvizsgálta a kultuszminisztérium a filmet. Már most itt vannak az úgynevezett külföldi filmek. Itt mindig valami hiba van az erkölcs körül, ha nagyon akarjuk. Itt van például egy angol film, amelynek az a címe. hogy: »Egy asszony három élete«. Rendes, tisztességes, jóravaló angol film, mindenkinek örül a szíve. (Derültség.) Ennek a filmnek lé nyege az, hagy a nevelőnő és kenyéradó gazdája bizonyos szerelmi történetbe esik és a házigazda feleségét meggyilkolják. Ez a törté nete az »Egy asszony három élete« című engedélyezett angol filmnek. Itt van azután »Egy éjszaka Pesten«. Ez francia film. Természete. sen ez is a kultúrához tartozik. E film lényege az, hogy Budapest a fő fészke a kitartott és gyilkos férfiaknak. Itt Budapesten játszódik le a film. Itt van azután a magyar filmek közül a »Szűz és a gödölye«. Tartalma egy nő szerelmi viszonya sógorával és unokaöeosével. Ez is egy rendkívül erkölcsnemesítő darab. Azután itt van a »Halálos tavasz«. Egy leánynak és egy fiúnak a szerelmi viszonya, nagyobbára a fiúnak a legénylakásán. Ügy emlékszem, hogy a lány egy ezredes leánya. Itt van az »Intermezzo« című amerikai film. Egy amerikai film természetesen mindenkinek roppant impionál. Nagyon kulturális dolog ez a film. Egy * világhírű művész kislányának zongoratanárnőjével elhagyja családját és többhónapos szerelmi viszony után megtörten hazatér. Itt van a »Mire megvirrad« című francia film, amely most Budapesten fut és amely nagy művészi esemény. Ezen a filmen egy fiatal munkás megöli a szeretője szeretőjét s utána öngyilkos lesz. Már most ha a külföldi filmeknél ilyen mértékű az erkölcsi elbírálás, — mert hiszen arról nagyon sokat lehet beszélni, hogy meddig kell elmenni, meddig nem, az ízlés dolga, művészi érzék dolga, hogy ki meddig megy el — akkor az esetben, ha már a kultuszminisztérium két bizonyítványával rendelkezik egy magyar film, rendkívül meggondolandó kér dós az, hogy betiltsák-e vagy sem. Ezenkívül újból felhívom a figyelmet arra, hogy egy súlyos összeférhetlenségi eset is van az egész magyar filmgyártásban, mégpedig az, hogy a Nemzeti Filmbizottság tagjai a kultuszminisztérium részéről és a Hunnia Filmgyár igazgatósága túlzottan, meglepően és elképesztően ugyanazon rendkívül tiszteletreméltó urakból állanak. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz!) Azonkívül a belügyi cenzúrabizottság is és a Hunnia Rt. igazgatósági tagjai is csodálatos módon — az is a véletlen különös játéka — nagymértékben ugyanazokból az urakból állanak. A Hunnia Filmgyár pedig tulajdonképpen állami üzem, amelyet a filmgyártás továbbvitelére létesítettünk, és amely mindent gyárt és kölcsönzi a felszerelést a többi filmgyárnak s az ő műtermeiben gyártják az összes magánfilmeket. Ellenben ennél a konstrukciónál a forgatókönyv elbírálása, a műterem használata, a cenzúra, csodálatos módon egy kézbe, fut össze, amely azután művészeti téren szintén remek dolgokat produkál. Itt van például a »Lángok« című film, amely kissé drámának készült, de Rómában, Velencében rendkívül jól röhöghetnek rajta. (Zaj.) A Hunnia, amely állami intézmény, ismétlem, tehát komolyan az a kötelessége, hogy a filmeket előresegítse, tisztességes, szép, jó ma gyár filmek gyártását elősegítse, — nem tudtam ellenőrizni, de ahogy komoly keresztény szakemberektől hallottam — egy-egy filmen 10^-15.000 pengőt is keres azokkal a felemelt árakkal, amelyeket •tulajdonképpen az árkormánybiztosság figyelmébe kellene ajánlani. Részben ezek az összefüggések, részben az a lehetetlen konstrukció, hogy ez a szerencsétlen magyar filmügy a belügyminiszter úrhoz, aztán a kultuszminiszter úrhoz és részben az iparügyi miniszter úrhoz is tartozik, megakasztja a tisztességes termelést, megakasztja azt, hogy az emberek komolyan tőkét fektessenek bele a magyar filmügybe, megakasztja a nagyvonalúságot, mert három minisztérium között elvégre csak elveszett gyermekek kóborolnak, három minisztérium semmiféle ügyre nem tud vigyázni. A filmügy, ahogy azt ma egész Európa élete bizonyítja, elsőrangúan kulturális ügy. A belügyminiszter úrnak .méltóztassék végre feladni a rendőri álláspontot és feladni azt a lehetetlen álláspontot, hogy erkölcsileg tisztán és egyedül ő tudja kiválogatni azokat a személyeket, akiknek ki lehet adni a moziengedélyeket. Erről is sok mindent lehetne beszélni, de mert ez nem tartozik ide, és én semmiesetre sem vagyok hajlandó túllépni azt a hatáskört, amelyet a házszabályok megállapítanak, én csak arról beszélek, amit bejegyeztem. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva a leghatározottabban azt köve-