Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-237

Az országgyűlés képviselőházának 237. nyilvánítja, mert erre semmiféle szükség 1 nincs. Mindenki tudja, hogy az izraelita vallás alapja a zsidók bibliája, a Tóra, de ezt a zsi­dóknak esak a magyarázattal szabad tanul­niuk, ezt a magyarázatot pedig a Talmudbau találják meg. A Talmud a krisztusi evangé­liummal szemben áll, annak tanaival teljesen ellentétben áll. Az evangélium a szeretet, a becsület, az erkÖlcsöség és az igazság alapján áll, a Talmud ellenben a gyűlöletet, a becste­lenséget, az erkölcstelenséget, az igazságtalan­ságot hirdeti minden nemzsidóval szemben. T. Ház! Hogy a szeretetet mennyire nem tartják be a zsidók vallásukban, az, abból is látszik, hogy minden nemzsidót gojnak, tehát baromnak neveznek és a Talmudban erre vo­natkozólag azt olvashatjuk, hogy egy nemzsi­dónak udvara a barmok istállójával egyenlő, egy nemzsidónak lakása nein tekinthető lakás­nak, az ő testük mint a szamarak teste, a gojok legjobbjait öld meg. Hogy a tulajdonjogról mi­lyen véleményük van a zsidóknak a Talmud­ban, azt is néhány sorban felolvasom, (olvassa): »Ha egy zsidónak ökre egy nemzsidó ökrét le­döfi, akkor ő, a zsidó nem tartozik kártérítés­sel, ha azonban egy nemzsidónak ^ ökre egy zsidó ökrét döfi le, akkor az akár készakarva, akár nem készakarva történt, tartozik az egész kárt megtéríteni, mert Isten a nemzsidók va­gyonát átadta az izraelitáknak«. Továbbá azt olvashatjuk (olvassa): »Egy nemzsidót egy peruta, azaz fillér csalásért is meg kell ölni és a kárt nincs joga megtéríteni, mert egy zsidó­nak gondot okozott«. T. Ház! A rablást illetően már Vajna kép­viselőtársam is felolvasott egy mondatot. Ezenkívül még azt találjuk a Talmudban (olvassa): »A lopás, rablás és egy szép asszony elrablása egy nemzsidónak egy másik nem­zsidóyal szemben és nemzsidónak az izraelitá­val szemben tilos, de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg van engedve«. Hogy a, munkabérek kifizetéséről mi a véleményük, azt a következőkép fejezi ki a Talmud (ol­vassa): »A munkabérek visszatartása egy nem­zsidónak zsidóval szemben tilos, egy zsidónak nemzsidóval szemben meg van engedve. Egy zsidó testvérnek megrablása nines megen­gedve, egy nemzsidónak megrablása meg van engedve«. T. Ház! Ezekből mindenki esak azt a kö­vetkeztetést vonhatja le, hogy azt a vallást, amelynek ilyen tanai vannak, nem törvényesen elismerni, hanem igenis, rendőri felügyelet alá kell helyezni. Ezek a zsidók az iskoláikban, a zsinagógáikban (Egy hang a> szélsőbaloldalon: Ki kell telepíteni őket!) kizárólag nemzetelle­nes és hazafiatlan dolgokat tanulnak. A eión bölcseinek jegyzőkönyvéből világosan látszik, »ügy a zsidóság még mindig világuralomra tör. T. Ház! Hogy Krisztus Urunk a zsidókról, akik az izraelita vallás követői, mit mondott, azt Szent János evangéliumának 8. fejezeté­ben olvashatjuk. Ebben azt mondja: »Mondák a zsidók, egy atyánk van, az Isten. Monda ezért nekik Jézus, ha Isten volna atyátok, bizonyo­san szeretnétek engem, mert én Istentől szár­maztam és jöttem, hiszen nem jöttem én ma­gamtól, hanem Ö küldött engem. Miért nem is­mertek rá az én beszédemre, mert nem tudjá­tok hallgatni az én igémet. Ti az ördög atyjá­tól vagytok és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Az gyilkos volt kezdet óta es az igazságban meg nem állott, mert nincs őbenne igazság. Amikor hazugságot szól, tulajdonából KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XiE. ülése 1941 december 18-án, csütörtökön. 