Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-237
590 Az országgyűlés képviselőházának 2S7. hogy visszaugorjak egy r a liberális oldalról ax: előbb, illetőleg tegnap elhangzott közbeszólásra, amely azt mondta, hogy ma a szélsőjobboldaliak azzal akarnak egymásra licitálni, hogy mindig több és több ^ javaslatot nyujtnak be a zsidóság ellen — sajnos, akkor az volt a helyzet a magyar parlamentben, hogy a magyar parlament szabadelvű képviselői, bizony, egymásra licitáltak a zsidóság érdekében. Abban az időben felállani, abban az- időben kiállani a zsidóság ellen, nemcsak azt jelentette, bogy itt a Házban lehurrogták, (Egy hang a jobboldalon: Anyagi következményei voltak!) hanem anyagi következményei is voltak és az anyagiaknál még súlyosabb erkölcsi következményei, mert akkor az egyetlen »Alkotmány«-on kívül, keresztény magyar újság ebben az országban nem volt, de volt egy olyan organikusan felépített, azt is•; mondhatnám, cliabolikusan működő zsidó szabadkőműves-sajtó, amely mindazokat, akik fel mertek állani a kereszténység védelmében, fel mertek állani a zsidósággal szemben, a szó szoros értelmében ízekre szedte. Nemcsak úgy szedte ízekre, hogy beszédeit iparkodott tönkretenni, amit még politikai harcmodornak lehetne tekinteni, de szétszedte úgy, hogy az illető anyagi exisztenciáját iparkodott tönkretenni és erkölcsileg- iparkodott úgy elfűrészelni, hogy a közvélemény szemében esetleg; mint egy züllött briganti szerepeljen az illető. (Ügy van! Úgy van! Egy hang jobb felől : Istóczyval is így volt!) T. Ház! Istóczyn kívül elegendő talán hivatkoznom annak a Zichy Nándor körül gyülekező kisded gárdának, a katolikus néppártnak a harcára, azután Prohászka Ottokárra és az ő nyomán és az ő indításai szerint felnövekedett keresztény papság, — azt merném mondani, hogy itt felekezeti különbség nélkül hivatkozhatom a keresztény papságra — amelynek mindegyike már Prohászkából, az egészen százszázalékos kereszténységéből és izzó magyarságából merítette a maga meggyőződését, ahhoz igazította a maga életét, fel mertek ezek szólalni, de kicsik voltak és ke-, vesék voltak. A törvény meglett, nemcsak ez a törvény lett meg, hanem meglett a zsidóságnak olyan arányú szabadsága, amely a szabadelvűség, a szabadverseny következtében anyagilag és szellemileg maga alá gyűrt itt ebben az országban mindenkit. T. Ház! Ezt a törvényt megelőzték más törvények az egyházpolitikai harc folyamán és ; követték még más törvények, köztük az egyházpolitikai harenak a liberálisok szerint is legfőbb követelményének elérésével, az egyházi házasság kiküszöbölésével és a polgári házasság törvény beiktatásával. Amikor a kereszténypárt ezt a javaslatot elfogadja, ebben igazolását látja politikai elődei igazságának, de egyúttal azt is kéri, ne álljon meg a magyar törvényhozás egészen eddig, míg az egyházpolitikai harc következtében a magyar törvénytárba iktatott valamennyi törvény revízióját el nem végzi. (Taps a Ház minden olr dalán.) T. Ház! 50 esztendő keserű és szomorú tapasztalata bebizonyította, mit jelentett a szentségi házasság kidobása nemcsak keresztény, de magyar szempontból is. Aki ismeri a statisztikát, aki tudja azt, hogy esztendőrőlesztendőre 15.000 válókeresetet lehet benyújtani ©'szerint a házassági törvény szerint, aki tudja azta hogy nem 15.000, hanem hányszor 15.000 gyermek (Egy hang a szél&őbalolaalon: ülése 1H1 december 18-án, csütörtökön. Került az utcára!), maradt ennek a törvénynek eredményeként tisztességes nevelés nélkül» aki tudja azt, hány tízezer, merném mondani, hány százezer magyar gyermek nem született meg azoknak a laza erkölcsöknek következtében, amelyeket a polgári házasság törvénye, a Válásnak ilyenfajta megengedése intézményesített, az előtt nem kell magyarázni, hogy e törvény revíziójának is sürgősen el kell következnie. T. Ház! Gondoljunk csak arra, mit jelent morális^ szempontból a tömegek lelkében az a | kettősség, amelyet a házassággal kapcsolatban látnak. Az egyik fórumon, az egyház fórumán odatérdel az illető az oltárra, ráteszi a keresztre a kezét, és megesküszik, hogy holtomiglan-holtodiglan, semminemű viszontagsái gában... és ugyanakkor az állami fórumon a magyar állam törvénye és ma már, sajnos, nem a liberális magyar állam törvénye, hanem az annyiszor hangoztatott keresztény magyar állam törvénye azt mondja neki: a te esküd, az oltár előtt letett esküd, Krisztus feszületére letett esküd nem jelent semmit, a magyar állam törvénye akkor old fel ez alól az esküd alól, amikor te azt jónak látod. Ha semmi másnak nem, ennek a kettősségnek kell ösztönöznie a magyar kormányzatot arra, hogy gondolkodjék és minél előbb ide hozza ennek a törvénynek is egy olyan revizióját, amilyenre utat mutat Magyarország bíboros hercegprímásának javaslata, amely tekintettel van minden felekezet érzékenységére is, amelyet egész nyugodtan bele lehet iktatni a magyar törvénytárba a nélkül, hogy abból bárki anyagi vagy erkölcsi kárt szenvedne, bele lehet iktatni úgy, hogy visszaállítjuk általa újra a magyar család megbolygatott szentségét. hogy a magyar családot újra a magyar nemzet alapjává, fundamentumává a magyar élet tiszta forrásává tesszük. Amikor a kereszténypárt ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadja, teszi ezt abban a reményben, hogy ennek a törvénynek revízióját hamarosan követni fogja a polgári házasság törvényének revíziója és még ez a parlament, amely szinte pártokra való tekintet nélkül ma már állandóan hangoztatja a magyar család anyagi és erkölcsi megerősítését, tető alá hozhatja ezt a törvényt és akkor egyszersmindenkorra pontot tehet az egyházpolitikai harcok míögé, beletetheti azt az egész korral együtt a múzeumba és ráírhatja, hogy a liberalizmus amilyen szép eszméket hirdetett, amennyire a nemzetnek szabadságot, függetlenséget, megerősödést ígért, annyira nein váltotta be a hozzá fűzött reményeket és hogy a keresztény Magyarország a keresztény elveknek, a törvénybe iktatott keresztény elveknek sínpárjain akar elindulni egy anyagilag és erkölcsileg erősebb magyar család és az anyagilag és erkölcsileg erősebb magyar családok százezrein keresztül az erősebb, nagyobb, boldogabb szentistváni Magyarország felé. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik,) l Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző; gróf Serényi Miklós. Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urai illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A- törvényjavaslat 1. §-ának (1) bekezdésével teljesen egyetértek. Tiltakoznom kell azonban az ellen, ami a (2) bekezdésben van, amely az izraelita vallást törvényesen elismert vallásfelekezetnek
