Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-237

A*. Országgyűlés képviselőházának 237. T. Házi Az elsőnek, a romantikus liberalizmusnak a »hirdetői és vallói: a Deákok, Eötvösök, Andrássyak, bizonyos tekintetben az Apponyiak is (Derültség.) — az apát értem üla|ta, — a liberalizmust úgy gondolták — amikor az ember történelmi szemmel nézi a dolgokat, mindig a holtakról beszél, azokról, akiknek az élete már lezáródott, mert hiszen az élők számára még mindig megvan a lehetőség, hogy világnézetet és politikai hitvallást változtassanak, (Élénk helyeslés, tetszés és taps.) mondom, ezek a romantikus liberálisok a szabadságnak esak az ideális tartalmát látták és nem gondoltak arra, mi lesz a szabadságból, ha olyanoknak is megadják, akik azzal nemcsak hogy élni nem tudnak, hanem anynyira tudnak vele élni, hogy visszaélnek a szabadsággal; elfelejtették idealizmusukban azt, hogy nem lehet egyforma szabadságot adni a jónak és rossznak, nem lehet egyformán jutalmazni az érdemet és érdemtelenséget, mert ha ezt teszik, akkor a szabadságból igazságtalanság lesz, aminthogy a zsidóság recepciója ténylegesen igazságtalanság volt a keresztény egyházakkal szemben. (Ügy van! Ügy vanj Taps.) T. Ház! Amikor a magyarság a keresztény egyházakat nem egy-egy törvénnyel, hanem századokon át kialakult jogszokás alapján recipiálta, akkor ezzel a törvényhozási aktussal tulajdonképpen történelmi ítéletet akart hozni. Meg akarta hozni azt a történelmi verdiktet, hogy Magyarországon a magyarság és kereszténység a századok harcaiban, a századok közös harcaiban, — olyan közös harcaiban a századoknak, ahol egyformán segítette a magyarság a kereszténységet és a kereszténység a magyarságot — annyira összeforrottak, hogy a kettőt már egymástól elválasztani nem lehet. Mert hiszen, itt a Duna—Tisza-közén a százados együttélés," együttszenvedés, együttharcolás és egymás segítése szinte egy fogalommá tette a magyarságot és a kereszténységet anynyira, hogy itt arról beszélni, — akár magamat veszem, akár bármelyikünket itt a Házban - hogy én elsősorban magyar vagyok vagy keresztény vagyok, nem is lehet, józan történelmi gondolkodású és gyökerű magyar emberek előtt ezek olyan kérdések, (Élénk éljenr zés és taps a jobboldalon és a középen.) amelyekért fel se lehet itt tenni, mert hiszen, ha én megtagadom magyarságomat, vagy megtagadom kereszténységemet, akkor énemnek egyik felét tagadtam meg, olyan egyik felét, amelyek annyira egybe vannak szövődve, hogy eltépni őket egymástól nem lehet (Úgy van! Ügy van!) az egész énnek, egyénnek vagy az egész nemzetnek halálos veszedelme nélkül. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Amikor tehát a keresztény egyházakat a magyar állam is recipiálta és a recipiálás következményeképpen anyagilag támogatta, akkor a magyarság ezzel elő akarta segíteni a kereszténység további kulturális tevékenységét és a kereszténységen keresztül tulajdonképpen önmagát támogatta, mert hiszen minden támogatás, amit a keresztény egyházaknak, a keresztény intézményeknek megadott, tulajdonképpen kamatos kamatokkal visszatérült önmagához. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy egy ne régi példát hozzak, hanem a szorosan vett mai történelmet idézzem, gondolok Erdélyre, ahol n magyar keresztény egyházak iskolái ós intéz menyei húsz esztendőn keresztül valósággal ülése 19Ifi december 18-án, csütörtökönt ö!*ä egyedül megmaradt bástyái voltak a magyarságnak. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobbaida Ion és a középen.) Amikor tehát itt egyformád kezdték osztályozni a vallásokat és azt mondták: vallás a kereszténység, vallás a zsidóság, én szabadelvű vagyok, tehát egyenlőnek tekintem mindegyiket és egyformán támogatom ; mindegyiket, akkor tulajdonképpen a szabad; ság fogalmilag egészen ideálisan vett elvének eleget tettek, és mégis erőszakot követtek el rajta, mert a szabadság által igazságtalanságot kodifikáltak, mert hiszen ki meri azt állítani, hogy az izraelita vallásnak ugyanolyan érdpmei vannak a magyar történelemben vagy a magyar jelenben, mint a kereszténységnek. Már pedig ha a kettőt nem lehet összehasonlítani tevékenységben és érdemben a magyarság szempontjából, akkor csak természetes az. hogy igazságtalanság történt a keresztény egyházakkal, amikor az izraelita vallást teljesen egyenlőnek vették törvényesen és anyagi támogatásban is a keresztény vallásokkal. T. Ház! Említettem azt, hogy a romantikus liberalizmus képviselői tisztán a szabadság ideális tartalmából kiindulva, támogatták a zsidók recepcióját. Ugyanakkor azonban velük szemben a másik rész, Irányi Dániel és az ő eszmeköréhez közelállók a zsidó recepciót, a zsidó emancipációt és a zsidók javát célzó minden más javaslatot kifejezetten keresztényellenes éllel hozták ide a Ház elé. Bródy Ernő t. képviselőtársam Irányi Dánielt említette tegnapi beszédében. Nagyon logikusan járt el, amikor Irányi Dániel szellemét idézte, aki itt, ha nem is ebben a Házban, de a magyar képviselőházban, 23 esztendőn keresztül minden lőhető alkalmat megragadott arra, hogy a zsidóság érdekében törvény javaslatokat, illetőleg határozati javaslatokat hozzon a Ház elé. Érdekes, azt mondhatnám, szinte komikus fejezete a múlt század politikai történelmének, hogy a magyar függetlenségi politikának egyik önmagától nagyra értékelt képviselője 23 esztendőn keresztül politikájának szinte sarkpontjává tette, hogy a zsidók részére minél több jogot szerezzen. T. Ház! Annyira mentek Irányi Dániel és a többiek, hogy törvényjavaslataikban egyrészről állandóan támogatni iparkodtak a zsidóságot, másrészt a keresztény egyházaktól minden jogot igyekeztek lenyirbálni. Megtörtént a zsidóvédelemnek ebben a klasszikus korában az a lehetetlen helyzet a keresztény. Magyarországon, hogy ugyanakkor,. „amikor., a zsidó vallás recepciója érdekében egymást érték a törvényjavaslatok, a határozati javaslatok és az interpellációk, katolikus püspököknek a minisztertanács előtt kellett meg'.ieÍi.Miniök és a hivatalos lapban megrovást elszenvedniük, azért, mert katolikus dogmákat mertek hirdetni a Regnum Marianum területén. Semmi jobban nem bizonyíthatja, nem rajzolhatja meg ennek a korpák egészen fu resn. a keresztény magyar történ elemtql eltérő, áhhói kieső arculatát. Egészen-.természetes, hogy voltak akkor is, akik felmelték szavukat. Előttem szólott képviselőtársam idézte Istó.czy Győzőt, nagyon helyeseri idézte, iperi most látjuk csak, micsoda következetes, azt .merném mondani, szinte gigantikus harc volt az, amit ez az ember és még néhányan ebben az időben a magyar parlamentben végigküzdeni mertek. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon é$ a középen.) Mert\ abban az időben a^t a kort: értük, --