Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

64 Âz országgyűlés képviselőházának 225. lami Népiskolai Nevelőintézetet« létesítettem. Ez az internátus 400, eddig minden oktatás nélkül volt gyermek tanításáról, neveléséről és elhelyezéséről gondoskodik. Az internátusba kötelezőleg be kell adni minden, a köz ség külterületén lakó, iskolaköteles gyerme ket, ha internátusi együttélésre egészségi szempontból alkalmas és beiskolázása egyébként nincs biztosítva. Az intézet állami jellegű, a személyi kiadásokat az állam fedezi, de a dologi terheket elvben a közel 10.000 lakosú község viseli. Az internátus fenntartásához a szülők is hozzájárulnak bizonyos mennyiségű nyerstermény be szolgáltatásával; pénzbeli ellátási díj nincs. A szorgalmi idő a gyeimekek otthoni foglalkoztatásához igazolva 5—10 hónap. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez az internátus valóban bevált, népszerű intézmény. Más községekből is állandóan t jelentkeznek felvételre növendékek, a férőhelyek számát meghaladó mértékben. Sajnos, az internátusi dologi fenntartása nak kéidése még nem tekinthető teljesen megoldottnak s éppen itt van még egyelőre nehézség

1 újabb hasonló intézetek felállítása tekintetében. A növendékek ugyanis túlnyomó részben a legszegényebb népréteg gyermekei, akiknek táplálása a szülői házban is nehéz probléma s így a szülőktől az intézet komoly hozzájárulást nem kérhet. A szegény gyerme kek étkeztetése kívül esik táicám feladatkörén s ezt a problémát a belügyminiszter úrral egyetértőleg kell megoldanunk. Kernelem, hogy ezeknek a még: , fennálló nehézségeknek a megoldása után újabb hasonló intézmények létesítésével további hatalmas lépésekkel sikerül előbbre vinnem a tanyai magyarság oktatásának ügyét. Egyelő, e Karcagon és Gyomán vettem tervbe tanyai internátus létesítését. Mint e körbe tartozó intézkedést, megemlítem még azt is, hogy a tanyai tanítók gyermekei iskoláztatásának megkönnyítésére Szegeden tanítói internátust létesítettem, ahol a tanítók gyermekei csekély összegért lakást és teljes internátusi ellátást kapnak. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1941. évi november hó 15-én. Hóman s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az igazságügyminiszter úr írásbeli válasza Vájna Gábor képviselő úr részére. Kérem annak felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »48.191/1941. I, M. E. Vájna Gábor országgyűlési képviselőnek a robbanóanyagokkal elkövetett lelkiismeretlen és életveszélyes balesetek tárgyában a m. kir. belügyminiszter úrhoz és nozzám intézett interpellációjára válaszomat a következőkben van szerencsém mes adni: A gyakorlati tapasztalatok alapján olyan büntető rendelkezés megalkotását vettem tervbe, amely a robbanóanyaggal, robbantószerrel vagy raérgesgázzal való foglalkozás szabályainak emberéletet veszélyeztető megsértésére már akkor is szigorú büntetést állapítana meg, ha a szabálytalanság balesetet még nem okozott. Sőt, a törvény előkészítés körében az is megfontolás tárgya, nem kellene-e arra az esetre, ha a szabálytalanságból súlyos testi sértés vagy halál származott, büntetti büntetést megállapítani, tehát kivételesen ülése 19Uí november 26-án, szerdán, olyan szigorú büntetést, amelyet gondatlansági bűncselekményekre eddig még nem alkalmaztak. Természetesen a tervezett szabályozás más olyan foglalkozási ágakra is kiterjedne, amelyekben különösen fenyegető a súlyos szerencsétlenségek előidézáseneü: veszélye (például a járművezetésre, építkezésre, stb.). Kérem a válasz tudomásulvételét. Budapest, 1941. évi november hó 17-én. Kadocsay Lajos s. k. m. kir. igazságügyminiszter.« Elnök: Méltóztatnak az Írásbeli választ tudomásul venni? (igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a közellátási miniszter úr válasza B. Szabó István képviselő úr részére. Kérem annak felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »T. Ház! B. Szabó István képviselő úr 1941. évi november 12-én a folyó évre történt alacsony kukorica ármegállapítás tárgyában hozzám intézett interpellációjára bátor vágyok az alábbi válasszal szolgálni. A. képviselő úr interpellációjának azon részével, melyben az Arellenőrzés Országos Kormánybiztosának a kukorica ármegállapítására vonatkozó rendelete módosítását, illetve a megállapított ár felemelését kém, — őszinte sajnálatomra — nem tudok egyetérteni, már csak azért sem, mert a kukoricának a búzával és a rozzsal való jelenlegi árviszonya nagyjában ugyanaz, mint az elmúlt 10 év lefolyása alatt volt. Az Arellenőrzés Országos Kormánybiztosa az összefüggő mezőgazdasági árrendszer megállapítása során a termelési költségtényezőket a leggondosabban figyelembe vette, s megítélésem szerint, a tengeri jelenlegi ára az általában befektetni szokott költségekhez mérten teljesen megfelelő. De különben sem lát; nám célravezetőnek és közérdekűnek a tengeri ármegállapítását az egységes mezőgazdasági árrendszerből kiragadva módosítani, mert ez az egész organikus mezőgazdasági árrendszer 1

megzavarását eredményezné. A tengeri áremelésével ugyanis együtt járna többek között a hízlalási költségek természetes megváltozása folytán a sertéshús és zsír árának kényszerű emelése is, amely szociális szempontból is igen érzékenyen érintené aránytalanul nagyobb rétegét az országnak, mint amilyen segítséget az áremelésben érdeket gazdatársadalomnak nyújthatna. Belátom, hogy az idei kedvezőtlen időjárás a tengeri beérését károsan befolyásolta s így az ugyanazon vetésterületre vonatkoztatott költségtényezők bizonyos emelkedést mutatnak, ezt azonban természetesen az árrendezés és megállapítás során nem lehetett figyelembe venni. A képviselő úr interpellációjában a tengeri ármegállapítással összefüggésben bizonyos termelési problémákat is felszínre hozott, igyekezni fogok ezekben a kérdésekben megnyugtató megoldást találni. Ami a mezőgazdasági árak és az elsőrendű fontosságú iparcikkek árai között említett aránytalanságot illeti, azt meg kell állapítauom, hogy valóban helytelen termelési és áruellátási politikát folytattak például a textilgyárak akkor, amikor a termelői munka folytatásához feltétlenül szükséges népruházati anyagok gyártására nem fordítottak gondot. Ez a termelési politika az okozója a jelenben is a meglehetősen súlyos áruellátási zavaroknak, mikor is a fogyasztói igények kielégítése főleg téli áruban megfelelő áron alisr lehetséges. Arra törekszem, hogy textilárutermelésünket — a rendelkezésre álló lehetőségek között — átállítsam úgy, hogy a kisemberek, tehát