Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. gedélyezése iránti kérés hozzám nem érkezett be. amidőn azonban tudomást szereztem erről, azonnal intézkedtem és az ügyet kivizsgálás végett leadtam az illetékes szervnek. Mihelyt felérkezik hozzám a jelentés, ebben az ügyben is a köz érdekében, törvényeink értelmében fogok eljárni, mert súlyt vetek arra, hogy a földmíves lakosság földszükséglete a parcellázások és az Önkéntes birtokelosztások esetében is kielégítően legyen ellátva, illetőleg, hogy az érdemes jelentkezők földhöz jussán n^ Kérem válaszom szíves tudomásulvételét, (filénk hel/»eslés és tans a jobboldalon és a közérten. — Maróthy Károly: Helyeslik az albérletbe adást!) Elnök: Következik a határozathozatal. ORajniss Ferenc: A miniszter úr sem mondott semmit. Azt mondta, hogy megvizsgálja.) "Rajniss Ferenc képviselő urat ismételten kérem, hogy méltóztassék figyelni az elnöki bejelentések alkalmával és ne méltóztassék folytonos közheszólásaival zavarni. Kérdezem a t. Házat, méltóztatna'k-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni: (Igen! Nem!\ A Ház a választ tudomásul veszi. Mielőtt a következő interpellációra áttérnénk, bejelentem, hogy Szőllői Jenő képviselő úr személyes megtámadás visszautasítása címén szót kért. A kénvlselő úrnak .a szót megadtam, íery Szöllősi kér»viselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! A belügyminiszter úr az előbb Budinszky képviselőtársamnak válaszolva a nyilaskeresztes pártra általánosan megbélyegző kijelentést tett. Nagyon sajnálom, igen t. Ház, hogy ez a kijelentés így. általánosítva elhangzott, de még jobban fájlalom azt, hogy a túloldali tábor a belügyminiszter úrnak erre a kijelentésére tapssal válaszolt. Én azt szerettem volna, hogyha a belügyminiszter úrnak erre a kijelentésére a túloldal is elnémult volna. (Ellenmondások és derültség a jobboldalon.) A túloldalról egypár nappal ezelőtt olyan felhívás hangzott el, amely a nemzet nehéz helyzetére való utalással pártkülönbség nélkül Összefogást kért és kívánt. (Mokcsay Dezső: Mindig kiélezik a helyzetet!) Mi ennek a munkának: a megzavarását látjuk az olyan általánosító kijelentésben, amilven a belügvminiszter úr részéről elhangzott. (Zaj a jobboldalon, — ' Egy hang jobbfelől: Hol a személyes kérdés?) Általánosítani nem lehet, különösen pedig nem lehet egy olyan esettel kapcsolatban, amely — mint maga a belügyminiszter úr is kijelentette — csak részben van kivizsgálva. Bármelyik képviselő a Házban elmondhat egy interpellációt, esetleg véthet a tárgyilagosság ellen, azonban az ő megnyilatkozásából egy egész pártra vonatkozóan általánosítani helytelen volna és nem volna a nemzeti egységet előmozdító cselekedet. (Heyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Elsősorban a magam személye részéről, aki magamat tisztességes, becsületes és politikai eszközeiben is becsületes képviselőnek tartom, tiltakozom ez ellen, de tiltakozom az ellen is, hogy az én egész pártomat esetleg egy képviselőtársam helytelen beállítása vagy interpellációja következtében hasonló megbélyegző kijelentésben részesítse bárki. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Halljuk a belügyminiszter urat! — Matolcsy Mátyás: A belügyminiszter úr vonja vissza! — Felkiáltások a jobboldalon: Ugyan már! — Sütő Gyula: Majd Lipcsey felel beülése 19%1 november 26-án, szerdán. 69 lyette! — Abonyi Ferenc: Űgyis mindig közbebeszél! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem Abonyi képviselő urat, szíveskedjek csendben maradni. Következik Rapesányi László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz, az országgyűlés zsidótlanítása tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az országgyűlésnek még mindig vannak zsidó tagjai? Tekintettel arra, hogy az új Európába beilleszkedő magyarságnak nemzeti érdeke a gyökeres zsidótlanítás, hajlandó-e a miniszterelnök úr az országgyűlés azonnali zsidótlanítása érdekeiben törvénvjavaslatnt az országfirvűlés elé terjeszteni?« (Maróthy Károly: Mindenki körülnéz! — Gr. Festetics Domonkos: Csak egy zsidó van!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalojdalon ) A miniszterelnökségi államtitkár úr részéről éppen tegnap érte pártunkat olyan támadás, amely szerint mi, illetőleg a pártunknak jóméhány néven nevezett tagja nem vesz részt azokban a küzdelmekben, amelyek ennek az országnak a zsidótlanítását célozzák. Eltekintve attól, hogy az illető érdekeltek... (Felkiáltások a jobboldalon: Nem ezt mondotta!) Ugyanezt mondta, tessék megnézni a kéket és azután vitatkozni. De ettől eltekintve is szeretném a Ház figyelmét felhívni a zsidótlanításnak egyik igen nagy ellenségére, arra a titkos propagandára. amely ebben az országban széltében-hosszában terjed és amelyet — azt hiszem, a tisztelt túloldal véleményével egyezően — valamennyiünknek radikálisan ki kell irtanunk a közvéleményből. Ez a propaganda azt mondja, hogy a zsidókérdés ebben az országban nem fontos kérdés. Széltében-hosszában, ismeretes célzattal és ismert szándékkal terjesztik ezt_ nagyon is ismert körök azért, hogy a. zsidókérdés megoldásának fontosságát háttérbe szoríthassák és ezzel együtt a saját szellemi túlsiílyukat, illetőleg szellemi hatalmukat, ide anyagi bázisaikat is minél tökéletesebben megvédhessék. T. Ház! Én úgy vélem, hogy amikor mi ilyenekkel találkozunk, — mert akinek nyiU a van a szöme, az láthatja és találkozhatok vele — akkor nekünk ez ellen a beállítás ellen tiltakoznunk kell és nemcsak szóban, nemcsak itt a Házban, tehát nemceak a szellem fegyverével, hanem a gj'akorlati síkon, a közgazdasági élet minden egyes vonatkozásában is gyökeresen meg kell oldanunk a zsidókérdést. Ezt már jó néhányszor hallottuk itt a Házban, igen szép beszédeket mondtak el ennek érdekében, ezzel szemben a tények azt mutatják, ha a gazdasági és a szellemi élet egyes szektorait nézzük, hogy még ma is 600 000 hold föld van zsidókézen, még ma is ÍÍOO.OOO hold van zsidó bérletben, a gyáriparnak egy tekintélyes része ma is zsidó kézben van, a kisipart, az anyagelosztást igen nagy mértékben szorítják háttérbe, azonkívül a kormánykörök által kereszténynek mondott kereskedelem ma is nagyrészt zsidó kézben van. (Felkiáltások jobbfelől: De nem képviselők kezében!) Nem akarok arról beszélni, hogy a bankokrácia, amely azt mondhatnám, szinte száz százalékban ott tartja a gazdasági éjét