597 beszél, minthogy hazug ő és a hazugság atyja. Én pedig, mivel az igazságot mondom, nem hisztek nekem«. T. Ház ! Ha nem akarunk prófétáljak lenni az Evangéliumnál, akkor ne akarjunk elis­merni olyan vallást, amelynek követőiről az Evangélium szerint Krisztus Urunk megállapí­totta, hogy tanaik az ördögtől származnak. Te­hát ismételten kérem a kultuszminiszter urat, hogy a törvényes elismerés helyett helyezze az összes zsidó iskolákat, rabbiképző iskolákat és zsinagógákat rendőri felügyelet alá, mert többször előfordult, hogy ezekben a zsinagó­gákban gyűléseket tartottak és ott hazafiatlan és nemzetellenes híreket terjesztettek. T, Ház! Feltétlenül szükség volna egy tö 1 *­vényjavaslatra, amely megtiltja a keresztény felekezetű magyar állampolgároknak zsidó, izraelita vallásra való áttérését. A székesfővá­rosi törvényhatósági bizottságban hangzott el az a megállapítás, hogy immár több mint két­ezer magyar leány az ország szégyenére a zsidótörvény kijátszása céljából áttért az izrae­lita vallásra és így megesküdhettek a zsidók­kal. Azért, mert ez a törvényjavaslat célját nem éri el, nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Nincs feliratkozva senki sem. Elnök: Kíván valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hó man Bálint vallás" és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassék nekem meg­engedni, hogy a Ház elé terjesztett törvényi javallatomról lényegében keveset bfeszéljek. Mindazt, amit erről a törvényről és a benne foglalt törekvésekről elmondani lehet, a szó­nokok itt a Ház előtt jóformán teljesen elmon­dották, hogy úgy mondjam, elvették a szót előlem. Tömböly képviselő lír, mint a javaslat elő­adója, ismertette magát a javaslatot és annak szempontjait, kiegészítve az indokolás megoko­láBát újabb szempontokkal. Balás Károly kép­viselőtársaim a törvényjavaslatot jogi szem­pontból taglalta és igyekezett ennek a kérdés­nek jogi vonatkozásait teljesen megvilágítani. Bálint József képviselő úr egyházi és dogmati­kai szempontból világította meg a kérdést, amit nagyon érdekesen egészített ki ma Közi­Horváth József képviselőtársunk (Úgy van! a jobboldalon.) nagyon magas színvonalú előadá­sával. Paál Árpád az elmúlt erdélyi húsz év szemszögéből nézi a zsidókérdést és ebből a szempontból világította meg e törvény szük­ségességét. Mosonyi képviselő úr történeti visszapillantást vetett a zsidókérdésre, amit Vajna képviselő úr — hogy úgy mondjam — legújabb kori történeti adatokkal igyekezett kiegészíteni. Raposányi képviselő úr .általá­nosságban foglalkozott a zsidókérdléssel s vé­! gezetül most Közi-Horváth képviselő úr a val­lás szabad gyakorlatának kérdését is felvetette, s megállapította, hogy ez a kérdés a vallás szabad gyakorlását tulajdonképpen nem érin­ti. Serényi képviselő úr pedig csatlakozván Balás Károly képviselő úr javaslatához, az át­\ térési tilalom kérdésével foglalkozott. Mindezek után vajmi, kevés mondani­valóm marad s ezért inkább utalok ezekre a beszédekre és a törvényjavaslat indokolására. Külön kell megemlítenem azonban Bródy Er­nőnek, az egyetlen a javaslat ellen felszólaló 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom